A színes egyéniség
Nyári szünetünk idejére estek a magyar zsidók életében sorsdöntő események: a lemond(at)ott Zoltai Gusztáv helyére új ügyvezető igazgatót választott előbb BZSH, majd a Mazsihisz közgyűlése.
A BZSH menedzsmentjének élére Schwezoff Dávid kántor került, akiről a megválasztását követő napokban derült ki, hogy transzvesztita show-műsorok énekese és házigazdája, valamint katolikus kántor és evangélikus teológus-jelölt is volt – részben egyidejűleg. Miután ezen információk napvilágot láttak, Schwezoff a Mazsihisz-ügyvezető választáson néhány szavazattal alulmaradt.
Egy ilyen színes egyéniség kántorként, showman-ként, közönségszervezőként valóságos jótétemény lehet egy kisebb közösség számára. A konzervatív szellemű BZSH élén azonban – amely női rabbikról hallani sem akar – egy ilyen ember nem lehet hiteles, egyszerűen nincs a helyén. A milliárdos költségvetésű intézmény kasszakulcsait rábízni súlyos tévedés, még akkor is, ha olyan jelentős támogató áll is mögötte, mint a rabbiság igazgatója, Deutsch Róbert, a Bethlen téri körzet rabbija, ahol Schwezoff kántorkodik. Schwezoff a rabbi fiával, Deutsch Péterrel végzett „gyorstalpaló” online rabbi-tanfolyamot Izraelben. Diplomájukat sem az Oberländer rabbi vezette ortodox rabbinátus, sem a neológ rabbikar nem fogadja el Magyarországon, a rabbikarból származó információink szerint az ifjabb Deutsch mégis a Dózsa György úti zsinagóga vallási vezetői posztjára aspirál.
Az elmúlt félév hitközségi harcaiban Schwezoff rendre Zoltai Gusztáv közelében tűnt fel – így félő, hogy az ő szellemiségét viszi tovább: a cinikus pragmatizmusét, amelyből hiányzik minden vízió, és – a minden mindegy szellemében – nem ismer magasabb szempontokat a kisstílű hatalmi játszmáknál és a pénzosztásnál.
A Tordai Péter vezette BZSH elöljáróság munkajogi eszközökkel igyekszik szűkebbre szabni az új ügyvezető mozgásterét, Tordai nyilatkozataiban azonban nem látni jelét, hogy átlátná, a Schwezoff múltjával kapcsolatban az egész magyar sajtón végighullámzó hírek erkölcsileg milyen kiszolgáltatott helyzetbe taszítják a magyar zsidóság képviseletét.
A következetesebb reformer Heisler András, a Mazsihisz elnöke Schwezoff visszahívására szólította fel a BZSH elöljáróit, de ez az álláspont nem kapott többséget, így Heisler nekilátott a két szervezet adminisztratív szétválasztásának.
A Síp utca történetében ilyen még nem volt: vajon az intézmény szétválik egy frissebb szellemű Mazsihiszre és egy „minden maradjon úgy, ahogy volt” szellemiségű BZSH-ra? Nehéz ilyesmit elképzelni, hisz a két szervezet mindeddig gyakorlatilag teljesen összefonódott.
A naiv reformerek elfelejtettek egy nyilvánvaló igazságot: aki 25 évig egyeduralkodóként áll egy intézmény élén, annak szelleme távozás után is jelen marad, és ezt sokkal nehezebb legyőzni, mint magát a nagyhatalmú embert.
