Vélemény-túltermelés: a kémek bűne

A Tóra szerint a felesleges, tolakodó, agresszív véleménymondás akár komoly károkat is okozhat. Hogy értsük ezt mi, akik a vélemények korlátlan szabadságában hiszünk? Mi tudjuk a legjobban, hogy mégis igaz a Tóra álláspontja. Seláh löchá hetiszakasz (4Mózes 13:1–15:41).

Kimegy a táborból Izrael tizenkét törzsének egy-egy fontos vezetője, hogy megnézze, milyen az ország, amelyet megígért őseiknek és nekik az Örökkévaló. Amikor visszajönnek, kettő kivételével mind arról számol be, hogy bevehetetlen. Nem arról beszélnek elsősorban, amit láttak, hanem arról, amit gondolnak róla. Az általuk tapasztaltak leírása és értékelése szétválaszthatatlanul összekapcsolódik – részben érthető – félelmeikkel. Nem szeretnék kockáztatni az életüket, ami, persze, önmagában természetes dolog, viszont nincs köze a feladatukhoz, hogy fedezzék fel a földet és tájékoztassák felőle a többieket.

A spanyol kiűzetés idején, a kora újkorban élt Tóra-értelmező, Jichák Árámá rabbi szerint helyes volt, hogy a kémek elmondták, mennyire komoly és nehezen áttörhető a Szentföld védelme. A baj az volt, hogy, saját élményeik hatása alá kerülve, ennél jóval tovább mentek, és ijedtségüket is beszámolóként akarták eladni, tájékoztatás helyett érzelmileg zsaroltak. Ha egyszerűen meséltek volna félelmeikről, azzal nem lett volna semmi baj. Továbbá elég tájékozottnak tekintették magukat ahhoz, hogy megalapozott véleményük lehessen. Aki mást vél, az őrült tulajdonképpen. Ez a – helyzet megértését akadályozó, félelemtől motivált és kizárólagosságra törő – vélemény az, ami miatt az Örökkévaló Isten negyven évnyi pusztai bolyongásra ítéli a sivatagi nemzedéket. Ami azért első látásra mégiscsak túlzás kissé. Tényleg a véleményük miatt büntette őket ilyen súlyosan, ahogy Árámá rabbi gondolja?Természetesen igaz, hogy mindenki véleményét „tiszteletben kell tartani”, senkit sem szabad bántani azért, amit érez, gondol, kifejez. Arról azonban szó sincs, hogy minden véleményt „igaznak” kéne tartani, csak mert „én így gondolom és kész”, hogy egy véleményt kétségbe vonni, alaptalannak tartani támadás a véleménymondó érzései ellen.

Mindannyian tapasztaltuk már, hogy egy érzésünk mégiscsak az egyetlen és tényleges igazság, és felfoghatatlan, hogy mások miként lehetnek annyira érzéketlenek, hogy mást „éreznek” igaznak, mint mi és ezáltal nem „tisztelik” eléggé a véleményünket. Az ilyen típusú, minden valódi beszélgetés esélyét felszámoló „véleménykultusz” mai helyszíne a közösségi média. Ha nem használjuk elég jól, akkor a vélemény-túltermelés legtermékenyebb táptalajává válik.

A tíz kémet, akik informálódásra kaptak megbízást, nem érdekelte a tényleges helyzet megértése, nem mérlegeltek, a teendőket nem gondolták végig. Pánikba estek és mindenki erkölcsi kötelességének tekintették, hogy velük együtt essen pánikba. A közelmúltban mindannyian találkoztunk ehhez hasonló globális pánikrohamokkal, melyek – kétségtelen, jószándékuk ellenére – nagy bajt tudnak okozni.

Magyarország ma különösen komoly vélemény-túltermeléstől szenved. Túl gyakran rendezzük el az új információkat eleve meglévő véleményeink keretei közé, mert elsősorban az „identitásunk” és a véleményközösségünk megtartása fontos számunkra. A Tóra, a kémek története mintha azt súgná, hogy kevesebb véleményre és több odafigyelésre volna szükségünk.

Jó szombatot!