Rabbi, kérdezd a rabbit!

Sorozatunkban rabbik válaszolnak egymás kérdéseire. Ezúttal Verő Tamás kérdez, Darvas István válaszol. 

A zsidó nép Sávuotkor kapta meg a Tórát. Miért nem ez lett a Tóra örömünnepe, miért nem ilyenkor fejezzük be és kezdjük el olvasni a tekercseket, Mózes öt könyvét – Szimhát Tóra helyett?

Sávuot és Szimhát Tórá ünnepnapjainak közös jellemzője, hogy mindkettő a Tórához kapcsolódik, az előbbi a Tóraadás ünnepe, az utóbbi pedig talán a tórai előírások és erkölcsi tanulságok elsajátításának folyamatosságé, hiszen ekkor fejezzük be és kezdjük újra azonnal Mózes öt könyvének olvasását. Jogosnak tűnhet a felvetés, hogy ezt akár egy napon is ünnepelhetnénk, annak megválaszolására, hogy miért nincs így, meg kell nézzük a két ünnep sajátosságait!

Ha kizárólag a Tóra közléseire támaszkodnánk, akkor Sávuotról nem derülne ki egyértelműen, hogy a Tóraadás ünnepe, mert ezt – a napjainkban leginkább releváns – sajátosságát a tórai szöveg nem közli. Kizárólag a mezőgazdasággal kapcsolatos vonatkozásairól olvashatunk Mózes öt könyvében, ami látszólag ellentmond annak a gyakorlatnak, hogy napjainkban Sávuotkor leginkább a Tóraadás aktusát emeljük ki, úgy is beszélünk róla, mint „zmán mátán toráténu”, vagyis a „Tóránk átadásának ideje”.

Szimhát Tórá helyzete még érdekesebb, mert se a T’náh-ban, sem a Talmudban nincs említve, a diaszpórában voltaképpen nem más, mint Smini Áceret második napja, de ami nagyon hangsúlyos: az egész őszi ünnepi ciklus talán legnépszerűbb zsinagógai alkalma.

Sávuotkor persze nem csak írott tant (Torá sebiktáv), hanem szóbelit (Torá sebeál pé) is kaptunk, és az utóbbi már világossá teszi, hogy Sávuot a Tóraadás ünnepe. Vagyis azt a tudást, hogy az írott tanban elsősorban mezőgazdasági szempontból fontos napunk valójában az írott és a szóbeli tan születésnapját jelentő Kinyilatkoztatás évfordulója, a szóbeli tanból tudjuk meg. Bizonyos közelítésben Sávuot a szóbeli tan ünnepe.

Az írott tant, a Tórát évezredek óta olvassuk és tanulmányozzuk meghatározott rend szerint, hiszen legalább négyszer egy héten közösségi felolvasást is tartunk. Mózes volt, akinek először feltűnt, hogy nem szabad a zsidókat három napnál tovább Tóra nélkül hagyni, mert rettenetesen megszomjaznak, és Ezra fektette le a szabályokat, majd az is kialakult, hogy ne három, hanem egy év alatt olvassuk végig a Tórát. Tekintettel arra, hogy nem maradunk tóratanulás nélkül soha, ezért Szimhát Tórakor valójában a tanulmányozás folyamatosságát ünnepeljük, vagyis részint azokat az erőfeszítéseket, melyeket őseink tettek a tórai tartalom minél jobb elsajátítása érdekében, részint pedig a saját szándékainkat, melyek arra irányulnak, hogy egyre többet és mélyebben értsünk meg Isten Tanából. Más szavakkal: Szimhát Tórá az ember és a Tóra viszonyának az ünnepe.

Sávuot, amely a szóbeli tan által lett azzá ami, viszont nem az emberi erőfeszítéseket eleveníti fel, hanem a tóraadás kettős természetéről (írás-, és szóbeli) és folytonosságáról szól. Bár a Talmud szerint Isten mindent átadott Mózesnek a Szinájon eltöltött negyven napja során, talán még e mostani írás szövegét is, de nekünk, embereknek a tóraadás nem lezárult folyamat, hanem napjainkban is tart, és amíg világ a világ, tartani is fog.

Más szavakkal: Sávuot Isten és a Tóra viszonyának az ünnepe, ezért szerencsés, hogy nem egy napon ünnepeljük Szimhát Tórával, amely az Isten-Tóra-Izrael kapcsolatrendszer más aspektusáról szól.