100 év, 100 tárgy – meghívó a Magyar Zsidó Múzeum centenáriumi kiállításának megnyitójára

Szeretettel meghívjuk a MAZSIHISZ-Magyar Zsidó Múzeum százéves fennállását ünneplő kiállításunk ünnepélyes megnyitójára, 2016. április 9. (szombat), 18:00 órára. A megnyitóünnepség közös havdalával (szombatbúcsúztatás) kezdődik a Herzl-téren, ezt követi a kiállítás megnyitója a múzeum második emeletén. (Budapest VII. ker., Dohány u. 2.)

Az első világháború harmadik évében, 1916 januárjában Budapesten egy Hold utcai magánlakásban megnyílt a Magyar Zsidó Múzeum. A zsidó értelmiségiek kezdeményezésére indult gyűjtés eredményeképpen ekkor már közel 1500 tárgy volt látható a kiállításban, elsősorban zsidó szertartási tárgyak és a magyar zsidók történetére vonatkozó történelmi relikviák.

A zsidó kultúra tárgyi emlékeinek gyűjtése és bemutatása új jelenség volt ekkoriban; ezt megelőzően csak a Bécsben (1895), Frankfurtban, Hamburgban (1898), Prágában (1906) és Szentpéterváron (1914) alapítottak zsidó múzeumot. Budapesten már ezt megelőzően is láthattak zsidó tárgyakat az érdeklődők: 1884-ben az Iparművészeti Múzeum a világon elsőként válogatott be judaikákat is egy nagy nemzeti tárlat, a „Történelmi Ötvösmű Kiállítás” tárgyai közé. A magyar honfoglalás ezeréves évfordulóját ünneplő Millenniumi Kiállításon újra látható volt néhány judaika is – zömmel ugyanazok, mint 1884-ben.

A Múzeum a zsidó emlékezet megőrzésének új intézménye lett, közösségek, családok és magánszemélyek jutatták el a gyűjteménynek mindazt, amit megőrzésre érdemesnek, a közösség bemutatásához fontosnak éreztek. Múzeum fokozatosan egyre komolyabb szerepet töltött be a magyar zsidóság kulturális életében; jóllehet a politikai körülmények története szinte egész időszakában marginális szerepre kényszerítették. A harmincas évek zsidóellenes, majd a felszabadulás utáni időszak egyház- és kisebbségellenes ideológiája nehezítette a világszínvonalú gyűjtemény, és a komoly tudományos eredmények érvényesülését. A Múzeum gyűjteménye mindezek ellenére folyamatosan gyarapodott, hű tükreként annak, hogy mikor, mit, milyen hangsúlyokkal éreztek megőrzésre érdemesnek, és a közösség változó önképének, társadalmi szerepvállalásának bemutatásához fontosnak. A gyűjtemény ugyanolyan sokszínű lett, mint a mögötte álló társadalmi kör: vannak benne olyan tárgyak, melyek a magyar zsidók nagyfokú asszimilációját, vagy éppen ellentétesen: disszimilációját szimbolizálják. Vannak a zsidó családi büszkeségre valló, és a pusztulásból kimentett tárgyak. Mindezek mellett azok, melyeket a Múzeum vásárolt, vagy többször is megismételt felmérési-megmentési akciói keretében gyűjtött be. A gyarapodás sorrendje, a gyűjteménybe kerülés módja ezért éppen olyan informatív lehet, mint a tárgyakban megjelenő történetek.

Az 1960-as években a Múzeum gyűjteményét újraleltározták, elhagyva minden olyan információt, melyek alapján a tárgyakat eredetileg használó, majd a gyűjteménynek ajándékozó közösségek, családok, magánszemélyek azonosíthatóak, az általuk bemutatásra szánt társadalmi jelenségek értelmezhetőek lehetnének. A rendszerváltás után eltelt időszak kutatási eredményei alapján a tárgyak történeteinek egy részét sikerült rekonstruálnunk, így ma már a tárgyakon keresztül újra felidézhetjük donátoraink és a hajdanvolt zsidó közösségek emlékeit.

Kiállításunk a múzeum gyűjteményének alakulását mutatja be, a centenárium tiszteletére száz tárgyon keresztül. Minden egyes kiállított tárgy története egyedi és különleges; de ha együtt nézzük és értelmezzük őket, akkor megismerhetjük általuk a magyarországi zsidók történetének és kultúrájának szinte minden rétegét. Mindazt, amit eleink örökségül, megőrzendő és továbbadandó értékként hagytak ránk, hogy tanulmányozásuk során újra és újra megerősíthessük és újraértelmezhessük saját helyzetünket is.