Misna magyarul – Szotá 8.

„…midőn valaki elvesz új feleséget, ne vonuljon hadba, és ne jusson rája semmilyen teher, szabad legyen háza számára egy évig, hogy örvendeztesse feleségét, akit elvett, hiszen ő a felesége.” Nem hordanak vizet és nem építenek utat háború esetén.

Misna, magyarul Ismétlés (héberül  ‏‏שְׁנָהמִ misná) a Biblia utáni zsidó irodalom, az úgynevezett szóbeli tan (tórá se-beal-pe) alapja. Alapvetően a Tóra rendelkezéseihez kapcsolódó kérdések és válaszok, valamint az azokból leszűrt vallástörvények (halácha) gyűjteménye, ezen kívül rövidebb elbeszéléseket, tanításokat is tartalmaz. Végleges összeállítása Jehuda Hanászi nevéhez köthető.

A Násim (Asszonyok) nevű rend következő része a szotá (שוטה) nevezetű traktátus. A traktátus tárgya a tisztességes útról letérő nő, akit házasságtöréssel gyanúsítanak. A puszta gyanú (ill. féltékenység) mellett felmerül a házasságtörés esete és említést nyer annak félelmetes vizsgálata. A traktátus kilenc részből áll.

  

Szotá traktátus 8

Szotá 8/1

Abban az időben mikor a háborúra felkészített (felkent) pap a néphez intézi szavait, a szent nyelven (héberül) beszél, mondván: „és lészen, midőn készülődtök a harcra, lépjen oda a pap és beszéljen a néphez. Szóljon hozzájuk:      halljad Izráel, ti ma készülődtök harcra ellenségeitek ellen” (MTörv 20, 2,3). Ellenségeitek ellen, de nem testvéreitek ellen, nem Jehuda Simon ellen és nem Simon Benjamin ellen, és ha mégis a kezük közé kerültök, (valamely izraelita törzs embereinek kezébe) azok kegyelmezzenek nektek, mondván: „és felkeltek a név szerint megnevezett férfiak s támogatták a foglyokat, és a mezteleneket közülök felöltöztették a zsákmányból, és ellátták őket ruhával meg saruval, s enniök és inniok adtak s megkenték őket és elvezették őket szamarakon mind a gyengéket és elvitték őket Jerikóba, a pálmák városába, testvéreik mellé, s visszatértek a Somronba”[1] (2 Krónika 28, 15). Mikor ellenségeitekkel szemben vonultok, azok, ha fogságukba estek, nem fognak nektek kegyelmezni, de „ne csüggedjen szívetek, ne féljetek, ne ijedjetek meg, és ne rettegjetek tőlük” (MTörv 20, 3). Ne féljen a szívetek a lovak nyerítésétől, a kardok suhogásától. Ne féljetek a pajzsoktól, a harcosok tömegétől, ne rettegjetek a harci kürtök hangjától, az üvöltésektől, „mert az Örökkévaló, a te Istened veled megy” (MTörv 20, 4).  Hús-vér (emberek) jönnek ellened, de a Mindenütt Jelenlévő[2] győzelme (van a ti oldalaitokon). A filiszteusok Góliát győzelmével dicsekedtek, és mi lett a vége? Kard által végezte és (a többiek) is így végezték. Benéi Ámon (Ámmoniták) a Sovach győzelmével dicsekedtek, és mi lett belőle? Végül kard által veszett és a többiek vele vesztek. De veletek más a helyzet, mert az Örökkévaló, az Istenetek veletek megy.

 

Szotá 8/2

„És beszéljenek a rend őrei a néphez mondván: ki az a férfi, aki épített új házat és nem avatta fel? Menjen és térjen vissza házába, nehogy meghaljon a harcban és más férfi avassa azt fel” (u.o. 5). Mindegy, hogy szalmakunyhót épített, istállót az állatnak, vagy fáskamrát, vagy raktárat. Teljesen mindegy, hogy építette, vagy vásárolta, vagy örökölte, vagy valakitől ajándékba kapta. „És ki az a férfi, aki ültetett szőlőt és nem vehette hasznát? (u. o. 6) Teljesen mindegy, hogy szőlőt ültetett, vagy öt gyümölcsfát ötféle fajtából. Mindegy, hogy ültetett szőlő, vagy oltvány vagy hajtás, vagy vásárolt, vagy örökölt, vagy ajándékba kapott. „És ki az a férfi, aki eljegyzett nőt, és nem vette el?” (u. o. 7) Mindegy, hogy az eljegyzett szűzlány, vagy someret jibum[3], vagy az a férfi, aki hallotta, hogy fivére elesett a háborúban, (és nem volt gyermeke), hazatér (hogy elvegye az özvegyet). Mindazok, akik hallják a háborús teendőkkel megbízott pap szavát, hazatérnek, vizet és ételt hordanak, és utat javítanak.

 

Szotá 8/3

És ezek, akik nem térhetnek haza (a háborúból): aki kaput épít, folyosót, verandát. Aki négy gyümölcsfát ültet és hozzá öt díszfát. Aki visszaveszi korábban elválasztott feleségét. A főpap, aki elveszi az elvált nőt, vagy a közönséges pap, aki elvált nőt vagy hálucát vesz el. Izraelita, aki mámzeret vagy gibeonita nőt vesz el.[4] Vagy ha az izraelita lányát mámzer vagy gibeonita jegyzi el, az apa nem térhet haza. Rabbi Jehuda azt mondja: az se tér haza, aki házát egy már meglévő alapra építi. Rabbi Eliezer szerint az se tér haza, aki a Sáronban tégla házat épít.

 

Szotá 8/4

És ezek, akik lakhelyüket nem hagyják el a harcba vonulás esetén: házat épített és felavatta (és még nem lakott benne egy évet). Szőlőt ültetett és szüretelt, eljegyzett nőjét feleségül vette, elhunyt gyermektelen fivére feleségét magához vette, mint írták: „midőn valaki elvesz új feleséget, ne vonuljon hadba, és ne jusson rája semmilyen teher, szabad legyen háza számára egy évig, hogy örvendeztesse feleségét, akit elvett, hiszen ő a felesége” (MTörv 24, 5).  Nem hordanak vizet és nem építenek utat (háború esetén).

 

Szotá 8/5

„Továbbra is beszéljenek a rend őrei a néphez, és mondják: ki az a férfi, aki félénk és csüggedt szívű? Menjen és térjen vissza a házába.” (MTörv 20, 8). Rabbi Ákiva mondja: a félénk és csüggedt szívűt szó szerint kell venni, vagyis képtelen helyt állni a csatasorban és képtelen kardot vonni. A Gálileai Joszi szerint a félénk és csüggedt szívű az az ember, aki vétkei[5] terhét viszi a vállain, és otthon a helye. Rabbi Joszi azt mondja: Főpap, aki özvegyet vett feleségül és közönséges pap, aki elváltat és hálucát vett feleségül, vagy izraelita, aki gibeonitát vagy mámzeretet vett feleségül, vagy izraelita lánya aki mámzerhez vagy gibeonitához ment feleségül – ezek az ún. „félénk és csüggedt szívűek.”

 

Szotá 8/6

„És lészen, mikor a rend őrei végeztek azzal, hogy beszéljenek a néphez, akkor rendeljenek hadi tiszteket a nép(hez) az élére és végére” (u.o. 9). Őröket állítanak eléjük és mögéjük, fejszékkel a kezükben, akiknek engedélyük van arra, hogy a menekülni (szökni) készülők lábára verjenek, mert a vereség kezdete a szökés: „megfutamodott Izrael a filiszteusok elől és nagy vereség is volt a nép között” (1Sám 4, 17) és ezután írták: „A filiszteusok pedig harcoltak az izraeliták ellen és megfutamodtak Izrael emberei és elestek halottan” (1Sám 31,1).

 

Szotá 8/7

Miről szóltunk az előzőkben? Az ún. önkéntes háborúról (héb, milhemet resut), de a parancsolati háborúban (milhemet micvá) mindenki bevonul, épp úgy a vőlegény a szobájából, mint a menyasszony a hupá alól. Rabbi Jehuda szerint: Milyen háborúról szóltunk? Parancsolati háborúról. De a köteles[6] háborúban (milhemet hová) mindenki bevonul, a vőlegény a szobájából, a menyasszony a hupá alól.

 

[1] Somron – Szamária

[2] Mindenütt jelenlévő: héb. mákom

[3] Someret jibum, özvegy, aki férje nevét kívánja megváltani.

[4] Hálucá, mámzeret, gibeonita – házasság céljára nem megengedett nő.

[5] Rabbinikus vétkek

[6] A bölcsek, a háború megnevezésében különböznek