Száműzetés vagy vendégség: hol lakik a Jóisten?

“És készítsenek nekem szentélyt, hogy közöttük lakjam” – üzeni Mózessel Izrael fiainak a Seregek Istene, erről, a frigyláda készítéséről beszél a hetiszakasz: TRUMÁ (2Mózes 25:1−27:19) 

Felmerül a kérdés, hogy miért akar Isten otthont a földön, miért nem az égben él tovább, ahová tartozik, miért akar együtt vonulni a pusztában Izrael fiaival az Ég és a Föld alkotója.

Még ennél is meglepőbb, hogy rögtön az első mondatban ajándékot kér Izraeltől Isten, látszatra úgy, mint egy követelőző kisgyerek:

„Szólj Izrael fiaihoz, hogy hozzanak nekem ajándékot; minden embertől, a kit szíve arra ösztönöz, vegyétek el a nekem szánt ajándékot”.

A régi kommentátorok ijedten figyelmeztetnek, hogy ezt nem „úgy” kell érteni, hiszen Istennek nem adhatunk semmit, övé minden a világon, hogyan is lehetne neki ajándékot adnunk, az ajándékkal csak a tiszteletünket fejezzük ki iránta. Pedig nyugodtan lehet úgy érteni, hogy a szentély ajándék, mert Isten még nincsen itthon a földön: senki nincs otthon ott, ahol nem látják szívesen. Hiába az övé, Istené „tulajdonjogi” értelemben a föld, ha nem érzi az otthonának.

Épp úgy otthont akar lelni ő is Izrael népében, ahogy az özvegyeket és az árvákat is be kell fogadnunk.

Röviden szólva, hinni nem, nem csak a templomban, zsinagógában kell. Isten azért rendezi el az árvák és özvegyek ügyét, azért beszél bele, mit együnk és mikor tartsunk pihenőnapot, mert kifejezetten a földi életünk, a mindennapjaink érdeklik.

Ha azt gondoljuk, Istent nem érdekli, pihenünk-e szombaton, mert Istent ennél komolyabb dolgok érdeklik ennél, a Tóra szól, hogy Istent mindenki, egyesével, személyesen, szenvedélyesen érdekli. Mindennel, amit másokkal teszünk, az ő Szentélyét építjük vagy romboljuk le, neki adunk ajándékot, ha a „szívünk arra ösztönöz”. Neki, személyesen neki építünk szentélyt egész nap, ez ezeknek a soroknak az értelme. Hiába, hogy „az ég az Ő trónja és a Föld lábának zsámolya”, ahogy Ézsaiás próféta mondja, csak akkor van otthon a világban, ha elkészítjük a Szentélyét.

A hetiszakasz címe teruma, ajándék, de olyan ajándék, amelyet nem csak átadunk, de fel is emelünk. Az ajándék egy földi tárgy, a frigyláda építésére kell, ahová lejön Isten, de, mint Jákob lajtorjáján, mi is használhatjuk, hogy felfelé haladjunk rajta. Isten földi háza az Istennek adott ajándékainkból épül fel és ezek hozzák el majd a Messiást is.