Misna magyarul – Szotá 6.

Írta: Uri Asaf - Rovat: Hagyomány

Ha valaki figyelmeztette a feleségét, hogy (ne álljon össze egy bizonyos férfivel) és a nő mégis összeállt vele, elég, ha a férj a madaraktól hallott erről csivitelni, elválik tőle és kiadja a nő ketubáját – ezek rabbi Eliezer szavai.

A Get (válólevél). Moshe Rynecki 1930 körül

Misna, magyarul Ismétlés (héberül  ‏‏שְׁנָהמִ misná) a Biblia utáni zsidó irodalom, az úgynevezett szóbeli tan (tórá se-beal-pe) alapja. Alapvetően a Tóra rendelkezéseihez kapcsolódó kérdések és válaszok, valamint az azokból leszűrt vallástörvények (halácha) gyűjteménye, ezen kívül rövidebb elbeszéléseket, tanításokat is tartalmaz. Végleges összeállítása Jehuda Hanászi nevéhez köthető.

A Násim (Asszonyok) nevű rend következő része a szotá (שוטה) nevezetű traktátus. A traktátus tárgya a tisztességes útról letérő nő, akit házasságtöréssel gyanúsítanak. A puszta gyanú (ill. féltékenység) mellett felmerül a házasságtörés esete és említést nyer annak félelmetes vizsgálata. A traktátus kilenc részből áll.

Szotá traktátus 6

 

Szotá 6/1

Ha valaki figyelmeztette a feleségét, hogy (ne álljon össze egy bizonyos férfivel) és a nő mégis összeállt vele, elég, ha a férj a madaraktól hallott erről csivitelni, elválik tőle és kiadja a nő ketubáját – ezek rabbi Eliezer szavai. Rabbi Jehosua szerint addig nem tiltott a férje számára, amíg más asszonyok nem kezdenek a holdfényben fecsegni róla.

 

Szotá 6/2

Ha egy tanú azt mondta: „láttam, ahogy a nő megszégyenült”, nem kell a nőnek (átokhozó vizet) innia. Még rabszolga vagy szolgálólány tanúsága is elég ahhoz, hogy a nő ketubáját visszatartsák. És az anyósnak, az anyós lányának, az asszonytársnak[1], a férj testvére feleségének is hisznek, de nem azért, hogy a ketubájától megfosszák, hanem azért, hogy ne legyen szükség az átokhozó víz büntetésének végrehajtására.

 

Szotá 6/3

Miként az első tanúságnál, miszerint az asszony összeállt (bezárkózott) egy férfivel, és ez nem okozott örök tiltást, (a férje számára, mert a keserű víz a nőt ártatlannak bizonyította) legalább két tanú volt szükséges, vajon az utóbbi tanúságnál, melynél a férj számára tiltottnak találták, nem kell szintén legalább két tanú?[2] Az Írás azonban azt állítja: „ne legyen tanú ellene” (Szám 5, 13).

 

És az első esetben (mikor az asszony bezárkózott valakivel) a kal va homer szabálya érvényes. Vagyis, ha a tisztátalanná tevés első esete után örökre tilos a férje számára és ehhez egy tanú elégséges volt, nem logikus, hogy azon eset után, mely nem tiltja el a nőt örökre, egy tanú szükségeltessen? Az Írás azt állítja: „mivel rossz dolgot észlelt nála” (MTörv 24, 1) és máshol: „két tanú mondása szerint állapítják meg a dolgot” (MTörv 19, 15), ezért miként az első esetben két tanú volt szükséges, úgy itt is (a gyanús asszony esetén) a dolgot két tanúval intézik.

 

Szotá 6/4

Egyik tanú azt mondja: „tisztátalan lett”, egy másik szerint nem lett tisztátalan, vagy ha egy nő azt mondja róla: tisztátalan, a másik nő szerint pedig nem az, a gyanúsított asszony iszik. Egy azt mondja: tisztátalan lett, ketten tagadják, iszik. Ketten mondják: tisztátalan lett, egy tagadja: nem iszik.

[1] Asszonytárs: második feleség

[2] Az ún. kál-vá-homer elve alapján

támogatás

Címkék:Misna, Szotá

[popup][/popup]