Verő Tamás: 130 év nem magány – Ros Hásáná, 2018

Írta: Verő Tamás főrabbi - Rovat: Hagyomány

Ros hásáná estéjét hagyományosan a visszatekintésnek szenteljük, hogy értékeljük az elmúlt esztendőnket. Ma este azonban kicsit messzebbre szeretnék visszamenni időben.

Verő Tamás főrabbi

Ma egy héttel ezelőtt, zsinagógánk felavatásának 130 évfordulója alkalmából rendezett koncerten ültünk itt. A zsinagóga, akárcsak most, akkor is zsúfoltságig megtelt. A különleges világítás, a szívhez szóló dallamok sokunkat érzelmes merengésbe varázsoltak. Gondolataim akörül forogtak, vajon kik ülhettek ezekben a padokban 130 évvel ezelőtt. Milyen zsidó identitásuk volt? Elképzelték-e azt, mi lesz itt 130 év elteltével? És amin a legtöbbet tűnődtem: milyennek  képzelem én a Frankel zsinagóga közösségét 130 év múlva.

Ezt az épületet, ahol most állunk, egy 100 éves kisebb imaház helyére építették. 1888. augusztus 8-án avatták fel, a környék egyre nagyobb létszámú zsidó közösségének igényeit kiszolgálva. Csak később, 1928-ban építették köré a hitközségként és lakóházként egyaránt funkcionáló épületet. Akkoriban Újlaki, vagy Zsigmond utcai zsinagógának nevezték.

A zsinagógát és a bérházat is a Budai Zsidó Hitközség építtette, tehetősebb tagjainak anyagi támogatásával.

A 19. század második felében elképesztő módon növekedett és fejlődött a zsidó közösség Budapesten. Kialakult egy nagy létszámú, iskolázott, művelt, értelmiségi, vállalkozói és kereskedői réteg, amely hazájának érezte ezt az országot, és jól összeegyeztette magyarságát zsidóságával. A magyar ipar és kereskedelem létrehozásában, fejlesztésében múlhatatlan érdemei voltak a Magyarországon élő zsidó pénzembereket, közgazdászokat, tudományos kutatókat, mérnököket, feltalálókat.

A zsidó írók, költők, művészek, színészek, rendezők, filmes és színházi szakemberek örökre beírták nevüket a magyar kultúra történetébe. Európa más országaihoz hasonlóan, a magyarországi zsidóság is megmutathatta a világnak az évszázadokon keresztül kényszerűen visszafogott és ekkorra felszabadított alkotóerejét. Ők alakították ki a tradicionális életvitelt folytató falusi zsidóság mellett a számos önálló jellegzetességgel bíró városi, Budapesten pedig a nagyvárosi magyar-zsidó kultúrát. Az I. világháború végéig tartó polgári fejlődés a zsidóság asszimilációját és megerősödését is elősegítette.

Nehéz lenne megmondani, hova vezetett volna ez a nagy erejű fejlődés, ha nem vet eme folyamatnak véget a Holokauszt. Milyen közösségekké formálódott volna a 800.000-es lélekszámú magyarországi zsidóság.

A lakóházak által körülvett Frankel Leó úti zsinagóga

De kanyarodjunk vissza a Frankel zsinagóga történetéhez.

A 130 évvel ezelőtt itt élő zsidóknak igényük volt egy nagyobb zsinagógára. Építettek hát egyet, méghozzá önerőből. Nem pályázatokkal, nem amerikai zsidók támogatásával. A textil gyáros Goldberger Ferenc családja karöltve az acél-és fémiparos Weiss Manfréd családdal voltak a fő szponzorai. Nekik köszönhetjük, hogy ma létezik a Frankel zsini, amely több ezer zsidó felnőtt és gyermek számára jelenti a zsidósággal való kapcsolatát, a zsidó közösséget. Csak az elmúlt 24 órában közel 100 fiatal és gyermek fordult meg zsinagógánk ifjúsági közösségi programjain.

A nagyünnepi beszédek szinte nélkülözhetetlen eleme, amikor a rabbi igyekszik meggyőzni a megjelenteket arról, hogy járjanak gyakrabban zsinagógába. Én most valami másra is használnám ezt az alkalmat. Arra szeretnék kérni mindenkit, hogy a most beköszöntő 5779. évben segítsetek olyan maradandót alkotni itt a Frankelben, amire 130 év múlva is emlékezni fognak. Mindenki a saját ereje, szakmai tudása, anyagi lehetőségei, egészségi és fizikai állapota szerint, de járuljon hozzá a közösség építéséhez. Rengeteg lehetőség áll előttünk, csak tettekre van szükség.  Mindenünk adott ahhoz, hogy egy még dinamikusabb, még modernebb, a kor zsidóságának igényeit kiszolgáló közösség legyünk.

Régen a közösség nyújtotta mindazokat a szolgáltatásokat, melyek elengedhetetlenek voltak a zsidó élethez: zsinagóga, mikve, beit din (rabbinikus bíróság), iskola, kóser hús és tej üzlet, konyha működtetése, szociális ellátás, hevra kadisa. Mindezek nélkül elképzelhetetlen lett volna a Tóra szellemében zsidóként élni. Hiszen a közösségen kívül élő zsidó fogalma értelmezhetetlen volt…

És bizonyos értelemben… szerintem még ma is az. Csak a vallásos életvitelhez szükséges szolgáltatásokat felváltották a pozitív, zsidó-identitást építő, élmény alapú formális és informális oktatási intézmények, szabadidős és kulturális események, ifjúsági táborok, nemzetközi programok, utazások, és persze a virtuális közösségek, melyeknek – a kor technikai vívmányainak köszönhetően – egy kattintással válhatunk tagjaivá.

Nem gondolom, hogy mintaként kellene tekintenünk a 130 évvel ezelőtti közösségi modellre. Sokkal inkább példaként kell lebegjen előttünk, ahogy annak idején képesek voltak önfenntartó módon, a kor szellemének és követelményeinek megfelelően megteremteni zsidó közösségi otthonukat, a Frankelt. Egy olyan közösséget, amely a  saját igényeiket szolgálta, és amely letette az alapjait annak, amit én jómagam is immáron már 20. éve törekszem építeni, és veletek együtt szeretnék a jövőben tovább fejleszteni, javaslataitokkal, támogatásotokkal, segítségetekkel.

Ahogyan egy közösségként mondjuk el ma este imádságainkat, úgy tűzzük ki közös céljainkat is a  beköszöntő új esztendőnkre.

És mindehhez kérjük most, együtt az Örökkévaló áldását!

támogatás
[popup][/popup]