Mit fizet a tolvaj a lopott állatért? – Misna magyarul, Bává Kámá 9.

Írta: Uri Asaf - Rovat: Hagyomány

“Tehenet lop és nála lesz vemhes, és nála ellik, vagy juhot, amely nála lett nyírásra kész, annyit fizet, amennyit az állat ér a lopás idején. Ez a szabály: a tolvaj mindig annyit fizet, amennyit (a lopott állat) ér a lopás idején.”

Nezikin (נזיקין) károk, másképp: a károk rendje  a Misna negyedik rendje.

Nagyrészt a zsidó bűnügyi és polgári törvényekkel foglalkozik, valamint a zsidó törvény végrehajtó szerveivel. A Nezikin, (károk rendje) tíz traktátusból áll:

Bává Kámá – első kapu

Bává Meciá – középső kapu

Bává Bátrá – utolsó kapu

Szánhedrin – a nagy törvényszék

Mákot – vesszőzés

S’vuot – eskütétel

Edujot – tanúságtétel

Ávodá zárá – idegen vallás

Ávot– atyák bölcsessége

Horájot – döntések (vétekáldozattal kapcsolatban)

 A Bává kámá (első kapu) traktátusa polgári ügyekkel foglalkozik.

 

Bává Kámá 9

 

Bává Kámá 9/1

Ha valaki fát lop,és abból szerszámot készít, vagy gyapjút (lop) és abból ruhát, annyit fizet, amennyit (az anyag) a feldolgozása előtt ért. Vemhes tehenet lop, és miközben nála van, ellik, vagy juhot, amelyet megnyírt, annyit fizet, amennyit a vemhes tehén, vagy a nyírás előtt álló juh ér.

Tehenet lop és nála lesz vemhes, és nála ellik, vagy juhot, amely nála lett nyírásra kész, annyit fizet, amennyit az állat ér a lopás idején. Ez a szabály: a tolvaj mindig annyit fizet, amennyit (a lopott állat) ér a lopás idején.

 

Bává Kámá 9/2

Állatot lopott, mely nála megöregedett, és rabszolgákat, akik megöregedtek, annyi (büntetést) fizet, amennyit értek a lopás idején. Rabbi Meir azt mondja: a rabszolgák esetén, mondhatja a tulajdonosnak: itt vannak, vidd őket. Ha pénzt lopott és (az érme) eltörött vagy gyümölcsöt, mely megrohadt vagy bort, mely megsavanyodott, annyit fizet, amennyit ezek a lopás idején értek. Vagy a lopott pénzérme elavult, vagy trumá-t lopott, mely rituálisan tisztátalanná vált, vagy kovászos kenyeret és közben a pészah elérkezett, vagy állatot, melyet bűn elkövetésére használtak, és áldozatra alkalmatlan, vagy épp megkövezésre ítéltek, mondhatja (a tulajdonosnak) itt van, vedd vissza.

 

Bává Kámá 9/3

Valamit a szakember kezébe ad javítás céljából, de ő tönkretetszi, kártérítést fizet. Az asztalos kezébe dobozt, ládát, bútort ad javításra, de tönkreteszi, kártérítést fizet. Kőműves, aki a fal lebontását vállalva tönkreteszi a köveket, kárt okoz, büntetést fizet. Lebontja egyik oldalon, és a fal a másik oldalra omlik, nem fizet kárt. Ha a fal az ütésektől leomlik, kárt fizet.

 

Bává Kámá 9/4

Festésre adja a gyapjút, de a festőedényben elégetik, a festő megfizeti a gyapjú árát.  Ha rosszul sikerül a festés, és a javítás költsége nagyobb, mint az újrafestés, megadja a festés árát. Ha a festés költsége több, mint a javítás költsége, csak a javításért fizet, Ha azt mondta: fesd be vörösre, és a festő feketére festette, vagy feketére kérte és vörösre festették, Rabbi Meir szerint a festő megfizeti a gyapjú árát. Rabbi Jehuda hozzáteszi, ha a javítás költsége nagyobb, mint a festésé, a festés költségét fizeti. Ha a festés drágább, mint a javítás, csak a javítást fizeti.

 

Bává Kámá 9/5

Ha valaki társától pruta értékű[1] dolgot lop, és (hamisan) esküszik, vissza kell vinni a társának, akár Médiáig. Az nem elég, ha a fiának adja át vagy a megbízottjának, de a bírósági megbízottnak átadhatja. Ha embertársa meghal, visszaadja az örököseinek.

 

Bává Kámá 9/6

Ha visszafizette (a lopott tárgy) értékét, de annak ötödét nem adta hozzá, vagy ha elengedték neki a lopott tárgy értékét, kivéve a hozzá járó ötödöt, vagy ha ezt is és azt is elengedték, kivéve a (lopott tárgy) prutá értékű hányadát, nem kell utána menni.[2] Ha a (tolvaj) visszafizette a teljes érték ötödét, elengedték az ötödöt, vagy mindkettőt elengedték neki, kivéve a prutá értékű hányadot, akkor utána kell menni.

 

Bává Kámá 9/7

Odaadta neki (a tulajdonosnak) a teljes értéket, és megesküdött, hogy a (kötelező) ötödöt már kifizette, a (tolvaj) addig fizeti az ötödrész ötödét, amíg az alapösszeg maradéka lecsökken a prutá értékű hányadra. Így van a letét esetében is: (Lev 5, 21-22), “Midőn valamely személy vétkezik, s hűtlenséget követ el az Örökkévaló ellen, ugyanis letagad felebarátjának valamely rábízott vagy kezébe letett tárgyat, vagy rablással, vagy megfosztja felebarátját”. A vétkes személy (három dolgot) fizet: a teljes értéket (keren), az ötödet és a vétek áldozatnak valót. Ha valaki azt kérdezi embertársától: hol van a letétbe helyezett tárgy? És azt a választ kapja: elveszett. Erre azt mondja: akkor megesketlek. A válasz: Ámen. Ha a tanúk azt tanúsítják, hogy “megette”[3], akkor az alapösszeget (keren) kifizeti. Ha magától beismeri, az alapösszegen kívül, ötödet és a vétekáldozatnak valót fizeti.

 

Bává Kámá  9/8

Ha (a letétbe helyező azt kérdi): hol van a letétbe helyezett (tulajdonom)? A letét őre: ellopták. A letétbe helyező azt mondja: megesketlek. Ezt a beleegyező választ kapja: Ámen. Ha a tanú azt tanúsítja ellene, hogy ellopta, akkor a dupláját fizeti (mert ez nem fizetett őr, ezért tolvajnak számít). Ha az őr magától beismeri, a teljes összeget, ötödet és vétekáldozatnak valót fizet.

 

Bává Kámá 9/9

Ha valaki meglopja a saját apját, (és mikor megvádolják) eskü alatt tagadja, és közben az apja meghal. Teljes összeget, ötödet fizet az apja gyerekeinek (a testvéreinek), vagy az apa testvéreinek. Ha nem hajlandó, vagy nincs neki miből, kölcsönt vesz fel. És a kölcsönzők behajtják rajta.

 

Bává Kámá 9/10

Ha egy apa azt megesküszik a fiának, hogy “semmit se örökölsz tőlem”, és ha az apa meghal. A fia mindenben az örököse. Ha esküjéhez hozzáteszi: “se életben, se halálban.” Ha az apa meghal, a fia nem örököl, és mindent visszafizet a fiainak (testvéreinek) vagy az apa testvéreinek. Ha nincs miből, kölcsönt vesz fel, és majd a kölcsönző behajtja rajta.

 

Bává Kámá 9/11

Aki megrabol egy betérőt (prozelitát) (azzal együtt, hogy megesküszik, hogy nem csapja be), ezután (a prozelita) meghal, a csaló teljes kárt fizet és ötödöt, valamint a vétekáldozatra valót fizet a papnak, mint írva van: Szám (5, 9): “Ha azonban nincs rokona (a betért) férfiúnak, hogy annak megtérítse a bűntett tárgyát, a bűntett tárgya, mely megtéríttetik, az Örökkévalóé, a pap részére,…” És miközben (a rabló) felviszi a pénzt (a kártérítést) a papnak Jeruzsálembe, és út közben meghal, a pénz legyen a gyerekeié. A vétekáldozatot pedig addig hagyják legelni, amíg tisztátalan lesz, és akkor elajándékozzák a rászorulóknak.

 

Bává Kámá 9/12

Ha (az előbbi misnában említett rabló) miközben Jeruzsálembe viszi a pénzt és odaadja a szentély őreinek, és meghal, az örökösei nem vehetik el az őröktől, mert “amit valaki a papnak ad, azé legyen” (Szám 5, 10). Ha odaadta a pénzt Jehojariv-nak, és a vétek áldozatot pedig Jedájának[4], vagy a pénzt Jedájának és a vétek áldozatot Jehojariv-nak, kötelességét megtette. Ha meglett a vétek áldozat, Jedájá emberei feláldozzák, ha nem, visszatér és másik áldozatot hoz. Ha kifizeti a vétek árát, mielőtt előállítaná a vétekáldozat (állatát) teljesített.  Ha pedig előállította az állatot, mielőtt kifizetné a rablás vétkét, nem teljesített. Kifizette a kerent, de az ötödét még nem, ez nem jelent akadályt.

 

[1] Pruta a legkisebb pénzegység

[2] Az előző misna részletesebb tárgyalása

[3] Megette: felélte a rábízott letétet

[4] Ezek valóságos személyek a templomi papi őrség emberei közül

Címkék:Bava Kama, Misna

[popup][/popup]