Misna magyarul – Szotá 3.

“A férfi eladhatja a lányát, de az asszony nem adhatja el a lányát. A férfi eljegyeztetheti a lányát, a nő nem jegyeztetheti el a lányát. A férfit meztelenül kövezik meg, de a nőt nem meztelenül kövezik meg. A férfit felakasztják (kivégzése után) de a nőt nem akasztják fel. A férfit eladják lopása kárpótlásaként, de a nőt nem adják el a lopás kárpótlásaként.”

Misna, magyarul Ismétlés (héberül  ‏‏שְׁנָהמִ misná) a Biblia utáni zsidó irodalom, az úgynevezett szóbeli tan (tórá se-beal-pe) alapja. Alapvetően a Tóra rendelkezéseihez kapcsolódó kérdések és válaszok, valamint az azokból leszűrt vallástörvények (halácha) gyűjteménye, ezen kívül rövidebb elbeszéléseket, tanításokat is tartalmaz. Végleges összeállítása Jehuda Hanászi nevéhez köthető.

A Násim (Asszonyok) nevű rend következő része a szotá (שוטה) nevezetű traktátus. A traktátus tárgya a tisztességes útról letérő nő, akit házasságtöréssel gyanúsítanak. A puszta gyanú (ill. féltékenység) mellett felmerül a házasságtörés esete és említést nyer annak félelmetes vizsgálata. A traktátus kilenc részből áll.

 

Szotá traktátus 3

 

Szotá 3/1

A férj kivette a (paráználkodással gyanúsított) asszony ételáldozatát a pálmavessző kosárból és a templomi edénybe helyezte, amelyet az asszony karjára fűzött, majd a pap az edény alá nyúlt és azt meglengette.

 

Szotá 3/2

Meglengette, felajánlotta, majd egy maréknyi adagot kivett és az oltárra szórta, és a többit a papok megették. A pap megitatta az asszonyt, és ezután az (oltárra) helyezte az ajándékát. Rabbi Simon szerint először feláldozzák az ajándékot és aztán megitatják az asszonyt, mivel így írták (Szám 5, 26): „és azután megitatta a vízzel az asszonyt…” Ha először megitatta és azután áldozott, az úgy is jó.

 

Szotá 3/3

Mielőtt (a pergamentekercsen lévő) írás kitörlődött, a nő mondhatja: „nem akarok inni (az átokhozó) vízből. Ekkor elraktározzák a tekercset és az áldozatot a hamuba szórják. Ugyanazt a tekercset nem használhatják más „paráználkodó” nő számára. Ha az írás kitörlődött és azt mondja: „tisztátalan vagyok”, a vizet kiöntik és az áldozatát a hamuba szórják. Ha az írás kitörlődik, és azt mondja: „nem akarok inni”, megátkozzák és erőszakkal megitatják.

 

Szotá 3/ 4

Alighogy befejezi az ivást, az arca elsárgul, a szemei kigúvadnak, és az inak megduzzadnak, majd ezt mondják (akik látják őt): „vigyék ki őt”, és kiviszik, nehogy beszennyezze a templom udvarát. Ha a nő ártatlan, a víz nem okoz neki ártalmat. (Van olyan eset), amikor az érdemek jele csak egy év múlva, vagy két év múlva jelentkezik, van olyan is, amikor három év múltán mutatkozik. Erről mondja Ben Ázáj, az embernek Tórára kell tanítani a lányát, és a (lány) azt is kell tudja, hogy ha megissza a (keserű) vizet, az még nem hozza fel az érdemeit. Rabbi Eliezer erről mondja: „Aki Tórára tanítja a lányát, az olyan, mintha bujaságra tanítaná”. Rabbi Josua szerint az asszony inkább választ egy véka (ételt) és a testi örömöket, mint a tartózkodást a testi örömöktől és mellé kilenc véka ételt. (Rabbi Josua) azt is szokta mondani: „A bolondos istenfélő (hászid), az agyafúrt gonosz, a szenteskedő asszony, az (alázatát fitogtató), önmagát ütlegelő farizeus a világ pusztulását hozza magával”.

 

Szotá 3/5

A megmutatkozó érdem[1] nem függ a keserű víz hatásától, és ha azt mondjuk, hogy az érdem semmissé teszi a keserű (átokhozó) víz hatását, akkor, elmarad az asszonyok keserű vízbe vetett hite, és megszégyeníti azokat a tiszta asszonyokat, akik ittak ebből a vízből, mert az emberek azt mondják róluk „jó érdemeik tették ezt, pedig paráználkodtak.” Rabbi azt mondja: „az érdem semlegesít a keserű víz hatása alól, de az a nő soha nem fog szülni, a teste nem tér vissza jó állapotába, egyre formátlanabb lesz, végül ugyanúgy meghal.”

 

Szotá 3/6

Ha (az asszony) áldozati étele tisztátalanná válik, mielőtt a szent templomi edénybe helyezik, az ételáldozat, mint minden ételáldozat, megváltható. De ha azután lett tisztátalan, miután a templomi edénybe helyezték, akkor ahogy az ajándékáldozatoknál (menáhot) szokás, el kell égetni. Lám, a következők ételajándékát kell elégetni: aki azt mondja: számodra tisztátalan vagyok, vagy: tanúk jöttek, akik jelentették, hogy tisztátalan, vagy aki nem hajlandó inni, vagy az, akit a férje nem akar megitatni, vagy akivel a férje út közben együtt hál. Akik a papok feleségei, azok ajándékaikat elégetik.[2]

 

Szotá 3/7[3]

Izraelita lány, ha paphoz megy feleségül, ételáldozatát elégetik. A pap lányának ételáldozatát elégetik, ha izraelitához ment feleségül. Mi a (törvénybeli különbség) a pap és a pap lánya között? A pap lányának ételáldozatát megeszik, a pap ételáldozatát nem eszik meg (miként a Lev 6, 16, mondja: „a pap ételáldozatát teljességgel elégetik, nem eszik meg”).  A pap lánya felmenthető a papi státus alól, míg a pap soha nem menthető fel. A pap lánya kiteszi magát a halott érintésének, míg a pap soha nem érint halottat. Egy pap ehet a legszentebb dolgokból, de a pap lánya soha nem eszik a legszentebb dolgokból.

 

Szotá 3/8

Mi a (törvénybeli különbség) férfi és nő között? A férfi (akinek leprája van) megszaggatja a ruháit és megtépázza a haját, de a nő ebben az esetben nem szaggatja meg a ruháit és nem engedi ki a haját. A férfi esküdhet, hogy a fia názirságot vállal, de a nő nem esküdhet, hogy a fia názírságot vállal. A férfi leborotválhatja a haját apja názírságát követően, a nő nem borotválja le a haját apjának názírságát követően. A férfi eladhatja a lányát, de az asszony nem adhatja el a lányát. A férfi eljegyeztetheti a lányát, a nő nem jegyeztetheti el a lányát. A férfit meztelenül kövezik meg, de a nőt nem meztelenül kövezik meg. A férfit felakasztják (kivégzése után) de a nőt nem akasztják fel. A férfit eladják lopása kárpótlásaként, de a nőt nem adják el a lopás kárpótlásaként.

[1] nem az ártatlanság érdeme

[2] És paráználkodtak

[3] 7 és 8 fejezetek nem a paráznaságról szólnak