Romlott nőből hősnő

 A zsidó hagyományt komplex, ellentmondásos viszony fűzi a női szexualitáshoz – egyrészről, mint minden patriarchális kultúrában, a női szépséget és testiséget félelemkeltő erőnek látja a judaizmus, olyan energiának, amely, ha nincs kordában tartva, nagy károkat tud okozni.

A bibliai időkben a lányok és nők szüzessége, majd szexualitása az apjuk, majd a férjük birtokában volt, annak érdekében, hogy megvédjék a nőket esetleges támadások ellen, továbbá, hogy a saját, férfi-tisztességüket és gazdasági érdekeiket is biztosítsák.

A zsidó vallásjog előírja, hogy a zsidó nők hogyan öltözködjenek, hogyan jelenjenek meg mindazon férfiak előtt, akik nem a férjük, hogyan ne keltsék fel más férfiak szexuális érdeklődését. Számtalan példa van a nők szexualitásának kordában tartására mind a héber Bibliában, mind a rabbinikus irodalomban, ebben a témában rengeteg feminista kritikai elemzés és tudományos rekonstrukciót végző írásmű született az elmúlt hosszú évtizedek során.

Másrészről, és erre szeretnék itt rámutatni, a zsidó hagyománynak van egy radikálisan más aspektusa. Számos tekintélyes, kanonizált elbeszélés, amelyben a nők nem a szexualitásuk ellenére, hanem éppen annál fogva válnak hősökké. A Héber Biblia tele van olyan izraelita és nem izraelita nőkkel, akik nőiességüket arra használják, hogy a zsidó népet segítsék, előre vigyék. Szexualitásukat nem (csak) a saját érdekeik védelmére használják, hanem Izrael egész közösségének céljait szolgálják vele. Ezek az igaz nők, akiket a bibliai szöveg és a rabbinikus irodalom egyaránt értékel, megmentői szerepeket töltenek be a zsidó történelemben, és a szexualitásuk, amelyet más kontextusban szabályozni kéne, ezekben a történetekben megváltó hatalommal rendelkezik.

Támár, Rút, Jáel, és Eszter^[1] a héber Biblia legfontosabb női karakterei közül valók. Rúton és Eszteren kívül nincs is más nő, akikről bibliai könyv lenne elnevezve. Mind a négyen a testüket használják céljaik eléréséhez, és ezzel tulajdonképpen bűnt követnek el. Támár prostituáltnak tetteti magát és lefekszik az apósával, Jehudával, Rút házasságuk előtt elcsábítja Boázt, Jáel házas nő, aki behívja Sziszerát a sátrába, Eszter pedig a perzsa király, Áhásveros háreméhez tartozik (ráadásul a midrás szerint ő is házas volt). Házasságtörés, házasságon kívüli szex, idegen (nem izraelita) férfival létesített szexuális kapcsolat – ezek mind bűnnek számítanak a zsidó vallásjogban! De akkor hogyan menti fel őket a hagyomány? Miért lesz romlott nőből hősnő?

 

Támár és Rút

Támár és Rút történetei között több hasonlóság is fellelhető: mindkét nő a társadalom perifériáján van, amikor találkozunk velük a Bibliában. Mindketten özvegyek (Támár kétszeresen is) és gyermektelenek, Támár egyfajta aguná, leláncolt asszony, vagyis nincs lehetősége újraházasodni,^[2] míg Rút szegénységgel és adóssággal küzd, és bár Izrael földjére vándorol, ő maga moabita származású, vagyis idegen. Mindketten a házasságban illetve gyermeknemzésben látják sorsuk jobbra fordulásának lehetőségét, és a legnagyobb mértékben készek rá, hogy sikeresen teherbe essenek, ezért is csábítják el leendő gyermekük apját. Bár a bibliai és rabbinikus irodalom (de a kortárs, szekuláris konszenzus is) azt feltételezi, hogy a nők ösztönösen gyerekre vágynak, Rút és Támár esetében ez a vágy megmagyarázható társadalmi szempontból is: a bibliai társadalomban a házas és gyermekes nőknek magasabb a társadalmi státusza volt, ezért nagyobb szociális biztonságban éltek. Érthető, hogy Támár, illetve Rút nem akartak szegénységben és társadalmi bizonytalanságban élni.

Mindkét történetben közös, hogy a férfiak nem ismerik fel a nőket: Támár prostituáltnak öltözik, az apósa nem ismeri fel, de szívesen lefekszik a nővel, akiről nem tudja, hogy a két elhunyt fia özvegye. A történet nem csak csábítóként ábrázolja Támárt, hanem nagyon okosként és fondorlatosként: fizetésének zálogául Támár elkéri Jehudától személyes tárgyait, amelyekről felismerhetővé-beazonosíthatóvá válik a férfi. Amikor Támárról kiderül, hogy terhes, és Jehuda, a hír hallatán, azt parancsolja, hogy égessék el a menyét, aki feltehetőleg házasságtörést követett el, Támár „privátban” elküldi neki a három zálogot, azzal az üzenettel, hogy attól a férfitól lett terhes, akikhez ezek a tárgyak tartoznak. Jehuda azonnal belátja, hogy hibázott.

Rút története kevésbé ravasz, ráadásul Boáz elcsábítása nem a saját ötlete hanem Naomié, Rút anyósáé, de itt is fontos szerepet játszik, hogy a férfi protagonista nem ismeri fel a nőt, és ebben a történetben is a nő, illetve két nő kontrollálja az eseményeket. Naomi azt tanácsolja Rútnak, hogy csinosítsa ki magát, majd látogassa meg Boázt éjszaka a szérűn, miután a férfi evett-ivott és lefeküdt aludni, feküdjön mellé és hajtsa fel Boáz takaróját a lábánál,^[3] utána várjon Boáz utasítására. Ez mind így is történik, azzal a különbséggel, hogy amikor Boáz éjszaka felriad rá, hogy a nő ott van mellette és rákérdez, ki ő, Rút azonosítja magát, és azt kéri Boáztól, hogy terítse rá köntösét, vegye az oltalmába. Vagyis, szemben azzal, ahogy Naomi eredetileg kitervelte, nem Boáz utasítja Rútot, hanem fordítva. Boáz boldogan beleegyezik mindenbe, Rút pedig még hajnal előtt kislisszol a szérűről, hogy senki ne lássa meg. Ezután Boáz feleségül veszi Rútot, átveszi az ő és családja adósságait, Rút pedig teherbe esik és fiúgyermeket szül.

*

Támár és Rút, nem csak a csábításon, hanem a férfiak megtévesztésen keresztül, teljesen átalakítják a saját jövőjüket. De a két nő hősiessége nem ebben rejlik – hiszen önmagában az, hogy családot akartak és ezt elérték, nem érdemel erkölcsi elismerést. Támár és Rút igazi erénye, az, hogy a csábításon keresztül a jövőbeli messiást nemzették, a zsidó nép megváltóját. Rút könyvének záró mondatai egyfelől összekötik Boáz családfáját Támár és Jehuda gyermeke, Perec házával, összekapcsolják a két nő történetét, másfelől felsorolják Rút fiának utódait, a negyedik nemzedékben magát Dávid királyt.^[4] A messiás pedig Dávid házából fog származni, és ezzel, a két ‘romlott’ nő lesz a messiás ősanyja. A Talmud^[5] frappánsan foglalja össze a helyzetet: „Ulla mondta: ’Támár prostitúciót követett el (…) és királyok és próféták származnak tőle (…).’ Mire Ráv Náhmán bár Jichák azt mondta: ‘Nagyobb [az értéke] egy tórai parancsolat önérdek nélküli megszegésének, mint egy olyan parancsolatnak, amelyet önös érdekből hajtanak végre’ (…).”^[6] Bár Támár tórai parancsolatot szegett meg, a parancsolat megszegésének jó okai voltak, és így utódai a zsidóság legbefolyásosabb szereplői lesznek.

Eszter és Jáel

Eszter és Jáel, mint ahogy a fenti talmudi idézet megfogalmazza, szintén tórai parancsolatot szegnek meg, de nem önérdektől vezetve teszik. Ennek a két nőnek nem a gyermeknemzés a célja, hanem a zsidó nép fizikai megmentése: mindkét nő egy idegen férfit csábít el, Jáel esetében Sziszerát, aki a zsidókra támadó ellenség hadvezére, Eszterében pedig Áhásverost, a perzsa királyt, aki hallgat Hámánra, a zsidó nép ellenségére. Jáel férjes, kénita (vagyis nem izraelita) asszony, aki behívja sátrába a menekülő Sziszerát. Betakarja és tejet ad neki, majd álmában egy sátorcövekkel megöli a férfit. Bár a bibliai szöveg – csakúgy, mint Rút könyvében – nem említi tételesen, hogy szexuális aktusra is sor került, de több utalást is tesz rá, hogy így történhetett, és a rabbinikus kommentár-irodalom egyértelművé teszi, hogy így volt. A Bírák könyve, ahol a történet található, később magasztalja Jáelt, ‘áldott asszonynak’ nevezi, azért, amit Izrael népéért tett. Bár a zsidó vallásjogban a házasságtörés főbenjáró bűnnek számít, mégis, a bibliai szöveg, illetve később a talmudi rabbik, akik Jáel cselekedetét a ‘tórai parancsolat önérdek nélküli megszegése’ példájaként említik, nemhogy nem ítélik el Jáelt, hanem Izrael megmentőjeként tekintenek rá.

*

Eszter könyvében a főszereplő egyértelműen szexuális kapcsolatban van a számára kijelölt idegen hatalmassággal, hiszen szűzként kerül Áhásveros palotájába, kimondottan a király háremébe, ahol majd annyira elnyeri a király tetszését, hogy az királynővé koronázza. A héber bibliai szöveg semmilyen ítéletet, vagy akár kommentárt nem fűz Eszter viselkedéséhez, viszont a Szeptuaginta szövegéből^[7] kiérezhető a fordítók feszélyezettsége: Eszter, imájában, Isten segítségét kéri, mivel ‘gyűlölöm a körülmetéletlen ágyát’, és kijelenti, hogy ‘nem ettem az asztaluknál’ és ‘nem ittam a boráldozatból’.^[8] A Szeptuaginta-fordítás egyfajta kommentárként szolgál, amelynek révén beleláthatunk Eszter lelkivilágába, aki tisztában van a vétkeivel. Mivel a héber Biblia ilyen perspektívát nem nyújt, a talmudi rabbik nem hagyhatták annyiban, hogy a szent szöveg címszereplője egy idegen király palotájában él, és alighanem immorális életvitelt folytat.

Egy talmudi vélemény szerint Eszter szigorú kósert tartott a palotában, és számon tartotta a hét napjait, hogy szombatot tudjon tartani.^[9] A rabbik elképzeléseiben Eszter nem csak az ünnepi és étkezési szabályokat tartotta, hanem a zsidó vallásjog szexuális előírásait is próbálta tartani, legalábbis a rituális részét, a niddá szabályait. Eszter a bölcsektől érdeklődött, hogy menstruációja után rituálisan tiszta volt-e, és miután Áhásverossal szeretkezett, megmerítkezett a mikvében, mielőtt visszatért Mordeháj házába – akivel szintén lefeküdt,^[10] mivel a talmudi hagyomány szerint nem csak a nagybátyja, hanem egyben a férje is volt. Eszter egyik férfi ágyából a másikba ugrott, egy gyors rituális fürdővel a kettő közt. Ezek a rabbinikus kiegészítések nem kérdőjelezik meg Eszter moralitását, sőt, részleteikkel jóval súlyosítják Eszter bűnét, és mégis, a rabbik számára egyértelmű, hogy Eszter jól cselekedett. Egy másik talmudi dialógusban^[11], amely abból az alapelvből indul ki, hogy jobb meghalni, mint bűnt elkövetni, felmerül a kérdés, hogy Eszter, aki nyilvánosan követte el a bűnét, miért tekintendő kivételnek? Az egyik rabbi válasza az, hogy Eszter nem aktív résztvevője az aktusnak. Bár ez önmagában megér egy hosszú feminista elemzést, ez a magyarázat lényegében felmenti Esztert.

Eszter szexuális passzivitását – amelyet 2023-ban könnyen lehetne „metoo” kontextusban értelmezni, vagyis nem a női passzivitást látni a történetben, hanem a férfi erőszakot – rá lehet vetíteni az egész könyvre. Van olyan olvasat, amely szerint Eszter nem hős volt, hanem passzív szereplő, aki Mordecháj utasítását követte. Viszont ez a nézet nem veszi figyelembe, hogy Eszter az, aki tervet sző Hámán ellen, ő az, aki életét kockáztatva megközelíti a királyt, és a legszebb ruhájában meggyőzi, hogy mentse meg a népét. Eszter, csakúgy, mint Támár, Rút, és Jáel, kihasználta a férfi vonzalmát, esetleg szeretetét, illetve a saját szexuális hatalmát, annak érdekében, hogy Izrael népe túlélje Hámán zsidógyűlöletét.

*

Az itt megvitatott történetek mindegyikét lehet úgy értelmezni, hogy a patriarchális kultúra problematikus aspektusaira világítsunk rá: a női szereplők nem hősök, hanem a judaizmus maszkulin, sőt soviniszta céljaira használják őket, ahol a női erő kizárólag a szexualitás lehet, mivel a patriarchátus a testükre redukálja a nőket. Viszont a történeteket lehet úgy is olvasni, hogy a női szereplőknek igenis van valamiféle autonómiájuk, ágensek, meglepően sok döntési képességgel és függetlenséggel egy olyan társadalomban, amelynek a nők a perifériáján éltek és alapvetően kevés hatalommal rendelkeztek benne. Céljaik eléréséhez azokkal az eszközökkel kellett élniük, amelyekkel módjuk volt élni, és ez által a szexualitásuk került főszerepbe. Támár, Rút, Jáel, és Eszter pedig mind ügyesen kihasználták azt a kevés hatalmukat, amijük volt, és ezzel előbbre vitték a zsidó történelmet, annak ellenére, hogy tetteik erkölcstelennek vélhetőek önmagukban. Ezek a zsidó asszonyok nem a szűzies, vagy szemérmetes női ideált mutatják be, hanem pont fordítva: a zsidó hagyományban hősnőkként ünnepeljük ezeket a ‘romlott’ nőket.

Jegyzetek

^[1] Még ide sorolhatóak Lót lányai, akik vérfertőzést követnek el, ezen kívül Judit, aki, bár könyve a Héber Bibliában nem szerepel, csak a későbbi zsidó hagyományban tűnik fel újra alakja, Jáelhez és Eszterhez hasonlóan Izrael ellenséget csábítja az ágyába.

^[2] Brésit 38. fejezet. Támárnak két férje volt, mindketten Jehuda fiai. A bibliai levirátus törvénye szerint az özvegynek az elhunyt férj testvéréhez kell hozzámennie feleségül, és bár Jehudának volt még egy fia, a férfi nem akarta, hogy a harmadik fia elvegye Támárt. Mindeközben viszont Támár nem mehetett hozzá máshoz, és vissza kellett mennie az apja házába, mert gyakorlatilag el volt jegyezve Jehuda harmadik fiával.

^[3] Rút 3:4. Ezt a jelenetet több Biblia-kutató szexuális eufemizmusként értelmezi, míg mások szerint nem történt szexuális aktus. Az én értelmezésem szerint Rút és Boáz lefekszenek egymással az este folyamán.

^[4]  Rút 4:18-22

^[5] BT Horájot 10b

^[6] Balázs Gábor fordítása

^[7] A Héber Biblia görög fordítása, amely eltér a maszoretikus, vagyis az általunk használt, sztenderd, szövegtől.

^[8] Az angol nyelvű NETS fordításból

^[9] BT Megillá 13a

^[10] BT Megillá 13b

^[11] BT Szanhedrin 74b