Misna magyarul – Szotá 7.

Írta: Uri Asaf - Rovat: Hagyomány

A gyülekezet elöljárója kézbe veszi a Tóra tekercset, és a gyülekezet vezetőjének kezébe adja, aki a főpap helyettesének átadja, aki pedig a főpapnak tovább adja, aki pedig a királynak adja. A király átveszi és ülve olvas belőle.

Jan Luyken: Ezra Mózes törvényeiből olvas (Rijksmuseum)

Misna, magyarul Ismétlés (héberül  ‏‏שְׁנָהמִ misná) a Biblia utáni zsidó irodalom, az úgynevezett szóbeli tan (tórá se-beal-pe) alapja. Alapvetően a Tóra rendelkezéseihez kapcsolódó kérdések és válaszok, valamint az azokból leszűrt vallástörvények (halácha) gyűjteménye, ezen kívül rövidebb elbeszéléseket, tanításokat is tartalmaz. Végleges összeállítása Jehuda Hanászi nevéhez köthető.

A Násim (Asszonyok) nevű rend következő része a szotá (שוטה) nevezetű traktátus. A traktátus tárgya a tisztességes útról letérő nő, akit házasságtöréssel gyanúsítanak. A puszta gyanú (ill. féltékenység) mellett felmerül a házasságtörés esete és említést nyer annak félelmetes vizsgálata. A traktátus kilenc részből áll.

Szotá traktátus 7

Szotá 7/1

A következő szövegeket fennhangon mondják, bármilyen nyelven: a szotá szakaszát, a tized vallomását, a s(e)má szövegét, a tefilá-t (smone eszre), az ételáldást, a tanúsági esküt, a zálog (vagy kölcsönesküt).

 

Szotá 7/2

A következőket csak a szent nyelven (héber) mondják: a bikurim[1] szövegét, a hálicá[2] szövegét, az áldásokat, az átkokat, a papi áldást (birkát hákohánim), a főpap áldását (kohen gádol), a király áldásait, a törött nyakú borjú, (héb: eglá árufá) szövegét, a felkent pap beszédét, aki elkíséri a népét a háborúba.

 

Szotá 7/3

Honnan tudjuk, (hogy a bikurim szövegét héberül mondják)? Az Írásból: „ekkor szólalj meg és mondd az Örökkévaló, a te istened előtt” (MTörv  26, 5) és másutt: „és szólaljanak meg a léviták és mondják Izráel minden emberének fennhangon” (MTörv 27, 14) – és miként az utóbbi a szent nyelven hangzott, az előbbi is azon hangzott.

 

Szotá 7/4

Honnan tudjuk, hogy a hálicá szövege héberül hangzott el? Innen: „akkor lépjen elé a sógornője a vének szemei előtt, húzza le a saruját lábáról és köpjön az arcába, szólaljon fel és mondja: így történik a férfival, aki nem építi fel testvérének házát” (MTörv 25, 9), másutt: „és szólaljanak meg a léviták” és miként az utóbbi héber nyelven szólt, az előbbi is. Rabbi Jehuda azt mondta: „az asszony így válaszolt, így szólt” – ez csak héberül hangozhatott.

 

Szotá 7/5

Áldások és átkok ügyében mi a helyzet? Mivel Izrael a Jordánon átkelve, a Grizim és az Évál hegyéhez érkezett, Sekhem közelében „nemde azok a Jordánon túl vannak, a napnyugati út irányában…”?  „Az (Alon) More fennsíkja mellett” (MTörv 11, 30). Másutt pedig az szerepel: „Átvonult Ábrám az országon, egészen Sekhem helyéig, a More terebintusáig” (Ter 12, 6). Miként az itt mondott More terebintusa az Sekhem, a másik helyen mondott Alon More is Sekhem. Hat törzs felment a Grizim hegy tetejére, hat törzs az Évál hegy tetejére, a papok és a léviták és a frigyláda lent állt középen, körülvéve a papok által, és a papok körülvéve a léviták által, és Izráel kétfelől (a két hegyen) mint említik: „Egész Izráel pedig, vénei, felügyelői és bírái álltak innen is onnan is a ládánál” (Józs 8, 33). Arcukat a Grizim hegy felé fordítva áldásba kezdtek: „Áldott a férfi ki nem készít faragott vagy öntött képet”: (ld. az MTörv 27, 15 ben írottak fordított változata), és ezek és azok Ámennel felelnek. Azután az Évál hegy felé fordultak, és átkot mondtak: (MTörv 27, 15) „átkozott a férfi, aki faragott vagy öntött képet készít” és mindkét tábor ámennel válaszolt. Így folytatták, amíg befejezték az átkokat és az áldásokat. Ezután köveket hoztak, oltárt építettek és azt befedték mésszel (ld. MTörv 27, 2) és erre felírták a Tórát hetven nyelven és ez tisztán, magyarázatként látszott. Majd szétszedték az oltár köveit és azon a helyen[3] töltötték az éjszakát.

 

Szotá 7/6

Hogyan történt a papi (kohanita) áldás? Az országban[4] három áldásra bontják, a szentélyben csak egy áldást mondanak. Az Örökkévaló nevét úgy ejtik, ahogy írva van (a szentélyben). A templomon kívül a helyettesítő nevet mondják: Ádonáj. A szentélyen kívül (mediná) a papok a karjukat a válluk magasságába emelik, de a szentélyben a fejük fölé emelik, kivéve a főpapot, aki csak a homlokán lévő aranypánt magasságáig emeli a kezeit. Rabbi Jehuda mondja: „a főpap az aranypánt fölé emeli kezeit”, mint írva van: „akkor felemelte Áron a kezeit a nép felé és megáldotta őket”

 

Szotá 7/7

Hogyan történt a főpapi áldás (főpap – kohen gádol)? A gyülekezet elöljárója tóratekercset vesz a kezébe, majd átadja az elnöknek, az elnök átadja a helyettesének, a helyettes átadja a főpapnak. A főpap áll és átveszi a tekercset és állva olvassa belőle az áháré mot szakaszt[5] (Lev 16), majd utána „csak, hogy e hetedik hónap tizedikén” (Lev 23, 27). Majd becsukja a tekercset (görgeti – golel) és a melléhez szorítja mondván: „több szerepel itt, mint amennyit olvastam előtted.” A „tizedik napon” (Szám 29, 7-11) szakaszát pedig magában olvassa, és arra nyolc áldást mond, mégpedig: a tórára, a munkára,[6] a köszönetre, a bűnbocsánatra, a szentélyre, Izraelre és a papokra, és a hátralévő imádságra (hogy Isten meghallgassa).

 

Szotá 7/8

Mit jelentett a király szakasza? Szukot ünnepén, az első nap végén, a smitá (szombat év) kimenetelekor, vagyis a nyolcadik évben, a szentély udvarában emelvény készül (a királynak) fából, ő azon ül, és azt mondják (MTörv 31, 10) „Megparancsolta nekik Mózes: hét évnek végével…” A gyülekezet elöljárója kézbe veszi a Tóra tekercset, és a gyülekezet vezetőjének kezébe adja, aki a főpap helyettesének átadja, aki pedig a főpapnak tovább adja, aki pedig a királynak adja. A király átveszi és ülve olvas belőle. Agrippas király állva vette át a tórát és állva olvasott belőle, és a bölcsek megáldották. Mikor ahhoz a helyhez érkezett, hogy „nem tehetsz magad fölé idegen férfit”, szemei megteltek könnyekkel (mert apja részéről idegen volt). Azt mondták neki: „ne félj Agrippas, testvérünk vagy, testvérünk vagy, testvérünk vagy. A király az Ötödik Könyv elejétől olvas, a smá nevű imáig, és a hájá im sámoa részhez[7] ér, megadod a tizedet- tel folytatja, majd a tized végre jutva, a király szakaszáig jut, majd az áldásokhoz és az átkokhoz és befejezi a könyvet. Ugyanazokat az áldásokat mondja a király, melyeket a főpap. Kivéve, hogy a bűnbocsánat helyett megáldja az ünnepeket.

[1] Bikurim: első zsengék, az új termés

[2] hálicá: a levír felmentése a házassági kötelezettség alól

[3] a hely neve: GILGÁL

[4] Országban: Izraelben bárhol

[5] Ahare mot: Áron két fiának halála után

[6] Munkára: a szentélybeli tevékenységre

[7] És úgy lőn, hogy meghallod

támogatás

Címkék:Misna, Szotá

[popup][/popup]