Misna magyarul – Szotá 9.

A Messiás jövetelének ideje előtt az arcátlanság és a drágaság fokozódik. A szőlőben szüretelnek, de a bor drága. A kormányzat hitetlen és szégyentelen. Tudósok korábbi sétahelyét utcanők foglalták el. Galileát tönkre tették, Gablon (hely neve) elhagyatott, a határmenti városokat elhagyják, a vándorok sehol nem lelnek nyugalomra. Az írástudók köre eltűnőben, akit megfélemlítenek az szerencsétlen. Igazság sehol, a fiatalok szülei megszégyenülnek, a fiú apjával szembe száll, a lány anyjának ellent mond, a fiatal feleség az anyós prédája, az ember saját háza népe az ellensége.

Misna, magyarul Ismétlés (héberül  ‏‏שְׁנָהמִ misná) a Biblia utáni zsidó irodalom, az úgynevezett szóbeli tan (tórá se-beal-pe) alapja. Alapvetően a Tóra rendelkezéseihez kapcsolódó kérdések és válaszok, valamint az azokból leszűrt vallástörvények (halácha) gyűjteménye, ezen kívül rövidebb elbeszéléseket, tanításokat is tartalmaz. Végleges összeállítása Jehuda Hanászi nevéhez köthető.

A Násim (Asszonyok) nevű rend következő része a szotá (שוטה) nevezetű traktátus. A traktátus tárgya a tisztességes útról letérő nő, akit házasságtöréssel gyanúsítanak. A puszta gyanú (ill. féltékenység) mellett felmerül a házasságtörés esete és említést nyer annak félelmetes vizsgálata. A traktátus kilenc részből áll

 

Szotá traktátus 9

Szotá 9/1

Az „eglá árufá”[1] nyilatkozata is a szent nyelven hangzik el, mint írva van: „Midőn találtatik egy megölt a földön, akkor menjenek ki véneid és bíráid…” (MTörv 21, 1-2). Hárman menjenek ki a Nagy Jeruzsálemi Törvényszéktől. Rabbi Jehuda szerint öten, mivel azt mondták: véneid – az kettő, bíráid – szintén kettő, de lévén páros szám, hozzá tesznek egy ötödiket.

 

Szotá 9/2

Ha (a holttest) egy halom kő közepén feküdt, vagy a fán függött, vagy úszott a vízen, nem törik el a borjú nyakát, mert úgy van írva: „a földön” (MTörv 21,1) és nem kőrakáson, és „leesett”, nem pedig fán lóg, „a mezőn” és nem a vízen. Ha határvidéken találták, vagy város közelében, ahol a lakók többsége idegen, vagy nincs a városban törvényszék, nem törik el a (borjú) nyakát. Csak olyan várostól mérik a (holttest távolságát), ahol törvényszék található. Rabbi Eliezer véleménye szerint, ha (a holttest) két város között található (félúton), mindkét városból hoznak egy-egy borjút.

 

Szotá 9/3

Rabbi Eliezer szerint, ha a fej és a test külön fekszenek, a fejet a testhez viszik (és úgy temetik el). Rabbi Ákiva szerint a testet viszik a fejhez.

 

Szotá 9/4

A test melyik részétől mérnek? Rabbi Eliezer szerint az köldöktől. Rabbi Ákiva szerint az orrtól. Rabbi Eliezer ben Jákov azt mondja: attól a ponttól, ahol levágták, (vagyis a nyaktól).

 

Szotá 9/5

Mikor Jeruzsálem vénei[2] eltávoztak, annak (a halottól közeli) városnak emberei kiválasztanak egy borjút a nyájból, amelyet nem dolgoztattak, és nem volt rajta soha iga, és nincsen testi hibája. A borjút leviszik a patakhoz, melynek szilárd a medre, ha nem túl köves, akkor megfelel. A borjút pedig bárddal hátulról lenyakazzák. Ezután ezt a helyet nem szabad megművelni, erre a helyre tilos vetni. De kendert szabad fésülni, és követ metszeni.

 

Szotá 9/6

A város vénei kezeiket megmossák a vízben ott, ahol a borjút megölték, és közben a következőt mondják: „kezeink nem ontották e vért és szemeink nem látták (a bűnt),” (MTörv 21, 7). De ki gondolná, hogy a törvényszék vénei gyilkolnának?! Ellenkezőleg, állításuk szerint az az ember, (akit meggyilkoltak) nem a mi segítségünket kereste, mert mi nem engedtük volna el őt étlen szomjan és kíséret nélkül. És ekkor a papok hozzáteszik: (MTörv 21, 8) „adj engesztelést népednek, Izráelnek, melyet kiválasztottál, Örökkévaló és ne engedj ártatlan vért Izráel, néped közepén”. És nem kell ezt hozzátenni: „Így engesztelést nyernek a vérért” (u.o.).  Az isteni lélek jelenti nekik: „ha így cselekedtek, a kiontott vér bocsánatot nyer.”

 

Szotá 9/7

Ha a gyilkos előkerül, mielőtt a borjú nyakát eltörik, szabadon engedik és a nyájjal marad, de ha akkor kerül elő, mikor a borjú nyakát eltörték, a (borjút) eltemetik azon a helyen, mert a kétség hozta oda, és a kétségért az életével fizetett. A gyilkost, aki azután került elő, hogy a borjú nyakát eltörték, kivégzik.

 

Szotá 9/8

Egyik tanú azt mondja: láttam a gyilkost, a másik tanú azt mondja: nem láttam, egy nő azt mondja: láttam, egy másik: nem láttam: eltörik a nyakát. Egyik mondja: láttam a gyilkost, két tanú válaszol: nem láttad. Eltörik a nyakát. Ketten mondják: láttuk, egy mondja nekik: nem láttátok, nem ölik meg (a borjút).

 

Szotá 9/9

Mikor a gyilkosságok elszaporodtak, a borjú szertartása abbamaradt. Ez akkor volt, amikor Elázár ben Dinai, más néven Tehina ben Prisá megjelent. Ezt az embert gyilkosok fiának nevezték. Mikor a házasságtörések elszaporodtak, a keserű víz szertartása megszűnt, és Johánán ben Zákáj volt az, aki a szertartást megszüntette, mondván: „nem büntetem meg leányaitokat, midőn paráználkodnak” (Hosea 4, 14). Mikor meghalt a Creda-i ember, Joszi ben Joezer, és a jeruzsálemi Joszi ben Johánán, eltűntek a kíváló, nagytudású emberek,[3] miként írva van: „nincs szőlőfürt evésre, korai fügét kíván a lelkem” (Micha 7, 1).

 

Szotá 9/10

Johánán a főpap eltörölte a tized fogadalmát, ugyancsak ő függesztette fel (a léviták) ébresztő szavát, és a bemetszést.[4] A főpap napjaiban használt kalapácsütést (Hol há-moed – ünnepközi napokat jelezték) is felfüggesztették. A főpap napjaiban az embereknek kérdezni kellett a demáj[5] felől.

 

Szotá 9/11

Mikor megszűnt a Szanhedrin, a kocsmákból elmaradtak az ünneplő dalok (a prófécia nyomán): „a borhoz nem jár dal” (Ésaiás 24, 9).

 

Szotá 9/12

Mikor meghaltak az első próféták, megszűnt az Urim veTumim[6] használata.

Mikor elpusztult a szentély, megszűnt a sámir, [7]a nofet cufim[8] és eltűntek a hithű emberek Izráelben : „ segíts Örökkévaló,  mert elfogyott a jámbor” (Zsolt: 12, 2). Raban Simon ben Gámliel, mondja Rabbi Jehosua nevében: „mióta a szentély elpusztult, egy nap se telik el káromolás nélkül, és nem száll le az áldásos harmat, és eltűnik a gyümölcsök íze. Rabbi Josze mondja: a gyümölcs már nem is tápláló.

 

Szotá 9/13

Rabbi Simon ben Elázár szerint a táhárá (rituális tisztaság) hiánya miatt megszűnt a gyümölcsök illata, a tizedek hiánya elvette a gabona kövérségét. A Bölcsek hozzátették: a boszorkányság és az erkölcstelenség ehhez hozzájárultak.

 

Szotá 9/14

Vespasianussal való háború alatt levették a vőlegények koronáját, és megszűntek dobokkal kísérni az (esküvői) menetet. A Titussal való háború miatt megszűntek a menyasszonyok diadémot viselni, és nem volt szabad görögül tanulni. Az utolsó háborúban (Titussal szemben) nem mehettek a menyasszonyok ékes esküvői kocsikon a városban. A Bölcsek azonban megengedték.

 

Szotá 9/15

Mikor Rabbi Meir meghalt, elmaradtak a mesemondók, mikor Ben Ázáj meghalt, elmaradtak a szorgalmas tanulók. Mikor meghalt Ben Zomá, megszűntek a szövegmagyarázók. Rabbi Jehosuával a jóság eltávozott a világból. Ahogy Raban Simon Gámliel eltávozott, jött a sáska és a gondok szaporodtak. Rabbi Elázár ben Ázárjá távozásával elmúlt a gazdagság a Bölcsek köréből. Mikor Rabbi Ákivá meghalt, megszűnt a Tóra dicsősége. Rabbi Hániná ben Doszá halálával, a nagy (csodás) cselekedetek elmaradtak. Rabbi Josze ben Katnuta halálával eltűntek a vallásos (hászid) emberek. Miért hívták Kátnutá-nak? Mert ő volt a legfiatalabb hászid. Mikor Raban Johanan Ben Zákáj meghalt, eltávozott a bölcsesség fénykora. Mikor az idősebb Rábán Gámliel meghalt, a Tóra dicsősége alább maradt,[9] romlott a rituális tisztaság és az önmegtartóztatás. Mikor meghalt Rabbi Ismáel ben Pávi, gyengült a papi méltóság ragyogása. Mikor meghalt Rábi (Rabbi Jehuda háNászi), megszűnt a szerénység és a bűnöktől való tartózkodás.

*** 

Brejta (Szotá traktátushoz tartozó későbbi misna, melyet a Rábi (Rabbi Jehuda háNászi) tanítványai írtak.

Rabbi Pinhász ben Jáir azt mondja: Mikor a szentélyt lerombolták, barátok és híres emberek szégyenkezve jártak és a fejüket betakarták. A csodálatos (csodatevő) emberek elszegényedtek. Az erős és erőszakos emberek mindent megkaparintottak, és senki nem emelt szót Izrael érdekében. Kihez fohászkodjunk? Csak a mi mennyei Atyánkhoz. A nagy Rabbi Elezer azt mondta: a szentély pusztulásának napjától a tudós emberek tudása az iskolai tanárok szintjére csökkent, az iskolai tanárok tudása pedig a templomszolgák színvonalára, a templomszolgák tudása még a közönséges emberekénél is alább maradt, de senki nem kérdez, senki nem kutat. Kihez forduljunk? Csak a mennyei Atyánkhoz. A Messiás jövetelének ideje előtt az arcátlanság és a drágaság fokozódik. A szőlőben szüretelnek, de a bor drága. A kormányzat hitetlen és szégyentelen. Tudósok korábbi sétahelyét utcanők foglalták el. Galileát tönkre tették, Gablon (hely neve) elhagyatott, a határmenti városokat elhagyják, a vándorok sehol nem lelnek nyugalomra. Az írástudók köre eltűnőben, akit megfélemlítenek, az szerencsétlen. Igazság sehol, a fiatalok szülei megszégyenülnek, a fiú apjával szembe száll, a lány anyjának ellent mond, a fiatal feleség az anyós prédája, az ember saját háza népe az ellensége. A nemzedék arculata a kutyáé (nem szégyell semmit). A fiú nem szégyelli magát apja előtt. Kihez forduljunk? Csak a mennybéli Atyánkhoz! Rabbi Pinhász ben Jáir azt mondja: „a szorgalom tisztasághoz vezet, tisztaság a rituális tisztasághoz, az pedig tartózkodáshoz, a tartózkodás pedig a szentséghez, a szentség az alázathoz, az alázat elvon a bűntől, a bűntől távolmaradók belső hitet kapnak (hászidut), a hászidut az isteni szellemhez vezet, és az isteni szellem a halottak feltámadásához, a halottak feltámadása Illéstől jön, a prófétától, akire emlékezünk. Ámen.

[1] Eglá árufá – törött nyakú borjú – szertartás a városhatárban ill. két város között talált áldozat esetén.

[2] a Nagy Szanhedrin emberei

[3] Nagytudású ember héb. is eskolot (mint a szőlőfürt).

[4] Bemetszés: állatokon tették az áldozat előtt, hogy a kiömlő vér elvakítsa az állatot.

[5] Demáj egyfajta tized.

[6] Urim ve Tumim – a papi orákulum.

[7] Sámir – kövek darabolására való szerszám.

[8] Nofet cufim – finom mézfajta.

[9] Az embereknek nem volt erejük ahhoz, hogy állva tanuljanak.