Verő Tamás: A Jónás-komplexus

Írta: Verő Tamás főrabbi - Rovat: Hagyomány

Jom Kipur, 2018

Verő Tamás főrabbi (Fotó: Draskovics Ádám, Vasárnapi Hírek)

Szólt ismét az Örökkévaló Mózesnek, mondván: a hetedik hónap tizedikén az engesztelés napja van: szent gyülekezés legyen nektek, és sanyargassátok magatokat, és tűzáldozatot áldozzatok az Örökkévalónak. Semmi dolgot ne végezzetek azon a napon, mert engesztelés napja az, hogy engesztelés legyen értetek az Örökkévaló előtt, a ti Istenetek előtt. (Mózes III. 23/26)

Jom kipur napján elsőként az Örökkévalóval szemben elkövetett bűneinkért fohászkodunk megbocsátásért: beismerjük vétkeinket, megbánjuk őket, és végül a bűnbocsánat elnyerésében reménykedünk. Ez a tsuvá, a megtérés folyamata, melyben igyekszünk megfogalmazni magunkban az értékrendünket, ami alapján irányítjuk az életünket, meghozzuk döntéseinket.

Átgondoljuk, vajon mit várt volna tőlünk az Örökkévaló az elmúlt évben, és saját megítélésünk szerint mi az, amit ebből teljesítettünk.

Melyek azok a fogadalmaink, amelyeket képtelenek voltunk betartani. Ezek az elvont gondolatok nagyon hamar elvezetnek bennünket, sőt, egybefonódnak Jom Kipur másik nagy kihívásával: emberi viszonyaink rendezésével. Itt már sokkal kézzelfoghatóbb, de talán még nehezebb kihívással állunk szemben: a józan eszünk … a szívünk … a lelkiismeretünk… és az egónk harcolnak egymással gondolatainkban, és a győztes határozza meg, kitől fogunk bocsánatot kérni, és ezt milyen módon fogjuk megtenni. Fontos a szituáció, a hangvétel, a megfogalmazás és fontosak a gesztusok is.

Leginkább egy lánykéréshez tudnám hasonlítani. Nagyon átgondolva, felkészülve kell megtennünk, hogy érezze a másik, mennyire komolyak a szándékaink. Gyakran hallom és olvasom jom kipur előtt azt a mondatot, hogy: bocsánat, ha megbántottalak… vagy az iménti példámhoz kapcsolódóan: Ha akarsz, hozzám jöhetsz feleségül… Nem! Ez a mondat nem azt sugallja, hogy a kérdező pozitív válaszban reménykedik. Csak kipipálja az elvárás teljesítését. Feltétel nélkül kell közeledni a másikhoz. Az üres bocsánatkérés csak még jobban elmérgesít egy kapcsolatot. Ezért van szükségünk a tsuvá lassú, fáradalmas, néha fájdalmas folyamatára, melyet sem étkezés, sem munka nem szakíthat meg a mai napon. Ahogy a szó jelentése is utal rá, így térünk vissza eredeti, bűneink elkövetése előtti lelki állapotunkhoz.

Elsőként a Kol Nidré, minden fogadalmak imádsága hangzik fel, amely semmissé teszi korábbi eskütételeinket. Nem azért kezdjük ezzel az imával, mert ez a főimádság. Bocsánatkérésről szó sincs benne. A Kol Nidré egy feloldozás, amit a korai középkorban írtak, amikor a zsidók nagy számban kényszerültek eskütétel mellett más vallásba áttérni azért, hogy életben maradhassanak. A kényszer alatt tett eskü alól oldozta fel őket a Kol Nidré, hogy a többi imát már ugymond tisztán mondhassák el. Vagyis embertársaink felé tett ígéreteink betartása alól itt nem kapunk feloldozást. Azt személyesen és szóban kell megtennünk.

A délutáni háftárában Jónás történetét olvassuk fel, amely sok üzenetet hordoz magában a tsuvá, a megtérés perceiben. Jónás története nem a helyes utat mutatja számunkra, sokkal inkább tükröt tart felénk. Nem arról beszél nekünk, hogy milyennek kellene lennünk, hiszen azt nagyjából tudjuk. Azzal viszont kevésbé vagyunk tisztában, hogy milyenek vagyunk valójában. Isten szól Jónásnak, hogy menjen el a nagyon messzi Ninivébe, és prófétáljon a népnek, hogy térjenek meg. Jónás erre nem hogy nem megy oda, de elindul pont az ellenkező irányba. Hatalmas viharba kerül a hajója, de ő nem imádkozik, csak nyugodtan várja a végzetet. Bedobják őt a tengerbe, bekerül a cet gyomrába, ott már ugyan imádkozik, de nem kér bocsánatot, csak azért szólítja meg az Örökkévalót, mert nagyon rosszul érzi ott magát. Eljut Ninivébe, ahol az emberek hisznek neki és megtérnek. De még ekkor sem ismeri el Istennek, hogy igaza volt, hiszen tényleg hallgattak rá, inkább szemrehányást tesz, hogy miért bocsátott meg a bűnös népnek. Végül elkeseredik, és kéri Istent, hogy vegye el az életét. A történetet olvasva pontosan látjuk, mikor hoz rossz, Istennek nem tetsző döntéseket Jónás. A valós életben azonban mi is pont így viselkedünk, és nem vesszük észre, amikor rossz döntések egész sorozatát hozzuk.

Jónás nincs megbékélve önmagával, Istennel és a világgal.  Hiányzik belőle az önbizalom, a tenni akarás, a hit, a küldetéstudat.

Bizonyos értelemben Jónás nem csak az Örökkévaló, de önmaga elől menekül. Ismerős a jelenség?

Nem véletlen, hogy a modern kori pszichológiában megszületett a Jónás-komplexus fogalma. Olyan emberre mondják, aki fél elismerni önmaga erejét, nagyságát, vagy képességét valamire. Aki tagadja, hogy küldetése lenne a világban. Márpedig mindannyiunknak van küldetése a világon.

Azt gondolom, Jom Kipur napján mindannyian Jónás komplexusban szenvedünk. Nyomasztó belegondolni, mi mindenre lennénk képesek, és abból mennyi az, amit tényleg megteszünk.

Hány ember életét tudnánk szebbé, jobbá tenni, mégsem tesszük. Inkább elmenekülünk a felelősség alól, mint amikor a piros lámpánál odajön a kéregető, mi pedig úgy teszünk, mintha nem vennénk észre… Jónás azzal érvel, hogy úgysem fognak megtérni az emberek Ninivében, minek utazzon ilyen messze földre? Nyilván mindannyian így reagálnánk, ha Isten azt kérné most tőlünk, hogy utazzunk el ma Irakba, Moszulba, az egykori Ninive városába, és győzzük meg az ISIS-t, hogy ne ölje és kínozza meg az embereket, öregeket, gyermekeket, és ne rombolja porig a több ezer éves kultúra maradványait. Persze most már késő is lenne, hiszen mindez megtörtént.

De ma már nincsenek köztünk próféták, akiken keresztül az Örökkévaló útba igazítana bennünket. Vége a nagy küldetések korának. Nekünk saját magunknak kell megtalálnunk a helyes utat. Méghozzá most és itt, Jom Kipur napján. Ma már mindenki önmaga prófétája. Álljunk hát itt együtt, és bízzunk abban, hogy a következő 25 órában rátalálunk a tsuva, a megtérés útjára.

Ehhez kell a bennünk lévő erőt, jóságot, bölcsességet meglelni, és ehhez kérjük az Örökkévalót.

Atyánk, Királyunk, engedd, hogy tiszta szívből megtérjünk hozzád!

Atyánk, Királyunk, küldj teljes gyógyulást néped betegeire!

Atyánk, Királyunk, semmisítsd meg a minket elítélő végzést!

Atyánk, Királyunk, legyen jó emlékezetünk színed előtt!

Atyánk, Királyunk, jegyezz be minket a boldog élet könyvébe!

Atyánk, Királyunk, jegyezz be min­ket a megváltás és üdv könyvébe!

Atyánk, Királyunk, jegyezz be min­ket a megélhetés és ellátás könyvében!

Atyánk, Királyunk, jegyezz be min­ket az érdemek könyvében!

 

támogatás