Öt szeá liszt – Misna magyarul, Menahot 7.

„A hálaadó áldozathoz öt szeá liszt szükséges a jeruzsálemi mérték szerint”

 

MENAHOT 7

A Menáhot traktátus a Kodasim (áldozatok) rendjéhez tartozik és tizenhárom fejezetből áll. A menáhot a minhá szó többes száma, a jelentése ajándék-áldozat. A traktátus megfelelője a zevahim traktátusának, mely az állatok áldozatait tárgyalja, míg a menáhot a növényvilágból vett áldozatokról, ajándékokról szól. A traktátus kitérőként a cicit (szemlélőrojt), a tefilin (imaszíj) és a Tóra tekercs szabályait is tárgyalja.

 

Menahot 7/1

A hálaadó áldozathoz öt szeá liszt szükséges a jeruzsálemi mérték szerint, amelynek megfelel hat szeá a sivatagi mérték szerint, vagy két eifá, ahol az éifá három szeá, vagy húsz tized, (héb. iszaron) ahol tízből kovászos készül és tízből kovásztalan. Tíz a kovászosnak, és tized a hálának, (kalács). Tíz a kovásztalannak, amikor is a kovásztalannak három fajtája ismeretes: a cipó, az ostya és sült cipó, három és egy harmad tized (liszttel) mindhárom esetében, és három kaláccsal a tized (liszt) esetében. A jeruzsálemi mérték szerint harminc káv (lisztet használtak fel), ebből tizenötöt a kovászosnak és tizenötöt a kovásztalannak. Tizenöt a kovászosnak és ebből másfél káv a kalácsnak. És tizenöt a kovásztalannak, midőn a kovásztalannak három fajtája volt: a kalács, az ostya és a sült[1] cipó. Öt káb minden egyes fajtánál. Két kalács, a káb szerint.

 

Menahot 7/2

(Áron főpap és fiainak) beiktatási ételáldozata során a kovásztalan (héb. mácá)  cipók felosztása megegyezik a hálaadás ételáldozatával: kalács, ostya és sült cipó. A názirság áldozata (a haj leborotválásának napján) a hálaadási cipók kétharmadát jelenti a kovásztalan fajtából, kalács és ostya, a sült cipó nélkül. Ez a jeruzsálemi mérték szerint tíz káb, mely az egy eifá hat tizede, ami megfelel hat iszaronnak és ami azzal jár. És mindebből a pap elveszi a tizedet, mint papi adományt, miként írva van: “és mutasson be egyet abból, mindegyik áldozatból, adományul az Örökkévalónak” (Lev 7, 14). Egyet vesz (a  cipók közül), amely nem törött. Egyetlent, az összes közül, midőn minden áldozati kenyér méretben azonos, és nem vesz minden után adományt a különféle fajta cipók nevében. Az itt említett adomány annak a papnak jár, aki a békéltető áldozat vérét hinti az oltárra. A többi cipó (harminchat) az adományozó személy tulajdonát képezi.

 

Menahot 7/3

Ha valaki hálaadó áldozatot vág a szentély udvarán belül, és az ezzel járó kenyér áldozatok a falon kívül vannak, a kenyér nem nyeri el a szentséget. Ha az (áldozati állatot) levágta mikor az áldozati kenyér héja már megsült, vagy a kenyerek java egy kivételével megsült, a kenyér nem nyeri el szentségét. Ha a megfelelő helyen és időn kívül vágja le, a kenyér elnyeri a szentségét. Ha levágta, de az állat tréifának bizonyul, a kenyér nem lesz megszentelve. Ha levágja, de az állat testi hibásnak bizonyul, Rabbi Eliezer szerint (a kenyeret) szentség illeti, de a Bölcsek szerint, nem. Ha az állatot levágta, ugyancsak a beiktatási kost és a két sávuoti bárányt nem az áldozat nevében vágta le, az áldozati kenyér nem szent.

 

Menahot 7/4

Áldozati ital (libáció), mely az égőáldozatot kíséri és már meg lett szentelve az edényében, de az áldozat (héb. pászul) diszkvalifikált, ha akad mellette másik levágható állat, azzal áldoznak. Ha nincsen, az éjszaka elteltével, az áldozat már elveszti “időszerűségét”. A fiatal hálaadási áldozati állat, vagy egy azt helyettesítő másik állat, nem igényel kísérő kenyéráldozatot.

 

Menahot 7/5

Ha valaki azt mondja: vállalom a hálaadó áldozatot, magával hozza és vele a nem felszentelt kenyeret, amely hulinból[2] való. Hálaadó áldozat a hulinból és vele a kenyér, amely a második tizedből való. (Vagy) hozza (az áldozatot) és kenyerét a hulinból, vagy a hálaadási áldozatot a tizedből és kenyerét a hulinból. (Vagy): az áldozat és a kenyere a tizedből, de ne hozza a második tized gabonájából, hanem a második tized beváltott pénzéből.

 

Menahot 7/6

Honnan ered az az ígéret, ha valaki azt mondja: vállalom a hálaadó áldozatot, de azt csak a hulinból hozhatja? “És áldozz pészahot az Örökkévalónak, a te istenednek, apró jószágot és marhát” (MTörv 16, 2). De hiszen a pészahi áldozat a bárányok és a kecskék közül kerül ki, akkor miért beszél “apró jószágról és marháról? Ez arra utal, hogy a kötelező áldozat a hulinból kerül elő, ezért aki azt nyilatkozza: vállalom a hálaadás áldozatát, vagy a békéltető áldozatot, ezek kötelezően a hulin állatból jöhetnek. Az italáldozatok is a hulinból jönnek.

[1] רכוכה. .héb megfelője: hasonlít a mai “értelemben vett” rántás szóhoz

[2] Hulin: profán termék, ez esetben liszt