Misna magyarul – Skálim 7.

Írta: Gadó János - Rovat: Hagyomány

Érme esett a „skálim” [1] és az „adomány” feliratú perselyek közé. Ha az érme közelebb fekszik a skálim feliratúhoz, akkor a sekel alapba megy, ha az adományhoz van közelebb, az adomány alapba megy. Ha félúton van (két persely között), akkor az adomány alapba megy.

Képünk illusztráció

Misna, magyarul Ismétlés (héberül מִ‏‏שְׁנָה misná) a Biblia utáni zsidó irodalom, az úgynevezett szóbeli tan (tórá se-beal-pe) alapja. Alapvetően a Tóra rendelkezéseihez kapcsolódó kérdések és válaszok, valamint az azokból leszűrt vallástörvények (halácha) gyűjteménye, ezen kívül rövidebb elbeszéléseket, tanításokat is tartalmaz. Végleges összeállítása Jehuda Hanászi nevéhez köthető.  

A Ros Hasana traktátus után, most a Skalim traktátust közöjük.

A skálim a moed rend negyedik traktátusa és 8 részből áll. A fejezet az évi FÉL SEKEL templomi adományról szól, amelyet a Szentély fenntartása és az ott folyó kiadások céljából fizetnek be Mózes törvényhozása óta. A skálim fejezetéhez a Babilóniai Talmudban nem tartozik gemara. Az első fejezet ide, a második fejezet ide, a harmadik ide, a negyedik ide, az ötödik ide kattintva olvasható.

Misna, MOED RENDJE

SKÁLIM traktátus, 7 rész

 

7/1

Érme esett a „skálim” [1] és az „adomány” feliratú perselyek közé. Ha az érme közelebb fekszik a skálim feliratúhoz, akkor a sekel alapba megy, ha az adományhoz van közelebb, az adomány alapba megy. Ha félúton van (két persely között), akkor az adomány alapba megy.[2] Érme esett a „fa” és a „füstölő” feliratú perselyek közé, ha közelebb van a fához, ahhoz teszik, ha a füstölőhöz, ahhoz teszik, ha félúton van (két persely között) a füstölőhöz teszik. Ha az érme a „madáráldozat” és „galambfiókák” feliratú perselyek között van, és a madáráldozat felirathoz közelebb, abba dobják, ha a galambfiókáknál találják, abba a perselybe dobják. Ha félúton van, a madáráldozathoz dobják. A hulin és a második tized között,[3] ha közel van a hulinhoz, a hulinba teszik, ha a második tizedhez van közel, abba, ha félúton van, akkor a második tizedhez kerül. És végül ez a szabály: mindig a közelibe tesszük. Ha félúton van a fontosabbikba tesszük.

 

7/2

Ha az állatkereskedőnél érmét találnak (Jeruzsálemben), az a (második) tized pénzének számít. Ha a szentély körül (hár-hábájit)[4], hulinnak számít. Ha Jeruzsálemben, a zarándokünnep alatt, akkor tized, az év többi napján, hulin.

 

7/3

Hús, amelyet a szentély udvarában találtak. Ha az állat combja, égőáldozatnak számít, ha feldarabolt hús, bűnáldozatnak. Ha Jeruzsálemben találták, (a hús) békeáldozatnak számít. Mindkét esetben ott kell hagyni, amíg a (hús) állapota megváltozik,[5] és akkor elégetik. Ha külső területen találtak combot, feltételezik, hogy nevelá (hibás vágás). Ha darabokban van, ehető. A zarándokünnepek idején, mikor a hús bőségben van, az egész darab hús[6] is ehető.

 

7/4

Állat, melyet Jeruzsálem és Migdál Eder környékén találtak, vagy hasonló távolságban. Ha hím, égőáldozatnak viszik, ha nőstény, akkor békeáldozatnak. Rabbi Jehuda azt mondja: (állat, amely) pészah áldozatnak alkalmas, ha harminc nappal a pészahi zarándokünnep előtt találták.

 

7/5

Régebben zálogot vettek, attól, (aki az állatot) találta, arra az időre, amig nem hoz italáldozatot (libáció) is.[7] (Később az történt), hogy az állatot ott hagyták és elszöktek onnan. A bíróság azt a törvényt hozta, hogy az italáldozat közösségi lesz.[8]

 

7/6

Rabbi Simon azt mondta: A bet din[9] hét szabályról döntött, és ezek közül ez volt az egyik. A többi: idegen (nem zsidó) aki messziről (tengeren túlról) küldte égő áldozatát, és a hozzávaló italáldozatot, az övéből (a pénzéből) lesz az áldozat. Ha nem, a közösség pénzéből lesz.[10] Idegen, aki meghalt és előtte (meghatározott) áldozatról gondoskodott. Ha van erre való pénze, az övéből áldoznak, ha nincs, akkor a közösségéből. Ugyancsak a bet din szabálya a főpapra vonatkozik, aki meghalt, akinek minhá (liszt) áldozata a közösség dolga. Rabbi Jehuda azt mondja: az örököseié,[11] és a minhá egészét feláldozzák.[12]

 

7/7

A bet din úgy döntött a só és a fa (az oltár tüzelőfája) dolgában: a papok felhasználhatnak belőle, de a vörös tehén hamvából nem szabad eltulajdonítani. A fészek áldozat (madáráldozat), mely alkalmatlanná vált, (a helyettük felhasznált fészek) a közösségtől jön. Rabbi Joszi azt mondja: az, aki a madáráldozatot hozza, az gondoskodik az alkalmatlan fészkek pótlásáról.

 

[1] A sekel többesszáma.

[2] A sekel feliratú persely alatt a mindenki számára kötelező fél sekel gyűjtését értjük. A másik persely az a héb. nedává, mely az önkéntes adomány gyűjtésére való.

[3] Hulin, itt: olyan áldozat, amelyben nincs vallási szentség.

[4] Hár hábájit: a ház hegye – ahol a szentély áll.

[5] A hús állapota megváltozik: áldozatra alkalmatlan.

[6] Darab: pl. comb.

[7] Az állat áldozat a libáció (italáldozat) kíséretében történik.

[8] Elszöktek: hogy ne kelljen italáldozatra költeni, mert szegények voltak.

[9] Bet din: a felső rabbinikus bíróság.

[10] Ha nem küld italáldozatra való pénzt, kifizetik neki a közösségéből.

[11] A fia.

[12] Egészét: egyébként szokás volt a lisztet két adagra osztani.