10 csodálatos jeruzsálemi tárgy Szentendrén

A jeruzsálemi Izrael Múzeum zsidó kéziratok és szertartási tárgyak anyagából nyílt tárlat szerdán a Szentendrei Képtárban.

A kiállításon szereplő anyag vallási szokásokhoz kapcsolódik, illetve egy részük szertartási tárgyként volt használatos az otthonokban vagy a zsinagógában. Esztétikai és művészi értékük mellett történelmi dokumentumokként is szolgálnak. A héber írásmód számos típusa megtekinthető, valamennyi típus a világ egy meghatározott részén élő zsidóságra jellemző.

 

Fotó: Siményi Gergely

A tárgycsoportok között találhatunk amuletteket, amelyeknek feladata volt, hogy megvédjék a viselőjüket, családját és minden vagyonát a természeti csapásoktól, a varázslattól és a gonosz szellemektől. A héber amuletteknek esetenként speciális célja van, mint például a betegek gyógyítása, az utazók védelme az út során vagy jó szerencsét és sikert hivatottak hozni tulajdonosuknak. Az amulett varázsereje elsősorban annak tulajdonítható, hogy az Isten mitikus neveit használják.

Külön csoportot alkotnak a házasságlevelek. Számtalan – a különböző zsidó közösségekben időben és térben eltérő – hagyomány és szokás kíséri az esküvői szertartást, de mindegyikben közös a ketubbah, a zsidó férfi és nő között kötött házassági szerződés. A pusztán személyes szemponton kívül a ketubbah, különösen az illusztrált példányok, rengeteg történelmi, szociális és gazdasági adattal szolgálnak. A ketubbah alapszövegét már a talmudi korban rögzítették, fő célja, hogy válás, vagy a férj halála esetén megvédje a nőt. A legkorábbi illusztrált ketubbah a 10-13. századból származik, és a Cairo Genizah-ban találtak rá.

A Tóra-tekercs rituálisan megtisztított pergamenre vagy velin papírra kézzel írt könyv, amelyet két fa pálcára erősítenek. A Tóra szentsége a tartalmából ered – Mózes öt könyvéből áll (Pentateukhosz). Minden zsinagógában tartanak legalább egy Tóra-tekercset a frigyszekrényben (aron kodesh), amelyet függönnyel takarnak le. A tekercsen magán soha nincs illusztráció, másolásának folyamata szent cselekedetnek számít.

 

Fotó: Siményi Gergely

A zsidó közösség élete mindig a héber írás és könyv körül forgott. Az írnokok nem csak magasan képzett kézművesek voltak, hanem a vallásnak nagy jelentőséget tulajdonító személyek, akik nagyfokú figyelmet és szellemi odaadást igénylő szent cselekedetnek tartották munkájukat. Miután a 15. században feltalálták a nyomtatást, a nyomtatott könyvek elkezdték felváltani a kéziratokat. A héber tóramásolók nem hagytak fel hagyományos munkájukkal, amit azonban a Tóra-tekercsek, a mezüzék és a kis bőr dobozkák készítésére redukáltak. A 18. században ismét közkedvelté váltak a kézírásos díszített kéziratok, különösen a Hagada. Az ebben az időszakban tevékenykedő tóramásolók és művészek munkájára hatással volt azonban a nyomtatott héber írás.

A Holt-tengeri tekercsek a Szentföldön valaha talált legfontosabb régészeti leletek közé tartoznak. A leletek között vannak bibliai könyvek és szekta-szövegek, a tekercseket egy zsidó csoport, valószínűleg az esszénusok tagjai írták, akik a Második Templom i.sz. szerinti 70-es lerombolását megelőző két évszázadban Qumranban éltek a Holt-tenger nyugati partján. A tekercseket barlangokban rejtették el, hogy megvédjék őket a rómaiak várható ostromától. Ezek másolatai is láthatók a kiállítási anyagban.

 

Fotó: Siményi Gergely

A kiállított tárgyak révén a látogatók megismerhetik a legfontosabb zsidó ünnepeket, a Pészahot, amelynek csúcspontja a széderest, az ünnepélyes étkezés a családi asztal körül a pészah első estéjén (a diaszpórában pedig a másodikon), amelynek során felolvassák a Hagadát egy szimbolikus szertartás keretein belül.

A Sabbath (szombat, azaz a hetedik nap) a háztartás valamennyi tagja számára a pihenés szent napja, mint ahogy azt a Kivonulás könyve is megírja. Pénteken kezdődik napnyugtakor a gyertyák meggyújtásával otthon, és speciális imákkal a zsinagógában. A gyertyákat gyakran a sabbathi asztalra helyezik, amelyet ünnepi asztalterítővel takarnak le, és a Sabbath kezdete előtt terítik meg. A zsinagógából hazatérve a családfő egy pohár bor mellett elmondja a Kiddush imát (a Sabbath megáldása), a családtagok és a vendégek is kapnak a borból és az ezt követő ételből.

A kiállítás egyedülálló anyaga először szerepel magyarországi múzeumokban, Szentendréről a Magyar Vidéki Múzeumok Szövetségének szervezésében vándorkiállításként Kaposvárra utazik.