Misna magyarul – Skálim 7.

Írta: Gadó János - Rovat: Hagyomány

Érme esett a „skálim” [1] és az „adomány” feliratú perselyek közé. Ha az érme közelebb fekszik a skálim feliratúhoz, akkor a sekel alapba megy, ha az adományhoz van közelebb, az adomány alapba megy. Ha félúton van (két persely között), akkor az adomány alapba megy.

Képünk illusztráció

Misna, magyarul Ismétlés (héberül מִ‏‏שְׁנָה misná) a Biblia utáni zsidó irodalom, az úgynevezett szóbeli tan (tórá se-beal-pe) alapja. Alapvetően a Tóra rendelkezéseihez kapcsolódó kérdések és válaszok, valamint az azokból leszűrt vallástörvények (halácha) gyűjteménye, ezen kívül rövidebb elbeszéléseket, tanításokat is tartalmaz. Végleges összeállítása Jehuda Hanászi nevéhez köthető.  

Ros Hasana traktátus után, most a Skalim traktátust közöjük.

A skálim a moed rend negyedik traktátusa és 8 részből áll. A fejezet az évi FÉL SEKEL templomi adományról szól, amelyet a Szentély fenntartása és az ott folyó kiadások céljából fizetnek be Mózes törvényhozása óta. A skálim fejezetéhez a Babilóniai Talmudban nem tartozik gemara. Az első fejezet ide, a második fejezet ide, a harmadik ide, a negyedik ide, az ötödik ide kattintva olvasható.

Misna, MOED RENDJE

SKÁLIM traktátus, 7 rész

 

7/1

Érme esett a „skálim” [1] és az „adomány” feliratú perselyek közé. Ha az érme közelebb fekszik a skálim feliratúhoz, akkor a sekel alapba megy, ha az adományhoz van közelebb, az adomány alapba megy. Ha félúton van (két persely között), akkor az adomány alapba megy.[2] Érme esett a „fa” és a „füstölő” feliratú perselyek közé, ha közelebb van a fához, ahhoz teszik, ha a füstölőhöz, ahhoz teszik, ha félúton van (két persely között) a füstölőhöz teszik. Ha az érme a „madáráldozat” és „galambfiókák” feliratú perselyek között van, és a madáráldozat felirathoz közelebb, abba dobják, ha a galambfiókáknál találják, abba a perselybe dobják. Ha félúton van, a madáráldozathoz dobják. A hulin és a második tized között,[3] ha közel van a hulinhoz, a hulinba teszik, ha a második tizedhez van közel, abba, ha félúton van, akkor a második tizedhez kerül. És végül ez a szabály: mindig a közelibe tesszük. Ha félúton van a fontosabbikba tesszük.

 

7/2

Ha az állatkereskedőnél érmét találnak (Jeruzsálemben), az a (második) tized pénzének számít. Ha a szentély körül (hár-hábájit)[4], hulinnak számít. Ha Jeruzsálemben, a zarándokünnep alatt, akkor tized, az év többi napján, hulin.

 

7/3

Hús, amelyet a szentély udvarában találtak. Ha az állat combja, égőáldozatnak számít, ha feldarabolt hús, bűnáldozatnak. Ha Jeruzsálemben találták, (a hús) békeáldozatnak számít. Mindkét esetben ott kell hagyni, amíg a (hús) állapota megváltozik,[5] és akkor elégetik. Ha külső területen találtak combot, feltételezik, hogy nevelá (hibás vágás). Ha darabokban van, ehető. A zarándokünnepek idején, mikor a hús bőségben van, az egész darab hús[6] is ehető.

 

7/4

Állat, melyet Jeruzsálem és Migdál Eder környékén találtak, vagy hasonló távolságban. Ha hím, égőáldozatnak viszik, ha nőstény, akkor békeáldozatnak. Rabbi Jehuda azt mondja: (állat, amely) pészah áldozatnak alkalmas, ha harminc nappal a pészahi zarándokünnep előtt találták.

 

7/5

Régebben zálogot vettek, attól, (aki az állatot) találta, arra az időre, amig nem hoz italáldozatot (libáció) is.[7] (Később az történt), hogy az állatot ott hagyták és elszöktek onnan. A bíróság azt a törvényt hozta, hogy az italáldozat közösségi lesz.[8]

 

7/6

Rabbi Simon azt mondta: A bet din[9] hét szabályról döntött, és ezek közül ez volt az egyik. A többi: idegen (nem zsidó) aki messziről (tengeren túlról) küldte égő áldozatát, és a hozzávaló italáldozatot, az övéből (a pénzéből) lesz az áldozat. Ha nem, a közösség pénzéből lesz.[10] Idegen, aki meghalt és előtte (meghatározott) áldozatról gondoskodott. Ha van erre való pénze, az övéből áldoznak, ha nincs, akkor a közösségéből. Ugyancsak a bet din szabálya a főpapra vonatkozik, aki meghalt, akinek minhá (liszt) áldozata a közösség dolga. Rabbi Jehuda azt mondja: az örököseié,[11] és a minhá egészét feláldozzák.[12]

 

7/7

A bet din úgy döntött a só és a fa (az oltár tüzelőfája) dolgában: a papok felhasználhatnak belőle, de a vörös tehén hamvából nem szabad eltulajdonítani. A fészek áldozat (madáráldozat), mely alkalmatlanná vált, (a helyettük felhasznált fészek) a közösségtől jön. Rabbi Joszi azt mondja: az, aki a madáráldozatot hozza, az gondoskodik az alkalmatlan fészkek pótlásáról.

 

[1] A sekel többesszáma.

[2] A sekel feliratú persely alatt a mindenki számára kötelező fél sekel gyűjtését értjük. A másik persely az a héb. nedává, mely az önkéntes adomány gyűjtésére való.

[3] Hulin, itt: olyan áldozat, amelyben nincs vallási szentség.

[4] Hár hábájit: a ház hegye – ahol a szentély áll.

[5] A hús állapota megváltozik: áldozatra alkalmatlan.

[6] Darab: pl. comb.

[7] Az állat áldozat a libáció (italáldozat) kíséretében történik.

[8] Elszöktek: hogy ne kelljen italáldozatra költeni, mert szegények voltak.

[9] Bet din: a felső rabbinikus bíróság.

[10] Ha nem küld italáldozatra való pénzt, kifizetik neki a közösségéből.

[11] A fia.

[12] Egészét: egyébként szokás volt a lisztet két adagra osztani.

 

támogatás
[popup][/popup]