100 éves lenne Illés György operatőr

A legendás mester, operatőrgenerációk tanára, kétszeres Kossuth-díjas filmoperatőr, kiváló művész, a Magyar Mozgókép Mestere 100 éve, 1914. november 2-án született.

Egerben született, ahol édesapja úri szabó volt. A gimnáziumot szülővárosában kezdte, majd amikor 1927-ben Pestre költöztek, gépészeti szakiskolában folytatta tanulmányait. A film bűvkörébe még gyerekként került, Egerben a barátaival folyton belógott a moziba, egy-egy filmet többször is megnézett. A filmgyárba a sógora révén került be, aki ekkor fővilágosítóként dolgozott a neves operatőr, Eiben István mellett. Illés 1935-től volt világosító, Eiben volt első mestere, ő segített neki abban is, hogy időnként statisztálhasson.

1945 és 1949 között a Magyar Film Iroda Rt.-nél (Mafirt) dolgozott, előbb segédoperatőrként, majd 1946-tól operatőrként. Kezdetben híradókat készített, önálló feladatokhoz csak 1947-ben jutott, rövidfilmek operatőre volt. 1949-ben került a Magyar Filmgyártó Vállalathoz (Mafilm). Első egész estét betöltő munkája egy dokumentumfilm volt a budapesti Világifjúsági Találkozóról, majd szintén 1949-ben elkészült első játékfilmje is, a Máriássy Félix rendezte Szabóné.

Ugyanebben az évben kezdődött tanári pályája is: a magyar filmművészet akkori korifeusai megbízták, hogy indítsa el az operatőri képzést a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. A megbízás nem kis kihívás elé állította, hiszen ekkoriban még nem voltak tankönyvek, ezért éjszakánként körmölte a másnapi tananyag jegyzeteit, amelyben saját gyakorlati tapasztalatait foglalta össze. A főiskolán végül ötven éven át tanított, később az operatőr tanszék vezetője, 1990-91-ben a főiskola rektora is volt. Tanítványai közül többen külföldön csináltak karriert, például az Oscar-díjas Zsigmond Vilmos, valamint Koltai Lajos, Kovács László és Badal János is.

1953-ban a Szovjetunióba küldték aspirantúrára. Mivel játékfilm abban az évben ott csak egy készült, nem nagyon volt mit tanulmányoznia, és szabad idejében néma- és már klasszikusnak számító korai hangosfilmeket nézett, és a színházakat látogatta. Színházi élményei inspirálták arra, hogy hazatérése után időnként bekéredzkedjen egy-egy színházba, hogy “társadalmi munkában” világosíthasson.

Hosszú operatőri pályafutása során különböző műfajokban remekelt, különböző stílusú rendezőkkel dolgozott együtt. A legmaradandóbb alkotások azokkal a rendezőkkel közösen születtek meg, akikkel azonos művészi felfogást vallottak, mint Fábri Zoltán, Máriássy Félix vagy Makk Károly. Operatőri munkájában mindvégig nagy jelentőséget tulajdonított az emberi arcnak, a színész arcának: világítási és kompozíciós rendjének bármely jeleneten belül meghatározója az arc közelisége. Az általa kidolgozott képi egység mindenkor a reális és természetes fény- és színviszonyok visszaadásán vagy mesterséges megteremtésén alapszik.

Több mint száz filmben dolgozott, kiemelkedik közülük a Budapesti tavasz (1955), a Ház a sziklák alatt (1958), a Húsz óra (1965), az 1969-ben a legjobb külföldi film kategóriában Oscar-díjra jelölt, Fábri Zoltán rendezte A Pál utcai fiúk (1968), az Isten hozta őrnagy úr (1969), a 141 perc a befejezetlen mondatból (1974), az Ötödik pecsét (1976). Utolsó munkája az 1996-ban forgatott Retúr című film volt. 1990-ben létrehozta a Magyar Operatőrök Társaságát, amelynek haláláig elnöke volt, 1995-től a Magyar Film- és Tv-művészek Szövetségének elnöki tisztét is betöltötte.

Munkásságáért számos kitüntetést kapott, köztük 1950-ben és 1973-ban Kossuth-díjat, 1967-ben kiváló művész elismerést. 1994-ben megkapta a filmszemle életműdíját, 2001 novemberében Budapest díszpolgárává avatták, 2004-ben elnyerte a Mozgókép Mestere címet, és megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal (polgári tagozata) kitüntetést is.

A magyar operatőrök doyenje 2006. június 12-én hunyt el Budapesten.

Egy igaz ember címmel Edelényi János készített róla dokumentumfilmet 2003-ban, és ugyanekkor jelent meg a vele készült riportkötet Élményt adni a nézőnek címmel. 2008-ban Budapesten, a XIV. kerületi Róna utcában emlékszobát rendeztek be tiszteletére, 2009-ben pedig szülővárosában avatták fel az emléktábláját.