Rabbi Panda: Purimspiel

Hangulatkép Náchson ben Áminádáv történetére[1]

 

A sivatag közepén halad az autóbusz. A vezető ledől az ülésről, részegen elájul. A busz megáll. Az eszméletlen sofőrt hátra viszik. Az utasok tanácskozni kezdenek.

Első utas: Mikor ébred fel?

Második utas: Úgy érted, Náchson? Néha napokig kiüti magát.

Harmadik utas: Tennünk kell valamit, fogytán a vizünk.

Első utas: Tud még valaki buszt vezetni?

Negyedik (halkan): Az, ott, hátul… (hátra mutat, az egyik utolsó sorba, ahol egy középkorú, testes, rövid hajú nő alszik az ülésen)

Első: Az a… az a… nő, úgy érted?

Negyedik (továbbra is halkan): Igen, valahol máshol szerezte a jogsiját… Nálunk ilyet nem lehet, ugye…

Második: Hát igen, kétszáz éve tiltották meg, a Buszvezetők Nagy Szabályzatában is szerepel a tiltás. Nők ne vezessenek autóbuszt!

Harmadik: Ne haragudjon, de kétszáz éve még nem voltak autóbuszok. Különben is, mi más választásunk van? Mondják meg!

Második: Maga megkérdőjelezi a Szabályzat hitelességét?? Hogy dolgozhat egyáltalán nálunk?? (kérdően néz az Első Utasra) Te mit mondasz?

Első utas: Én tisztában vagyok a hölgyek felbecsülhetetlen szerepével és jelentőségével, hivatásával! (lehalkul) Szóval, személy szerint, én megengedném a női buszvezetőket… De hát szóval, kinevezésem várható a jövő hónapban, és… ki tudja mit szólna ehhez a Tisztelt Főigazgatóság…

Harmadik (üvölt): De hát nem lesz kinevezése!!! Nem érti?! Szomjan hal a sivatag közepén!

Negyedik (továbbra is halkan, mintha meg sem hallotta volna a harmadikat): A Főtanácsnok úr, állítólag, szintén egyet értene a törvény megváltoztatásával. Azonban, ő szerinte, túl sok problémát jelentenének a női buszvezetők. Hiszen mi lenne, ha valamelyikük túl jól vezetne, és ezáltal rossz fényt vetne a férfi buszvezetőkre? Ráadásul mit szólnának a kedves férjek? Javaslata az, hogy például egy nő a jövőben kezelhetné a sebváltót… Állítólag nyugaton már megengedték, hogy nők a sebváltót húzzák meg. Miközben egy férfi vezet. Persze a kuplungot még ott sem nyomhatják.

Harmadik: Elment az eszük! Szomjan halunk! (haragjában sírni kezd, a többiek vigasztalják)

Első, Második, Negyedik (kórusban): Majd csak lesz valahogy!

Ötödik utas (nézi, ahogy a többiek sóhajtoznak, ezért panaszosan felkiált): Azt gondolom, hogy ez egy újabb csapás a sorstól a cégünkre! Nem ért minket eddig elég katasztrófa? Hát nem bűnhődtünk eleget? Most az a sorsunk, hogy itt pusztuljunk el, ebben a sivatagban?

Harmadik (felnéz az ötödikre): Azt gondolja, hogy vége van?! Bármikor elindulhatnánk, csak szólnunk kell annak a hölgynek!!! Mit javasol, maga okostojás?!

Ötödik: Én… Nem is tudom… Hát, ki vagyok én, hogy véleményt mondjak egy ilyen jelentős kérdésben? Én megvárom, míg Önök, nálam tiszteletreméltóbbak, okosabbak, eldöntik, hogy mi legyen…

Harmadik: Kivonja magát a felelősség alól?! Idióta! Opportunista! (nekiront)

A harmadik és az ötödik összeverekedik, a többiek is beszállnak, kisebb csetepaté alakul ki a busz közepén. Néhány perc múlva mindenki komoly sérülés nélkül, de kimerülten ül vissza a saját helyére. Valaki elalszik, valaki magában morog.

A hölgy felébred a csendre. Körbenéz. Látja, hogy részegen alszik a sofőr, fogytán a víz, az utasok nem csinálnak semmit. Előremegy, beül a vezetőülésbe, elindítja a buszt. Vezet. A férfiak felébrednek.

Második (halkan): Na jó, bizonyára vannak kivételek… Pikuach nefes, életmentés, ugyebár?

Kérdően néz a többiekre, a többiek bólogatnak vagy továbbra is morogva néznek ki az ablakon.

 

Jegyzet

[1] Egy midrás szerint Náchson ben Áminádáv, Jehuda fejedelme lépett elsőként a Vörös-tengerbe, mert a törzsek nem voltak hajlandóak elindulni. bSzóta 37a