Verő Tamás főrabbi: Áldjon meg az Örökkévaló és őrizzen meg Benneteket!

A zsidó hagyományokban az egyik gyakran visszatérő szám a 70-es.

Amikor az emberek Istenhez vezető tornyot akartak építeni, a Bábel tornyát, Isten büntetésből 70 különböző nyelvet adott nekik, hogy ne értsék meg egymást, és ne tudjanak együttműködni. A görög király 70 (más források szerint  72) zsidó bölcset hívott össze, hogy egymástól elkülönítve készítsék el a Biblia fordítását görög nyelvre. A legenda szerint az összes fordítás szó szerint megegyezett. A Tórából tudjuk, hogy Jákob családja 70 lelket számolt, amikor az éhínség elől Egyiptomba vándoroltak. Noé leszármazottai is 70-en voltak, akikből egy-egy nemzet lett. 2000 ével ezelőtt a zsidó bíróságnak, a Szanhedrinnek 70 tagja volt. A Tóra 70 arca kifejezés, Sivim panim l’Tora – a Tóra értelmezésének módjaira utal.

És van egy aktuális 70-es számunk is. A most beköszöntő évben ünnepeljük

Izrael állam megalapításának 70. évfordulóját.

Szintén ebben az évben ünnepli 70. születésnapját az a körülbelül 100 izraeli állampolgár is, akinek a hivatalos okmányaiban születési helyként egy országnév helyett 3 szó áll: en route to Israel, vagyis úton Izrael felé. Ők az Exoduson, és a többi, hasonló küldetésű hajókon látták meg a napvilágot. Ma már nevetve mesélik, hogy amikor utaznak, minden alkalommal összegyűlik egy kisebb csapat a repülőtéren, hogy csodájára járjanak a történelmi útlevélnek. Belegondoltam… Ha minden zsidónak be lenne írva az útlevelébe a családjának története, akkor minden útlevél egy külön kis fejezet lenne a világ zsidó-történelem könyvében. Mindegyik egyedi történet, és mégis mind ugyanarról szól.

Még a kelet-európai askenáz zsidókat a pogromok majd a második világháború indította útnak a Szentföld felé,  addig az arab országokban virágzó zsidó közösségeknek a cionista mozgalmak, majd Izrael állam kikiáltása jelentette a törést. A muzulmán országok nem tudták többé kettéválasztani Izrael iránti gyűlöletüket az országukban élő zsidóktól, hiába éltek évszázadokon át viszonylagos békességben.

Irakban 120-150.000 zsidó élt a 20. század első felében. Bagdad lakosságának egyharmada zsidó volt. 2004-re 35 idős zsidó maradt Irakban.

Az iráni, perzsa zsidók története hasonló az iraki zsidókéval, csak ott az 1979-es iszlám forradalom hozta a negatív fordulatot. 2500 év történelme kötötte őket ahhoz a földhöz, amit két év alatt kényszerültek elhagyni a körülmények megváltozásával, hihetetlen vagyonokat hagyva maguk után. Mindezek ellenére az iráni zsidó közösség Izrael után a második legnagyobb zsidó közösség maradt napjainkra a Közel-Keleten, körülbelül 20 ezren vannak. Zsidóságuk gyakorlásának ára, hogy elszeparáltan élnek, tiszteletben tartják a muzulmán vallást és deklaráltan anticionisták. Húsz zsinagóga, több zsidó iskola és kóser étterem működik Teheránban. Közösségük zártságát mutatja, hogy a vegyesházasságok aránya 0.1 %.

Ugyanez Amerikában 58%, de ha nem számítjuk az ortodox közösségeket, akkor eléri a 71%-ot is.

Magyarországon nincs statisztika a vegyes vallású zsidó családokról, de bizonyára magasabb az arány.

Lengyelországban 3,3 millió zsidó élt a háború előtt, ma kb. 3000-en vannak. Pár hete adott hírt több nagyobb zsidó hírportál is egy Lengyelországban tartott zsidó esküvőről.  A videó mutatja a kaftános vőlegényt, a letakart menyasszonyt, a hosszú pajeszos rabbit és a násznépet, amint jiddis/ klezmer zenére ünnepelnek. Látszólag minden megvolt, ami egy zsidó esküvőhöz szükséges, egyvalami azonban mégis hiányzott: maguk a zsidók. Mert hogy az esküvőt zsidónak beöltözött helyi emberek tartották, úgymond turista látványosságként. Mivel igazi zsidók nincsenek, hát pótolják őket, mert igény lenne a jelenlétükre.

Szíriában 1948-ban 40.000 zsidó élt. Az aleppói zsinagóga 1600 éven át folyamatosan működött, 1947-ben a zsidók ellen indított támadások következtében zárta be kapuit. Izrael megalakulása után óriási nehézségek árán, kisebb csoportokban szöktek el Szíriából a zsidók. Egy torontói askenáz zsidó zenetanárnő, Judy Feld Carr, a 70-es évek elején szervezett egy adománygyűjtést az aleppói zsinagógának. Ahogy felvette velük a kapcsolatot, egyre többet megtudott a helyi közösségről, és egyre határozottabban tudatosult benne, mennyire segítségre szorul az ott ragadt pár ezer zsidó.

Akkor még nem tudta, hogy a következő 28 évét pénzgyűjtéssel és titkos kapcsolatok kiépítéssel fogja tölteni a szír hatóságokkal.

Összesen 3228 zsidót menekített ki, egyesével szervezte meg a szökésüket, teljesen titokban.

Végül 1992-ben engedélyt kaptak a zsidók, hogy elhagyhassák az országot, de azzal a feltétellel, ha nem Izraelbe mennek. A legtöbbjük élt a lehetőséggel, ma közel 75.000 tagot számlál a szír zsidók közössége Brooklyban, de szerte a világban élnek, kisebb-nagyobb csoportokban. 2015-ben egy titkos művelet során menekítették ki az utolsó zsidó családot a háború sújtotta romos országból. Izrael amúgy folyamatosan humanitárius segítséget nyújt a szír lakosságnak: több ezer sérültet láttak izraeli kórházakban és nagyon komoly étel és gyógyszer szállítmányokkal látják el  a háborús övezetet.

Miért beszélek Ros Hásáná estéjén a szokásos önvizsgálat helyett zsidó közösségek történeteiről? Régen a bányászok levittek magukkal kanári madarakat a bányába dolgozni. Ha nőtt a gázszint és fogyott az oxigén, a kanárik rögtön reagáltak rá, így az embereknek még volt idejük elhagyni a bányát. Egy metafora szerint

„a zsidók a világ kanári madarai”.

Ahol a zsidókat bántják vagy elűzik, ott hamarosan a többiekre is rossz világ jön. A zsidók problémái kis fázis késéssel, de az egész világ problémájává válnak.  Rendkívül fontos lenne, hogy ismerjük más közösségek múltját, és tájékozódjunk jelenükről. Hiszen mi nem csak egymás kanári madarai vagyunk, de felelősséggel is tartozunk egymás iránt.

Pár száz kilométerre tőlünk,

Ukrajnában körülbelül 250.000 zsidó él, nagy részük mélyszegénységben, alapellátás nélkül.

A külföldi adományozók és segélyszervezetek zsidó árvaházaiban 2500 gyerek él, és becslések szerint még egyszer ennyi bántalmazott és felügyelet vagy otthon nélküli zsidó gyerek tengődik az országban. Sok zsidó család túlélését a zsidó szervezetek menedék-szállásai, napi étel és gyógyszeradagjai biztosítják.

Az elmúlt esztendőben összesen 26.000-en alijáztak Izraelbe, ennek körülbelül negyede Ukrajnából érkezett. Ők már Izraelben fogják ünnepelni tavasszal a 70. évfordulót, együtt az iraki, iráni, lengyel és egyéb származású izraelivel. Rájuk és mindannyiunkra kérem most az Örökkévaló áldását.

Jevarehehá ádonáj vájismárehá, jáér ádonáj pánáv elehá vihuneká, jiszá ádonáj pánáv elehá, vejásze lehá sálom.

Áldjon meg az Örökkévaló és őrizzen meg Benneteket!

Sugározza felétek mennyei arcának ragyogását,  adjon néktek, családotoknak, szeretteiteknek örömöt, boldogságot, egészséget. Legyetek beíratva a jók könyvébe, az élet könyvébe. Úgy legyen ámen ve ámen.