Modernizáció és hagyomány

ZSIDÓ ISKOLÁK – Maimonidész Magyar- Angol Kéttannyelvű Gimnázium

Az intézmény 2017 szeptemberétől működik Magyarországon. Az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) alapította.

Az iskolának otthont adó épület Óbudán, szép környezetben, nem messze az amfiteátrum romjaitól, a Tímár u. 16. szám alatt található. Egyelőre csak a tervekről beszélgethetünk, a sikerességre, népszerűségre, eredményességre vonatkozó kérdéseket még nem lehet föltenni, amint azt sem, hogy vajon egy alapvetően neológ budapesti környezetben milyen elfogadottságra számíthat egy chabad-lubavicsi szellemben működő oktatási intézmény.[1]

A Maimonidész Gimnázium 1+4 osztályos, tehát egy előkészítő évvel kezdődik, amelynek során a diákok angol nyelvből eljutnak odáig, hogy egyes tantárgyakat, vagy tantárgy-részeket képesek legyenek angolul tanulni. Matematikából, magyarból, informatikából szinten tartó, ráhangoló, felfedeztető munka zajlik ez alatt az egy év alatt. Nem lesznek negyvenfős osztályok, kis létszámú tanulócsoportokban gondolkodnak, éppen a színvonalas személyiségfejlesztő pedagógia érdekében. Felmenő rendszerben indul az iskola, most, 2017 őszén az előkészítő év kezdődik.

Az egyik napilapnak adott interjúban Köves Slomó, az EMIH vezető rabbija a Maimonidész Gimnázium jellegével kapcsolatban azt mondta, hogy fontosnak tartják, hogy

a zsidóság lépjen ki a „gettó-logikából”,

melyen belül kizárólag a saját ügyeire összpontosított, és helyette – értékteremtési szándékkal – olyan társadalmi felelősséget vállaljon, amelyet korábban, legalábbis az elmúlt 75 évben, biztosan eszébe nem jutott közösségi szinten megtenni. Az Egyesült Államokban nem egy olyan felsőoktatási intézmény található, amelynek erős zsidó szellemi háttere van. „Ezekben semmilyen vallási elvárás sincsen, éppen úgy, ahogyan a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen sem kell a diákoknak katolikusnak lenniük. Viszont azt a háttértudást, azt a nemzetközi kapcsolati hálót, azt a beágyazottságot, amellyel amúgy a zsidó közösség New Yorkban és világszerte rendelkezik, az ott dolgozó előadók és a hallgatók is tudják kamatoztatni. Mi is valami ilyesmiben gondolkodunk.”

Hogy konkrétan miben gondolkodnak, arról a gimnázium három pedagógusát, dr. Majoros Mária matematikatanárt (ő a matematikán kívül még orosz nyelv és irodalom, valamint általános és alkalmazott nyelvészet szakos pedagógus, aki tanuláspszichológiából doktorált), Forrás-Biró Aletta iskolapszichológust, olasz-szakos tanárt, valamint holokauszt-kutatással foglalkozó szakembert, és Vida Nárcisz magyar nyelv és irodalom tanárt kérdeztük. Mindhárman arról beszéltek, hogy a Maimomidész Gimnázium

innovatív pedagógiai kultúrát valósít majd meg,

a lexikális tudás átadása mellett a képességfejlesztésre, a diákok személyiségének kibontakoztatására törekszik – a nemzetközi oktatási és nevelési eredményekre támaszkodva.

„Az EU-ban az első kompetenciamérések óta eltelt húsz év, ezalatt teljesen átalakították az oktatásügyet. Nálunk 70 éve nem történt szinte semmi. A résztvevők száma alapján a magyar oktatás tekinthető ugyan demokratikusnak, de a tudás átadásának módja szerint nem, mert a módszereink csak egy szűk értelmiségi réteg gyerekeit érik el” – mondta Majoros Mária. – „A magyar oktatási rendszer a tananyag „letanítására” koncentrál, nem figyel arra, hogy ki az a gyerek, aki a padban ül. 1977-ben megkezdődött egy reform, aminek az lett volna a lényege, hogy a gondolkodásfejlesztésre építünk, és egy fejlettebb gondolkodású diákot már a kornak megfelelő bővebb műveltséganyaggal kínálhatunk meg. A gondolkodásfejlesztés azonban a mai napig még definiálva sincs, tehát az ingoványra felhúztunk egy felhőkarcolót, és csodálkozunk, hogy állandóan össze akar dőlni az épület. 1977 óta drámai mértékben növekedett a tananyag, de nem vettük figyelembe, hogy a pedagógiai módszerek nem képesek több gyerekhez eljuttatni a tudást, kifejleszteni a képességeket. A tanterv túlzsúfolt, az alapok kidolgozatlanok. Mi ezen változtatni akarunk.”

Forrás-Biró Aletta arról beszélt, hogy a mai hazai nevelési gyakorlatban mind a tananyag elrendezése, mind pedig az alkalmazott eljárások csak kevéssé illeszkednek a diákok fejlődés-lélektani sajátosságaihoz és a XXI. század kihívásaihoz.

„Mi nem azt akarjuk, hogy a gyerek igazodjon az iskolához, hanem fordítva.

A Maimonidész Gimnázium saját tantervet készített. Két szempont szerint dolgoztuk át az egyes tárgyakra vonatkozó tantervi összefoglalókat: egyrészt, hogy melyek azok a tudáselemek, amelyekre a sikeres érettségi és továbbtanulás szempontjából szükségük lesz a tanulóknak, másrészt azon gondolkodtunk, hogy mit hogyan érdemes tanítani, figyelembe véve a diákok életkori sajátosságait, tanulási céljait és az elérendő tanulmányi eredményeket.”

Vida Nárcisz a személyes megközelítés fontosságáról szólt. Mint a Zachor Alapítvány munkatársa, részt vett több olyan oktatási projektben, amelyek a holokauszt történetét ismertették, és az a véleménye, hogy a holokausztról való tanításnál kiemelten fontos a személyességre való törekvés. Hasonló a véleménye az irodalomtanítással kapcsolatban is. „Az irodalomórákon is emberi sorsokról, élethelyzetekről, dilemmákról próbálunk beszélni, be akarjuk mutatni, hogy az irodalmi szövegek mögött élethelyzetek vannak, és ezekkel szeretnénk foglalkozni.

Én a befogadó-központúságot, a problémaközpontúságot emelem ki,

az irodalmi mű ugyanis nem önmagába zárt világ. Célunk, hogy a diákok aktív befogadóként működjenek az irodalomórákon és teremtsék meg saját értelmezési kereteiket. Gyerekközpontú szemléletet akarunk megvalósítani, olyan iskolát szeretnénk, ahol a diákok aktívan részt vesznek a tanulási folyamatban, hogy érezzék, ők is felelősek a saját tanulási folyamatukért. Ezt úgy tudjuk elérni, hogy kapcsolódási pontokat teremtünk a tanítandó-tanulandó tananyag és a gyerek élete között. Meg kell keresni azt a munkaformát, módszert vagy eszközt, amivel a diákok közel érezhetik magukhoz azt a témát, problémát, dilemmát, amiről az irodalmi mű szól.”

Arra a kérdésre, hogy mire alapozható az iskola sikere, a Maimonidész Gimnázium pedagógusai válaszként a szabadságot, motivációt, személyességet, élményszerű oktatást és a pedagógusi felkészültséget említették. „Ez a negyedik iskola, aminek az alapításában részt veszek – mondta Majoros Mária. – Nemcsak magyarországi tanterv szerint működő oktatási intézmény, hanem egy brit iskolában is dolgoztam a közelmúltban, „Director of Mathematics” beosztásban. Az a tapasztalatom, hogy minden olyan iskola, ami vállalja önmagával kapcsolatban a ’gyerekközpontú’, vagy ’gyerekbarát’ jelzőt, csak akkor lehet sikeres, ha ott olyan pedagógusok dolgoznak, akik mind szakmai hátterüket, mind a pedagógiai-pszichológiai módszereiket tekintve magas felkészültségűek, és olyan döntéseket hoznak, amelyeket a gyerek és a szülő is elfogad. Huszonkét évig tanítottam a Lauderben, és soha nem fordult elő megoldhatatlan konfliktus köztem és a gyerek vagy szülő között, mert az az elvem, a gyereket nem lehet a gyerek nélkül tanítani. Együttműködésre van szükség, de ennek a tanár szakmai tekintélye, felkészültsége és embersége az alapja.”

„A Maimonidészben dolgozó tanárok konstruktivista pedagógiai megközelítésben dolgoznak – mondta Forrás-Biró Aletta. –

Támogatjuk az egyéni tanulási utakat.

A Maimonidészben alkalmazkodunk a mindenkori diákcsoporthoz, ennek megfelelően szükség esetén átalakítjuk magát a tananyagot is.  Az iskolának feladata, hogy miközben tanulnak a gyerekek, érezzék, hogy ez egy örömteli tevékenység. A személyiségfejlesztés nem egy kiemelt ponton történik, hanem ez átfogja az egész munkát.”

Az iskola zsidó jellegével kapcsolatban a pedagógusok elmondták, természetesen tanulnak majd a diákok héberül és alapos vallásismereti műveltséget szereznek, de a Maimonidész Gimnáziumban a zsidóság lényegét ennél szélesebb körűen határozzák meg. A zsidó szellemiség fogalmába beletartozónak tartják a tudás iránti nyitottságot, az önálló véleményalkotás képességét, az emberi szolidaritást és a megbízhatóságot. „A zsidóság a Könyv népe – mondta Forrás-Bíró Aletta. – Egy zsidó iskola diákjait és pedagógusait ezért is különleges erős kapcsolódás fűzi a tanuláshoz. Mi, igazodva a zsidóság több ezer éves hagyományaihoz, a legmodernebb neveléstudományi elképzeléseket próbáljuk összehangolni a zsidóság ősi nevelésképével.”

 

[1] Az EMIH felügyelete alatt működik több mint tíz éve a Bét Menáchem Héber–Magyar Kéttannyelvű Általános Iskola, Óvoda, Bölcsőde is. Szilánk Zsuzsa operatív igazgató tájékoztatása szerint az iskolában átlag 8-16 diák tanul az 1-6 évfolyamokon és 3-3 diák a 7-8 évfolyamon. (A szerk.)

A témában korábban megjelent:

Szunyogh Szabolcs: Szeressenek zsidók lenni! – Scheiber Sándor gimnázium

Gadó János: A liberális zsidó alternatíva – Lauder Javne Zsidó Közösségi Iskola

Szunyogh Szabolcs  : „Az alacsony létszám kiváló pedagógiai lehetőség”