Volozsin – a jesiva forradalma

Írta: Lénárt G. József - Rovat: Hagyomány, Történelem

A „zsidó felvilágosodás”, a haszkala európai megjelenése új kihívások elé állította a hagyományaihoz erősen ragaszkodó zsidó közösségeket. A haszkalát sokan veszélyesnek látták, egy olyan mozgalomnak, amely lebontja a hagyományos értékeket és az asszimiláció felé taszítja a zsidóságot, ami ellen pedig küzdeni kell. A küzdelemnek számos eszköze volt, ezek egyike a jesiva mozgalom.

A volozsini jesiva

A Jesiva Mozgalom célját abban látta, hogy minél több jesivát alapítsanak és minél több tanuló válassza a jesivákat a polgári oktatási intézményekkel szemben. Jesivák korábban is léteztek Európa szerte, de a haszkala hatására ezek megerősödtek és a szellemi védekezés, a hagyományokhoz való ragaszkodás fő bástyáivá váltak.

Három jesivát tekinthetünk a haszkala elleni mozgalom központjának:
– a volozsini jesivát a mai Fehéroroszországban,
– a galíciai Lemberg jesiváját
– a Hatam Szofér rabbi által Pozsonyban alapított jesivát.

A három iskola közül a leghíresebb a Volozsini Haim rabbi által alapított volozsini jesiva volt. Befolyása, eszméi, oktatási struktúrája és tananyaga a mai napig számtalan jesiva működésének alapját képezi.

Haim Volozsin rabbi, akit sokan csak Reb Haim néven ismertek, a vilnai Gáon legkedvesebb tanítványa volt és egyben korának messze földön híres talmud-tudósa is. Családjának hagyománya szerint egy saját jesiva alapításának ötletével már 1792-ben felkereste mesterét, a Gáont, akinek felvázolta tervét arról, hogyan is kellene működnie egy jesivának. Elgondolása alapján négy dologban kell megreformálni a hagyományos zsidó oktatást.

A volozsini jesiva épülete ma, mint kulturális központ

Az első újítása az volt, hogy a jesivát intézményesítette és a zsidó oktatás központjává tette. Korábban a zsidó ifjúk először héderbe jártak, egészen a bár micvójukig, ahol elsajátították a vallás alapjait. A héder után a legtöbben dolgozni kezdtek, csak a tehetségesebb és tehetősebb diákok tanultak tovább, jellemzően városuk rabbijánál. A rabbik feladatai közé tartozott ekkor a településük iskolájának vezetése is. Azokat a diákokat, akik kiemelkedő teljesítményt nyújtottak, tovább küldték híres talmud-tudósok iskoláiba, ahol megszerezhették a rabbiképesítést.

Ez a rendszer kívül esett az intézményesített oktatás keretein, viszont személyre szabott és olcsó volt. Reb Haim jól látta, hogy a fennálló rendszer nem versenyképes a világi oktatással. Míg korábban egy zsidó fiúnak két lehetősége volt, egyrészt, hogy dolgozzon, másrészt, hogy vallási tanulmányokat folytasson, addig a haszkala szellemében egy új lehetőség is körvonalazódott: a világi tudományok elsajátítása. Akik az utóbbit választották, kikerülhettek (és nagyon nagy számban ki is kerültek) a hagyományos zsidóság világából. Reb Haim sajátos választ adott erre a problémára: jelezte a vilnai Gáonnak, hogy szükséges egy központosított felsőoktatási intézmény, amely megerősíti és emeli a vallási oktatás szintjét és intellektuális kihívást jelent a tanulók számára. Egy színvonalas és erős iskola által kibocsájtott oklevél értéke nő, hasonlatossá válik egy világi egyetem diplomájához.

A második újítása az volt, hogy a jesivában tudatosan a vezetőket kezdte el képezni. Manapság a jesivát tekintjük garanciának arra nézve, hogy az ott tanuló diák szombattartó lesz és gyakorolni fogja vallását. Kétszáz évvel ezelőtt ez még máshogyan volt: feltételezték, hogy a közösség minden tagja, jesivától függetlenül, szombattartó és vallásos. Reb Haim jesivájában a vallásos hallgatókat képezték még vallásosabbá, a jókat jobbá, a Tóra ismerőit a Tóra tudósaivá.

Manapság már természetesnek vesszük, hogy egy jesivában a tanulók párokban vagy csoportokban tanulnak, de ez nem volt mindig így. Reb Haim oktatási reformja előtt a jesivákban az egyéni tanuláson volt a hangsúly. Harmadik újításként reb Haim bevezette, hogy a Tórát közösségben és nem egyénileg kell tanulni. Az újítás zsenialitása abban állt, hogy a hangos tanulás és a tanulók nagy számának látványa növeli a lelkesedést és még több diákot vonz be az iskolába.

Naftali Tzvi Iehuda Berlin (ha-Natziv)

Negyedik újítása a Tóra-tanulás azonosítása volt az igazi öröm forrásával. Azt vallotta, hogy nem a tánc, az éneklés és a közös ima tölti el boldogsággal egy vallásos zsidó lelkét, hanem a Tóra tanulmányozása és a törekvés a Tóra megértésére. Nem nehéz észrevenni, hogy a tánc és éneklés elutasításával reb Haim a haszidizmus felé is kritikát fogalmazott meg.

A legenda szerint, amikor terveit és reformelképzeléseit ismertette a Gáonnal, az elutasította azt. Reb Haim elkeseredett, de a Gáon jóváhagyása nélkül nem alapított új jesivát. Pár évvel később, 1803-ban, nem sokkal a vilnai Gáon halála előtt újra beszélt mesterének a terveiről, de sokkal kevesebb lelkesedéssel és tűzzel. A Gáon megdicsérte és kérte, hogy indítsa el a jesiváját. Reb Haim ezen meglepődött és megkérdezte a Gáont, hogyan lehetséges, hogy néhány éve még lebeszélte, most pedig remek ötletnek tartja az újításait? A Gáon röviden ennyit válaszolt: „Amikor először kérdeztél erről, túl sok volt benned a nagyravágyás. Meg akartad csinálni. Nem sikerült volna. Most sokkal higgadtabban beszélsz róla – több kétséggel, racionálisabban, kevesebb nagyravágyással. Ez egy nagyszerű ötlet. Menj, és valósítsd meg.” És reb Haim ment és jesivát alapított, aminek az „Élet fája jesiva” nevet adta.

A volozsini jesiva első vezetője természetesen reb Haim volt. A tanulás iránti odaadása nem ismert határokat. Példája inspirálta a diákokat is: voltak, akik napi 18 órát tanultak. Mások 36 órát tanultak egyfolytában, majd 8-10 órát aludtak, majd ismét nekiálltak tanulni. Reb Haim célja az volt, hogy a hét minden napján, a nap minden órájában legyenek olyan diákok, akik Tórát tanulnak. Tanultak böjt előtt és böjt után, tanultak az ünnepeken. A diákok sorsolással döntöttek arról, hogy az ünnepek alatt ki tanuljon és ki legyen az, aki ellátja a többiek szükségleteit. A lelkesedésük nem ismert korlátokat, a tanulók úgy érezték, hogy a Tóra tanulásánál nincs értékesebb dolog a földön.

Reb Haim sírja

A tanterv voltaképpen egyszerű volt: a teljes Talmud, az elejétől a végéig. Később a litván jesivák többsége szűkítette a tananyagot, csak a Talmud hét-tíz kötetét kérték számon. Volozsinban azonban nem változtattak, fennállása alatt végig a teljes Talmudot meg kellett tanulniuk.

Reb Haim halála után, 1825-től fia, rabbi Jitzák vezette a jesivát. Rabbi Jitzák halála után, 1854-től veje, Fried Eliezer rabbi vette át a jesiva vezetését, amiben reb Haim unokája is segédkezett neki. Rabbi Jitzáknak volt egy veje, Naftali Cvi Jehuda Berlin rabbi, aki nagy hírnévre tett szert és csak úgy nevezték: Netziv (herceg). Rabbi Berlin mindössze 14 éves volt, amikor beházasodott a reb Haim családjába. 10 évig tanult apósa házában, de Fried Eliezer rabbi mellett nem tűnt ki tudásával.

Mindazonáltal, amikor még apósa házában tartózkodott, a Netziv kommentárt írt a talmudi kort követő időszak egyik legnagyobb zsidó tudósának, Hai Gaonnak a művéhez. Hai Gaon műve minden nagyszerűsége ellenére nagyon nehezen érthető módon íródott, ezért soha nem volt túl népszerű. A Netziv kommentárja azonban érthetővé tette Hai Gaon művét és egyben tanúbizonyságát adta annak, hogy a Netziv korának egyik legkiválóbb tudósa.

Fried Eliezer rabbi halála után vita alakult ki, hogy ki vezesse a jesivát: a Netziv vagy reb Haim unokája, Joshe Ber Soloveitchik rabbi. Joshe Ber rabbi nemcsak kiváló talmud-tudós volt, de rendkívüli karizmával is rendelkezett, a magánélete viszont botrányos volt. A Netziv tudásban kimagaslott kortársai közül, a magánéletben pedig szerénységével tűnt ki. Mivel nem tudtak közöttük dönteni, a közösség rabbinikus bíróság elé vitte az ügyet. Személyes ellenségeskedés nem volt köztük, de a jesiva és annak irányítása érdekében rájöttek, hogy a döntést objektív harmadik félnek kell átengedniük.

A döntés és a következmények meglepték a volozsiniakat: a Netziv lett a jesiva feje, Joshe Ber rabbi pedig békében elhagyta a várost. A történet azonban ezzel nem ért véget! Joshe Ber fia, akit a dédapja után Haimnak neveztek el, később feleségül vette a Netziv unokáját, ezzel egyesítve a családokat, és a házasság után a Netzivvel együtt vezették a jesivát.

A vilnai Gaon képmása

A XIX. század végére a jesiva tanulói létszáma elérte a 450 főt, ezáltal Kelet-Európa egyik legjelentősebb zsidó szellemi központjává vált. A cári orosz tisztségviselők rendszeresen zaklatták a Netzivet és a jesiva bezárásával fenyegették, ha nem tanít a diákoknak orosz tárgyakat és orosz nyelvet. A Netziv végül egyezséget kötött az orosz kormányzóval: tanítanak orosz nyelvet és tárgyakat a hallgatóknak, de nem a jesiva falai között, hanem önkéntes jelleggel a városi iskolában. Az egyezség közel 10 évig állt fenn. 10 év után az orosz kormány felismerte, hogy a zsidóságot nem tudja beolvasztani addig, amíg a vorozsini jesivában nemzedékről nemzedékre zsidó vezetőket, tudósokat és rabbikat nevelnek ki.

1892-ben az orosz kormány ultimátumot adott ki: vagy átalakítják a jesiva tanrendjét, hogy megfeleljen az orosz oktatási követelményeknek, vagy bezárják. A követelések között szerepelt, hogy 9 és 15 óra között nem lehet zsidósággal kapcsolatos tárgyat oktatni, az oktatóknak államilag elismert diplomával kell rendelkezniük, éjszaka tilos tanulni, de a napi tanórák száma sem haladhatja meg a tízet. Az utóbbi időkben fellelt orosz dokumentumok a bezárás végső okának az utódlást nevezik meg: a Netziv a fiát szerette volna a jesiva élére állítani, de az orosz kormány ezt a végletekig ellenezte. A Netziv nem engedett a követeléseknek: a legenda szerint inkább maga tette rá a lakatot az ajtóra.

Az orosz kormány a volozsini jesiva bezárásával csatát nyert, de a háborút elvesztette: a jesiva bezárása után a hazatérő diákok, tanárok és rabbik számos jesivát nyitottak Litvánia-szerte.

A jesiva bezárása után a Netziv nem találta a helyét, úgy döntött, hogy a Szentföldre költözik, útközben azonban Varsóban elhunyt. 1899-ben az orosz kormány engedélyezte a jesiva újra nyitását, a Netziv veje, Refael Shapiro vezetése alatt. Korábbi, karizmatikus vezetői nélkül azonban már nem nyerte vissza régi fényét. 1939-ig működött, majd a német katonák istállónak használták a háború végéig. A háború után volt étkező és csemegebolt is, végül 1989-ben visszakapta a fehéroroszországi zsidó közösség. 1998-ban Fehéroroszország felvette a Volozsini Jesivát a Fehérorosz Köztársaság Történelmi és Kulturális Emlékeinek Állami Listájára.

Vezetőjének halála és a jesiva bezárása ellenére a volozsini jesiva oktatási módszere, története és szellemisége napjainkban is tovább él.

támogatás
Pop up banner1

Címkék:felvilágosodás, Haszkala, Jesiva, Reb Haim

[popup][/popup]