Viharkárok után felújítás és múltidézés: a szegedi zsidó temető

Írta: Ábrahám Vera - Rovat: Hagyomány, Történelem

A minap jelentette be a Szegedi Zsidó Hitközség elnöke, Lednitzky András, hogy az őszi fesztiválrendezvények mellett az ősszel a viharkároktól sújtott szegedi zsidó temetőt is igyekeznek felújítani a város önkormányzatának támogatásával. Ennek alkalmából tekintünk vissza a temető múltjára.

A szegedi zsidó temető képei. Forrás: szegedpanorama.hu

Története végig vonul nemcsak a hitközség életén, de sorsában mindvégig osztozott és osztozik. Minden történés tükröződik a köveken, textusokon vagy akár magán a területen is. Míg régen gondozott utjai húzódtak a parcellák között, erről több tagú brigádok gondoskodtak, ma komoly nehézségekbe ütközik a rendben tartása. „Szegény embert az ág is húzza”, mondja a közmondás… az ág… augusztus közepén idén nagy vihar csapott le Szegedre. Ez az égiháború a sírkertet sem kímélte. Nagy fák fordultak ki gyökerestől, ráestek a síremlékekre, egyikük pedig a halott-mosdató épület tetejét komolyan megrongálta. Már régóta vár felújításra, de most igazán sürgőssé váltak a renoválási munkák, hiszen megsérült a tetőszerkezet, az esőcsatorna, és a keleti fal.

A témáról nehéz röviden írni, ezért 2017-ben közreadtam „Szeged zsidó temetői” című kötetemet. A Magyar Zsidó Szemle Füzetek sorozat 4. darabjában a sírkert textusait elemeztem, mely három korszakra osztható, ebben olvasható, hogy sok különleges felirata köszönhető Löw Immánuel főrabbinak.

A „temetős” könyvben leírom a hitközségre vonatkozó tudnivalókat röviden, majd mindhárom sírkert történetét (az első, az un. árvízi temető, és az új temető). Taglalom a ritka szimbólumokat, melyben bővelkedik a terület, különösen a 19. századi parcella. 4 emlékmű ill. terület is őrzi az egykori hősök neveit. Megemlítem, hogy a kötet végén kb. 13.500 elhunyt föllelhető neveit közlöm. Ez a rész még további munkákat és pontosításokat kíván, de ebben az állapotában is fontosnak tartottam a publikálását.

Munkámból néhány  különlegességet emelek ki az alábbiakban:

Kivont kard

Az 1848-as szabadságharc emléke több egyéni kövön is visszaköszön. Egyikük, Prinz János honvéd főhadnagy, igaz hazafiságát a szövegen kívül jelképe is ábrázolja. [1] Bernstein Béla[2] munkája alapján néhány szegedi honvéd nevét említem: Schwab Mór (Szeged, 1821-1881),[3] Szmetán Henrik Ármin (Szeged 1829-1881) [4] Weiszberger Ferdinánd Nándor (Szeged 1813-1877).[5]1848-as emlékmű nem található a sírkertben.

Prinz János elszíneződött mészkő sztéléje nyugati oldalán a szimbólum kivont kardot tartó jobb kart ábrázol, melyet babérágak öveznek.  Aprólékosan kidolgozták a kéz ujjait, a kabát hajtókáját, díszítését és a kardot, valamint a felkar végéből kiinduló három apró vonalszerű alakzatot (kapcsolódás, ér, vér, leszakadt kar?). A címeralak-szerű vésés tehát egy levágott karra emlékeztet, kézelőjén lévő körvonalakat pedig egyértelműen honvéd vagy cs. k. / honvéd huszár alakulatok használták. A kabátujjon a körvonalak fölött faragással is kiemelt rész a cs. k. sorgyalogezredek ruházatának része volt[6]  A kard lovassági (lovastiszti) szablyára emlékeztet. Az életrajz néhány “bizonyító” adata ellenére a sírkő elkészítője nem konkrétan Prinzre akart utalni inkább általánosabb jellegű képet rajzolt, vagy a sírkőállítók kívánságának megfelelően faragta meg ezt a jelképet.[7] A jobb kézben tartott kivont kard a harc küzdelmét jelképezi, melyből Prinz is kivette a részét a csatákban.

A komplex kép textus nélkül is világos; csatában harcoló embert szimbolizál, babérágakkal erősítve a dicsőség tényét. Ez az eset példa arra, amikor a jelkép önmagában is elmondja a látogatónak és az utókornak az alant fekvő élete – közreadni szánt – legfontosabb mozzanatát.  Felirata:” Itt nyugszik Prinz János  honvéd főhadnagy mint igazi hazafi 21 csatában küzdött a szabadságért 1848-ban. Meghalt 1868. szeptember 18-án”

Prinz János sírkövének szimbóluma (Fotók: Ábrahám Vera Szeged zsidó temetői c. könyvéből)

Prinz János 1848-as honvéd főhadnagy volt, 21 csatában küzdött, mint igaz hazafi.[8] Hazafiságát a felirat fogalmazója különösen fontosnak tartotta fölvésetni, hiszen magyar zsidóként védte a hazáját. Prinz János a csata után 20 év múlva hunyt el. (Halálának oka az eset komplexitásában nem lényeges és a síron lévő rajzolattal nincs összefüggésben.)

Zsidó sírkertekben is szokásos háborús elesettek számára monumentális létesítményeket építtetni, vagy családi sírkövön megemlíteni emléküket. Ez utóbbi a család döntése, Chevra engedéllyel és a közösség együttérzésének kinyilvánításával. A közösségi emlékművek kivitelezésére a szegedi zsidóság körében szervezéssel, összefogás és adakozás révén gyűjtötték össze a fedezetet, felavatásuk pedig ünnepélyes keretek között zajlott.  Gondozásuk a kollektíva feladata de akár külső segítséget is kaphatnak hozzá.[1] A szegedi sírkertben szám szerint 7 ilyen közösségi emlékhely van.

Az I. világháborús zsidó hősök szarkofágja

A cinterem déli oldala felőli magaslaton áll az impozáns szarkofág mely az I. világháborús hősök emlékét őrzi és Svoy Kálmán vegyes dandárparancsnok altábornagy kezdeményezésére létesült. Sebestyén József műszaki előadó szervezte a munkálatokat, mint pl. terepalakítás. Betűivel együtt a neves művész Tardoss-Tauszig Ármin tervezte. Löw Immánuel megbízásából Tápay Antal készítette a gipszmodellt.[2]A köves feladatra fölkért mesterek, Fábián Lajos és Márton Ferenc. Az országban elsőként a zsidóság a magyar katonasággal együtt emlékezett meg az elhunytakról, ez 1933. október 29-én ünnepélyes katonai külsőségek között zajlott. Ott voltak Shvoy Kálmán mellett Löw Immánuel,[3] Frenkel Jenő, a hitközség tagjai és vezetői: mint Biedl Samu hitközségi elnök, Faragó Lajos szentegyleti elnök. Továbbá helyőrségi állomásparancsnok, Szeged hatóságai, egyesületi-, felekezetei képviselők voltak jelen. A rítus során az emlékművet Löw Immánuel áldotta meg, továbbá elhangzott a Himnusz, gyászdalt énekelt a zsinagóga templomi férfikara, majd a prominens képviselők koszorúkat helyzetek el.[4]

Dr. Pap Róbert köszöntő szavai közül néhány búcsúmondat:[5] „15 éve hogy akik hősi halottaink közül utolsóknak maradtak, sírbaszálltak. 15 nehéz, viszontagságteljes év robogott el felettük, amelyek mostohasága hozta magával. Hogy a névtelen hősök emléke ebben a temetőben mindezideig jeltelen maradt, amíg most hitközségünk a véderő tevékeny hozzájárulásával létrehozatta ezt a művészi elgondolásu, bár szerény emléket, amelynek felavatása végett gyűltünk egybe.(…) Lélekemelően szép ünnepségen avatták fel a zsidó hősi emlékmüvet. Vitéz dr. Shvoy Kálmán altábornagy hősi emlékmüvet követelt Szeged városának és a felekezeti béke fontosságát hangsulyozta.”[6]

Áldást osztó kohanita kéz

 

  1. január 11-én Tanács (Schwarz) Pál első szegedi mártírként Jeruzsálemben az arabokkal vívott harcokban hősi halált halt. Szüleinek (Tanács Béla és neje) a hitközség levélben kondoleált. [7]. „Első szegedi vértanunk lett értékes gyermekünk, aki égett a vágytól, hogy mielőbb Erecbe juthasson, és részt vehessen ebben a gigászi küzdelemben amely végeredményben Izrael önállóságát és állami létét van hivatva megalapítani.”

Fiúk rendkívüli esetét síremlékükön örökítették meg szülei, ugyanide a holocaustban áldozatul esett családtagjaik neveit is fölvésték. Haláltáborokban megsemmisítettek emléke megőrzésének magyar sajátossága, a családi sírköveken is föltüntetett hozzátartozói nevek.[8]

A mártírokról, hősi halottakról a közösség, minden évben megemlékezett, először 1946. február 17-i közgyűlésen került erre sor.[9] Évenként ádár 7-én kívül az aktuális évfordulókon alkalmi Istentiszteletet tartottak.[10]

Néhány különleges szimbólum

(Részletek)

Komplex ábrázolás fő alakja két angyal

Két angyal

A fenti címmel jelölhető kis sztélé rejtélyesebb, mint az előzőek. A kő nyugati felületének nagyobb részét foglalja el a sokrétű ábrázolás mely nyolc összetevőből áll, kivitelezését illetően naiv stílusú alkotás. A sztélé felső hányadának félköríve alatt két oldalon egy-egy kitárt szárnyú, repülés előtti mozdulatban lévő mezítelen kopasz, a látogatóra néző, vélhetően nőnemű[1] angyal látható. Közöttük egy csupasz fa áll melynek fajtájára az angyalok fölé vésett két betű, az alef és a bét utal. [2] Jelentése szomorú / síró fa, vagyis a bánat jelképe, tehát szomorúfűz. Továbbá itt ível egy héber mondat, melynek tartalma: Leib Fischer kiszlév 8 (5?) (vagyis az elhunyt neve, halála hónapja és napja). Az ív belvilágában két mini sírkő látható, rajtuk az évszám betűi elhelyezve: 597[3] Az alakzatok között a “rövid időszámítás szerint” szokásos héber rövidítés betűi. Az apró sírjelek egy téglalap kereten – szélén két oszloppal – állnak, mely vélhetően egy ohel vázlatos rajza. Közepén egyetlen sztélé látható,  benne pedig az „Itt van elrejtve” betűi,[4] valamint egyszerű korona, tetején Dávid csillaggal. A kő két oldalához oroszlánok támaszkodnak, lábaik nem a talajon állnak. A duplázott alakzatokat a szimmetria érdekében véshették. Az ohel alját széles sáv képezi benne írott-betűk maradványai, valamint a jobb szélén egy naiv rajzolatú jobb kar. Az ide vésett szöveg már nem olvasható. Lehetséges, hogy a vésnök neve, erre a mezőben lévő jobb kar utalhat.

A jelképegyüttes kibogozása nem egyszerű, de az ábrák részleteit nézve talán összeáll a mondanivaló. Az oroszlánnak fontos helye van a szimbolikában, Juda oroszlánja hatalmat, erőt jelent,[5] emellett rajzolata a földi, fizikai létre utal. Az angyalok ez esetben nem az elhunyt nevét mutatják, hiszen ő Fischer.[6] Viszont az angyal[7] úgy ismert, mint ég és föld közötti összeköttetés. Az ohel és sírkövek a test temetőbeli örök helyének jelképei, vagyis a halál és a sírkert két formai kifejezése. Korona dicsőséges életet mutat, Dávid csillag a zsidóság jelzése. A szimbólumok összességében a halálról és a vallási hovatartozásról szólnak. A sírversben jellemzés is van. A textus tartalma a szokásos dicséretekből áll: egyenes és igaz férfi, jót cselekedett és istenfélő volt élete minden napján. Fiatal, de cselekedetekben gazdag, célja Izrael minden fiát a Sekhina[8] szárnya alá a szövetségbe vinni. „Igaz volta örök időkre áll nevének áldott emlékére.”[9]

Mózes rézkígyója

 Emlékeztetőül!

(Fejezet részlet)

E fejezetben egykori ismert személyek köveivel foglalkozom, kik méltatlanul kerültek a feledés ködébe.

A következő, akinek emlékét méltatlanul nem idézzük már, Bak Hirsch Cvi (1747-1845) Szeged egykori 53 évig szolgáló első főrabbija.[10] Jahrzeitje napján senki sem mond imát, sírjára nem helyeznek kavicsot, nem gyújtanak gyertyát, tehát emléke nem élő. Kövét több évig hiába kerestem a nyilvántartásokban, nem tüntették föl a nevét és posztját, valamint a nagynevű emberek, rabbik, Talmud tudósok parcellájában sem láttam nyomát. (jelenlegi 10. sz.). De ezt is tudni kell, hogy elsőként Löw Lipót javasolta az 1870 körüli években, miszerint abban a sorban legyenek a neves emberek, ahová később az ő holtteste is került.[11]

Lángoló szív vésete

Tovább keresve annyi megközelítés sikerült, hogy a Löw-Kulinyi kötetben[12] héber sírversét ugyan közlik, de nem utalnak nyughelyére. Nem találtam életszerűnek, hogy Löw Lipót és utódai valamint a rabbi családtagjai elmulasztották volna emlékét és nevét kővel megjelölni. Eshetősége, miszerint az 1879. évi Nagyárvíz áldozata lett a kő, nem kizárt. Bár Löwék ezt sem hagyták volna annyiban. További lehetőségként fölvetődött, hogy a sírjel többekkel együtt – gondozás hiányában – évtizedek alatt esetleg lesüllyedt a mocsaras altalajba. Mivel a temető története során nem volt ritka a kőlopás, ezt sem zártam ki. Továbbkutatva, a 10-es parcellában Bak József Lázár emlékköve azért került a figyelem fókuszába, mert kiemelt helye miatt kitűnt a sorban.[13] Bak József Lázár textusa közli, miszerint a nagy rabbi fia volt, dajjanként 40 évig szolgálta a törvényt.[14] Helyet kap a textusban hagyományőrző személyisége, bevésték milyen nagy becsben tartotta az apja emlékezetét és annak megőrzését szolgáló hagyományos rítusokat. Atyjára, a főrabbira utalva felvésték:  „…apja emlékére aki elment Meronba”, ebből a kutató azt gondolhatta, hogy az agg rabbi testét az ősi földre szállították. Nyomozásom folytán kiderült, az izraeli Meronban[15] nincs a porhüvelye. Akkor csupán átvitt értelemben került oda és Szegeden nyugszik fejpárnájában az ősi haza földjével?  Ezzel némiképpen közelebb kerültem a megoldáshoz, de nem kaptam választ konkrét kérdésemre, hol van ő és emlékjele? Végül a temető percella-nyilvántartásban szereplő minden Back, Bak nevet a helyszínen megkeresve próbálkoztam tovább lépni.[16] Mivel a megközelítésük igen problémás volt és sok kő hiányzott, nem kaptam pozitív eredményt. Volt egy Bak vezetéknév de utónév nélkül, melyet éppen hiányosságai miatt a végére hagytam. Temetőcsőszünk és Chevra elnökünk közreműködésével előkerült a héber szövegű kő.. A fordítás derített rá fényt; ezen a helyen nyugszik a főrabbi Bak Hirs Cvi. Vállas kövén csekély díszítőelem látható, szimbóluma nincs.

Sírszövege magyarul az alábbi:

Itt van elrejtve

a rabbi, mesterünk és tanítónk Cvi Bak

emléke legyen áldott,

aki vezette a rabbiságot itt, Szeged szent községében több mint 50 éven át

elhunyt és csatakozott népéhez szent szombat előestéjén „olyan szerelmesem, mint a szarvas, mint a gazella” a kis időszámítás szerint 503.

Legyen lelke bekötve az élet kötelékébe

Jegyzetek

[1] Az angyalok nemét illetően: Ahol kifejezetten nemet „rendel” egy angyalhoz, az minden esetben hímnem Valószínűbb azonban, hogy az angyalok – Istenhez hasonlóan – nemtelenek, és a hímnem használata inkább kilétüket és Isten szolgáiként betöltött szerepüket hivatott jellemezni. (1 Mózes 19:10-12;)

[2] Elon bahut. A fordításért köszönetet mondok Bányai Viktoriának.

[3] Ez őszi hónap miatt átszámolva 1836.

[4] Mely megerősíti az elképzelést miszerint ez is sírkőábrázolás.

[5] A haldokló Jákob megáldja Júdát és oroszlánhoz hasonlítja: „Fiatal oroszlán lesz Júda… Nem tűnik el a jel Júdától, sem a királyi pálca” (Ter 49,9–10). ’Harciasság’ és ’bátorság’ értelemben Izráel népére vonatkozik (Szám 23,24);  az oroszlán ereje a hősöket jellemzi

[6] Metsző volt, a Talmud Tóra Egylet tagja (Izsákról származott). A kövön szereplő évszám 1836.Tehát a korai időszak halottja volt az Új temetőben.

[7] Az angyalok héber és arám megnevezése מַלְאָךָ malách amely hírnököt, követet, küldöttet jelent magyarul.

[8] Dicsőség.

[9] Idézet a héber szövegből.

[10] 1790-től 1843-ig folytatta áldásos munkáját.

[11] Akkor még soronkénti temetői rend működött.

[12] Löw Immánuel – Kulinyi Zsigmond: A szegedi zsidók 1785-1885. Szeged, 1885.

[13] Szülei sírhelyét évtizedekig bozót rejtette

[14] Urunk és vezetőnk Joszef Eliezer Bak Cal, a nagy rabbi Cvi Bak Cal fia. Aki a közösség élén állt, és jobban szolgálta a törvényt Negyven évig a közösség bírája Sok csodás történetet mesélt. Egy nap összegyűjtötte a khilát  és megparancsolta, hogy gyújtsanak gyertyát jom rison  és jom seni az apja emlékére aki elment Meronba. Legyen áldott aki sokat adományozott a népének. Legyen lelke bekötve az élet kötelékébe. (Jom risom és jom sémi a hét első és második napja, vagyis vasárnap és hétfő.)

[15] Cfat közelében van. Rabbi Akiva életben maradt tanítványa Rashi, Meronban van eltemetve. Ő és fia hosszú évekig tartó száműzetésük alatt azzal múlatták az időt, hogy közösen Tórát tanultak. Az egész napos tanulás során képessé váltak olyan szellemi világok elérésére, amire az átlagos embereknek aligha van lehetőségük. Így született meg a Zohár, a kabbala alapműve. In: http://izraelben. com/2015/05/05/meron-a-haszid-woodstock/

[16] Az átfogó tájékoztató vezetése az 1960-as években megszűnt.

A Néhány különleges szimbólum és az Emlékeztetőül c. fejezetek jegyzetei:

[1] A 4. c.215/1949. IV. ikt. sz. irat tárgya: Zsidó temetőben lévő hősi sírok gondozása.  E levél hivatkozik a hitközség 34/1949. és 139/1949. sz. levelére, melyben említik, hogy a város nem segített a hősi halottak sírgondozásban, de ezt nem is kérték! 1949-ben már amúgy sem nem fért a költségvetésbe, azonban 1950-ben a sírok gondozására szükséges összeget a hivatal biztosította =Szegedi Zsidó Hitközség Archívuma, 1949. évi iratok. Ikt.sz. 55/1949.

[2] A Szegedi Zsidó Hitközség 1933. évi jelentése. Szeged, 1934. pp. 9 -15.

[3] A főrabbi költői fogalmazású beszéde olvasható: Löw Immánuel: Kétszáz beszéd 1919-1939. I-II. kötet. Szeged, 1939. 1933. pp. 406-407.

[4] Szegedi Zsidó Hitközség Archívuma: 3/a doboz. 54/1933.

[5] A Szegedi Zsidó Hitközség 1933. évi jelentése. Szeged, 1934. pp. 12.

[6]Szegedi Napló 1933. október 31. kedd. pp. 5-7.

[7] Ua. 10/1949. 1949. III. 6-án kelt levélben megköszönik a szülők, hogy fiukról megemlékezett a Hitközség, és kifejezik szándékukat, hogy saját költségen örökítenék meg a fiú emlékét a sírkertben.

[8]Dr. Csillag János kutatásai, ill. megállapítása alapján is! (Budapest, Dél-pesti Zsidó Hitközség)

[9] Dr. Katona Dávid hitk. jegyző: Megemlékezés elhunytjainkról/emlékbeszéd = Szegedi Zsidó Hitközség Archívuma, 1946. 12. doboz.

[10] Adar hó 7-én az év halottairól, a szegedi árvíz évfordulóján március 12-én, a nemzeti emléknap március 15-én. A tanév megnyitásakor valamint 1898-ban még a király születésnapján augusztus 15-én és Erzsébet királyné gyászünnepén szeptember 18-án.

 

 

[1]Itt nyugszik Prinz János honvéd főhadnagy mint igaz hazafi 21 csatában harcolt a szabadságért 1948-ban. Meghalt 1868. szeptember 18án.” Sírhelye: 4-16-5. A szimbólum részletezése a kötet „Különlegességek” fejezetében olvasható.

[2] Bernstein Béla. Zsidó honvédek a szabadságharcban Bp., 1939. Bernstein Béla (Várpalota, 1868. január 7.Auschwitz, 1944. júniusa) főrabbi, történész, bibliafordító.

[3] Sírhelye: 35-1-7.

[4] Sírhelye: 9-5-3.

[5] Sírhelye: nem jelölt.

[6] Vagy huszárok mentéjén, dolmány- vagy zekéjén is ilyen jelzés volt.

[7] Köszönet a megállapításokért és az alábbi lábjegyzetben pontosított adatokért Nyéki Tamás szegedi helytörténeti kutatónak.

[8] Bona Gábor: Az 1848-49-es honvédsereg zsidó születésű magyar tisztjei = Múlt és jövő. 1998. l. pp. 59-87. nem szerepel a neve. Viszont Bernstein Béla:1848-as magyar zsidók. Budapest, 1938. kötetének 64. oldalán említi őt. Az életrajzából: Bona Gábor: Hadnagyok ás főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban című, három kötetes könyvének II. kötetében. Pp. 722. Princz (Prinz) János (1814. Kolozsvár – 1868. Szeged) izraelita, majd római katolikus vallású. 1831-45-ben az 51. cs. k. sorgyalogezredben szolgált (végül őrmester). Torontál vármegyében lakott, nős, családos 1849. febr. 1-től hadnagy lett a torontáli menekültekből Szegeden megalakult önkéntes zászlóaljban. Részt vett a délvidéki harcokban, június elején alakulata Péterváradon feloszlott (lejárt a szolgálati idejük). Július 16-án beosztották a szegedi tartalék hadtest 137. zászlóaljába, amellyel Világosig szolgált. A szabadságharc után szegedi kereskedő, 1867-ben ugyanitt a honvédegylet tagja volt. hogy az ad hoc jellegű, a magasabb egységparancsnokok által adott szóbeli kinevezéseket már nem jutott idő de iure is megerősíteni. A kissé túlzásnak tűnő 21 csata igaz lehet akkor is, ha a torontáli önkéntes zászlóalj vagy a 137. zászlóalj (a szabadságharc vége felé alakult Hódmezővásárhelyen és / vagy Nagykárolyban, kolozsvári honvédújoncokból és marosszéki nemzetőrökből) alakulattörténetét még nem dolgozták fel. Ugyanis a “csata” kifejezést az érthetően nem pontos katonai szakkifejezésekkel élő emberek a közbeszédben a (nagy) csatákra, (a kisebb) ütközetekre, és a (még kisebb) összecsapásokra is egyaránt használták.

[popup][/popup]