Tisa böáv – a jeruzsálemi Szentély pusztulásának gyászünnepe
Tegnap este többezren gyűltek össze, és a mai nap várhatóan tízezrek fognak imádkozni a Siratófalnál, megemlékezve a két jeruzsálemi Templom pusztulásáról.
Francesco Hayez: A jeruzsálemi templom pusztulása (1867)
A zsidó hagyomány szerint minkét alkalommal Áv hó kilencedikén (innen a Tisa böÁv elnevezés) pusztult el az első, illetve a második jeruzsálemi Szentély, és szűnt meg a zsidók állami léte.
Az első Szentélyt a keresztény időszámítás előtti 587-ben Nebukadnécár babilóniai csapatai, a másodikat Titusz római légiói pusztították el az i.sz. 70. évben. De ugyanezen napon, más időpontokban sok más csapás érte Izrael nemzetét, köztük Beitár városának eleste, ami a rómaiak elleni Bar-Kochba-lázadás végét jelentette, de ugyanezen a napon utasították ki a zsidókat Spanyolországból.
A gyásznap idején a hagyományt követők, a legszigorúbb egész napos böjtöt tartva a pusztulás helyszínén (vagy a zsinagógában), a földön, vagy a földre lefordított székeken mondják az Éjchá kezdetű sirámokat, majd a Templom lerombolásáról szóló szomorú verset – Kinot, mondanak.
Tisa B’Av az egyik legszigorúbb böjtnap. Az evés és ivás tilalma mellett, a zsidóknak tilos a mosakodás, az illatszerek és testápolók használata, a bőrcipő viselése és a házastársi kapcsolat.
A gyásznapon Izrael népe úgy viselkedik, mintha egy közeli hozzátartozóját vesztette volna el, ezért még a Tóra tanulmányozása is tilos, kivéve a szomorú tételeket, mint Jeremiás könyve és a Siratókönyvek, mint Jób könyve.
