Mi fán terem a szociális kozmetika?

Rózsa Magdolna az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetemen tanult szociális munkásnak. Zugló alpolgármesterének, Szabó Rebekának kezdeményezésére a Zuglói Önkormányzat finanszírozásában és a Zuglói Család és Gyermekvédelmi Központ üzemeltetésében jött létre a Tükörkép Műhely – a szociális kozmetika első magyarországi műhelye.

Karácsony Gergely zuglói polgármesterségének ideje alatt valósult meg a Zuglói Szociális Modell. Egy konferencián, a ma már Budapest Főpolgármesteri tisztét betöltő volt zuglói polgármester úgy nyilatkozott, hogy neki különösen kedves a Szociális Szépségszalon, amit francia példára valósítottak meg.

Azoktól az emberektől, akik éveken vagy évtizedeken keresztül alkalmi munkából éltek vagy nem dolgoztak, nem lehet elvárni, hogy a holnapi napon, egyszer csak teljes önbizalommal elmenjenek egy állásinterjúra. Karácsony Gergely „hamis ellentétnek” és teljesen ostoba elképzelésnek nevezte azt a kormány által gyakran hangoztatott elképzelést, mely szerint ha valakit támogatnak, akkor nem lesz motivált arra, hogy állást keressen.

Rózsa Magdolna szerint egy szépségszalonban gyakran nem csak arról beszélünk, hogy milyen frizurát, milyen körmöt szeretnénk, hanem megosztjuk terveinket, ötleteinket, problémáinkat is a fodrászunkkal, kozmetikusunkkal, manikűrösünkkel.

Felmerül a kérdés, hogy

egy szépségápolási szakember tud-e többet is nyújtani a vendégének annál, hogy levágja a hajukat,

kozmetikai kezelésben részesíti őket vagy levágja a körmüket. 2011-ben egy francia fodrász határozta el, hogy többet szeretne nyújtani az ügyfeleinek és egy kozmetikai világcég segítségével elkezdte fogadni az ügyfeleit a világ első szociális kozmetikájában, Párizsban.

Rózsa Magdolna az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetemen tanult szociális munkásnak. Zugló alpolgármesterének, Szabó Rebekának kezdeményezésére a Zuglói Önkormányzat finanszírozásában és a Zuglói Család és Gyermekvédelmi Központ üzemeltetésében jött létre a Tükörkép Műhely.

 

Magdolna 21 éve kozmetikus és 12 éve fodrász, valamint kéz és lábápoló is. Ő a Zuglói Családsegítő és Gyermekjóléti Központ alkalmazásában álló családsegítő, aki a Tükörkép Műhelyben szociális munkásként és professzionális szépségápolási szakemberként dolgozik. Még egyetemista korában olvasott egy újságcikket, amely a MASNI-ról, a Budapesten nyílt első szociális kozmetikáról szólt.

„Egy Párizsi szalon mintájára csinálták meg a MASNI-t. El is mentem szociális munkás hallgatóként egy nyílt napra a MASNI-ba. Ott megkérdezték, hogy ki szeretne önkéntes lenni, mondtam, hogy én szívesen és amikor megkérdezték, hogy milyen területen, mondtam, hogy mindegyiken. Azt mondták, hogy inkább nem, mert nekik megvannak az embereik.”

Magdolna ezután az interneten kezdett el kutatni: hogy működik Párizsban a szociális kozmetika. Sikerült valakivel felvennie a kapcsolatot. Időpontot kért és elment bemutatkozni.

Párizsban egy fodrász kezdte el fogadni azokat az ügyfeleket, akik bántalmazó kapcsolatban élnek.

Egy szépségszalonban a kezelések alatt ezek kiderülnek.

„A fodrász látja, hogy ha egy púp van a fején vagy késsel volt levágva utoljára a haja. Ezeket senki más nem veszi észre, aki nem érinti meg a fejét. A fodrász az, aki ezt észreveheti, akihez azért elengedik a bántalmazók, mert szeretnék, hogy jól nézzen ki vagy olyan frizurát vágasson, amelyek ezeket a sérüléseket elrejtik.”

A párizsi szalonban most már nem csak a bántalmazottakat fogadják, hanem az álláskeresőket és olyanokat is, akiknek kevés pénzük van. Az önkéntesek – kozmetikusok fodrászok, valamint egy pszichológus – nem vizsgálják azt, hogy az ügyfél tényleg rászoruló e.

„Azt mondták, szerencsés, hogy hozzám olyanok jönnek, akiknek a problémáival már foglalkozik szakember. Ezt nagyon szeretnék ők is megfordítani, csak nem tudják, hogy hogyan.”

Magdolna az Amerikai Egyesült Államokban is járt. Chicagóban, egy képzés keretében tanulta meg, hogyan lehet felismerni a bántalmazás jeleit, hogyan lehet reagálni rájuk. Chicagóban megtalálhatóak azok a szervezetek is, amelyekhez ilyen esetekben át lehet irányítani az ilyen ügyfeleket. Magdolna ezeket a tapasztalatait elmondta a párizsi szalonban. Ma már a párizsi szalon is aktív kapcsolatban áll több ilyen szervezettel.

A párizsi szociális kozmetikában egy koordinátor tartja nyilván, hogy melyik kozmetikus, fodrász mikor tud önkéntesként dolgozni. A koordinátor 28 önkéntessel dolgozott együtt akkor, amikor náluk járt. Hetente kettő vagy három órát vállal el egy önkéntes, így egy héten egy vagy maximum két emberrel foglalkozik.

Magdolnának nagyon tetszett, hogy

egy kozmetikai világcég alapítványa kifizeti az iskolai tandíjat azon tanulók számára, akik vállalják, hogy ebben a kozmetikában lennének önkéntesek.

„Magyarországon egy fodrász vagy kozmetikus képzés tandíja félmillió forint és ebben nincsenek benne az eszközök. 2005-ben csak egy műkörmös tanfolyam volt félmillió forint, tehát ezek a képzések nagyon drágák. Párizsban az alapítvány ezt átvállalja. Aláírnak egy együttműködési megállapodást arról, hogy egy meghatározott ideig önkénteskednek. Sokan vannak itthon is, akik tanulnának, ha lenne lehetőségük! Jó lenne meghonosítani, hiszen kaphatnának így egy szakmát a kezükbe és még embereknek is segíthetnének.”

Amikor az ügyfél megérkezik, a koordinátor fogadja és odakíséri őket az önkénteshez. Az ügyfelek tehát nem tudnak az önkénteskedő fodrászról, kozmetikusról semmit.

A Párizsban működő szociális kozmetikában nem kell fizetni az alapszolgáltatásokért. Nagyon jó a marketingjük, rengeteget cikkeznek róluk, hiszen ott egy egész csapat foglalkozik a szociális kozmetika reklámjával.

Magdolnától megkérdezték, hogy Magyarországon mindezt egyedül fogja-e csinálni. Azt válaszolta, hogy igen.

Magdolna az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetemen tanult szociális munkás szakon. Amikor felvételizett, már járt különböző szociális intézményekbe (családok átmeneti otthonába, anyaotthonba, gyerekotthonba) önkéntes alapon hajat vágni. 15 éves kora óta végez önkéntes munkákat. Részt vett bohócműsorokban, de Afrikában is járt élelmiszert osztani. Mindig az élete része volt, hogy jó érzés embereken segíteni. Egy önkéntes ismerőse hívta el Szarajevóba, hogy ott dolgozzon velük együtt. Arra kérték, hogy ha elvállalja, vigye magával az ollóit is.

„Szarajevóban aztán elmentünk mélyszegénységben érintett településekre, ahol a földből jött ki a víz egy csőből, akkor mondták, hogy vegyem elő az ollóimat. Csak pislogtam, hogy most mi van? Az önkéntes ismerősöm azt mondta azzal is segítsünk nekik, hogy vágjuk le a hajukat.”

Amikor Szarajevóból hazaérkezett Magdolna, az első dolga volt, hogy felkeresse azokat a helyeket, ahol segítséget jelenthet egy hajvágás. Az első hely, ami az eszébe jutott, az Anyaotthon volt, amely a családon belüli erőszak áldozatainak nyújt teljes körű szolgáltatást. Az ingatlan titkos címen található, professzionális és speciális szaktudást igénylő munkatársak foglalkoznak ott az ügyfelekkel.

Amikor felvette velük a kapcsolatot nem értették, hogy mit szeretne, miért szeretne ingyen hajat vágni. „Volt olyan hely, ahol azt hitték, hogy beszerveztek, hogy én körül nézzek ott.”

Magdolna számára meghatározó élmény volt, hogy amikor egy anyukától azt kérte, hogy foglalja el valamilyen játékkal a gyerekeket, hogy nyugodt körülmények között tudja levágni a haját, kiderült, hogy a gyerekeknek nincsen semmilyen játékuk.

„Az volt a pont, amikortól kezdve mindig hatalmas hátizsákokkal mentem hajat vágni.”

Magdolna testvére akkor már az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetemen tanult, és ő azt érezte, hogy minden tárgy, amit az egyetemen tanítanak, érdekli őt.

„A felvételin nagyon féltem, mert fogalmam nem volt, hogy melyik ünnep-mikor van. A tanárok azonban nagyon megértőek voltak és nagyon jól magyaráztak, olyan volt, mint egy jó család. Nagyon jó volt, hogy a tanszékvezetővel lehetett beszélgetni. Családként tekintettem az OR-ZSÉ-ra.”

A második év elején sajnos Magdolnának egy teljes évet passzívra kellett állítania, mert a fia leukémiás lett. Levelet írt az egyetemre, hogy a következő évet nem tudja elkezdeni.

„A tanszékvezető jött este tízkor a kórházhoz, órákig várta, hogy a Bercinek lecsöpögjön az infúziója és haza tudjon vinni minket.

Ezt soha az életemben nem fogom elfelejteni. Összeszámoltam: több mint harminc ember segített nekem, ebben a nehéz időszakban. Egy Google táblázatba írtam, hogy mikor kell mennünk a kórházba és mindenki beírta magát, hogy mikor ki visz, és mikor ki hoz minket haza, és nem csak a hallgatótársaim, a tanszékvezető is beírta magát egy-egy alkalomra.”

A következő évben a fia meggyógyult, visszamehetett az iskolába és Magdolna is visszatért az egyetemre tanulni. Egyik gyakorlatát a Zuglói Családsegítőben töltötte és már gyakornokként mondta, hogy milyen jó lenne egy a szociális kozmetikához hasonló hely.

„A kórházban voltam, amikor felhívtak, hogy megvalósítják, tehát én még be sem fejeztem az egyetemet, amikor a családsegítő alkalmazott.”

Első körben az álláskereső csoportból érkeztek az ügyfelek, de Magdolna már akkor úgy érezte, hogy nem csak az álláskeresőknek szeretne segíteni, hanem mindenkinek, aki rosszul érzi magát, mert nincsen pénze. Olyan helyet szeretett volna, ahol az ügyfél jól érezheti magát, mert egyedül lehet, ahol meghallgatják, ahol van rá elég idő.

„Elkezdtem fogadni a minimumjövedelmes csoportból is ügyfeleket, majd a családsegítős ügyfeleket is. Kialakult bennem egy olyan szemlélet, hogy mindenkit fogadhatok. Ha csak az álláskeresőket fogadhatnám, akkor úgy érezném, hogy nem lenne igazán kihasználva ez a hely.”

Magdolna nagy terve, hogy amiként Párizsban egy nagy világcég alapítványa fizeti a tandíját azoknak a tanulóknak, akik vállalják, hogy hetente bizonyos, előre meghatározott időt önkéntes munkával töltenek, ugyanezt Magyarországon is meghonosítsa. A tanulás terén is vannak további tervei. Mivel szociális munkás szakon a mesterképzést is sikeresen elvégezte, a következő lépés számára a tudományos fokozat a PhD.

„A kérdés az, hogy mitől lesz ennek tudományos alapja. Ha sikerül tudományosan bebizonyítanom, hogy a professzionális szépségápolást érdemes bevinni a szociális munkába, akkor lesz alapom, hogy az önkormányzatokat felkeressem és bemutassam, Zuglóban milyen sikereket értünk el. A PhD lenne az alapja annak is, hogy szociális munkásokat és a szépségápolási szakembereket is meg tudjak keresni és bemutassam nekik ezt a tevékenységet.”