Misna magyarul- Skalim 6.

Tizenhárom asztal volt a szentélyben, nyolc márványból, ahol az állatokat feldarabolták és ahol megmosták a belsőségeket. (Ezen kívül) kettő az oltár feljárójától nyugatra, az egyik márvány, a másik ezüst. A márványasztalra helyezték a (feldarabolt állat) részeit, az ezüstasztalon voltak a szerszámok.

 

Misna, magyarul Ismétlés (héberül מִ‏‏שְׁנָה misná) a Biblia utáni zsidó irodalom, az úgynevezett szóbeli tan (tórá se-beal-pe) alapja. Alapvetően a Tóra rendelkezéseihez kapcsolódó kérdések és válaszok, valamint az azokból leszűrt vallástörvények (halácha) gyűjteménye, ezen kívül rövidebb elbeszéléseket, tanításokat is tartalmaz. Végleges összeállítása Jehuda Hanászi nevéhez köthető.  

A Ros Hasana traktátus után, most a Skalim traktátust közöjük.

A skálim a moed rend negyedik traktátusa és 8 részből áll. A fejezet az évi FÉL SEKEL templomi adományról szól, amelyet a Szentély fenntartása és az ott folyó kiadások céljából fizetnek be Mózes törvényhozása óta. A skálim fejezetéhez a Babilóniai Talmudban nem tartozik gemara. Az első fejezet ide, a második fejezet ide, a harmadik ide, a negyedik ide, az ötödik ide kattintva olvasható.

 

Misna, MOED RENDJE

SKÁLIM traktátus, 6 rész

 

6/1

A szentélyben tizenhárom (sófár formájú) persely volt,[1] tizenhárom asztal, és az arcra borulás (lat. prostratio) tizenhárom helye. Rábán Gámliel és a kohének (papok) helyettese, Rabbi Hánánjá házában tizennégy helyen szoktak leborulni. És hol volt a (tizennegyedik) hely? A fáskamrával szemben. Ez volt a hagyomány a családjukban, felmenőik óta, akik itt rejtették el a szent frigyszekrényt.

 

6/2

Történt egyszer, hogy egy pap, aki arra járt, látta, hogy a padló egy része különbözik a padló többi részétől. Ahogy elmondta az ismerőseinek, nem tudta befejezni, mert ott helyben meghalt. Ebből biztosra vették, hogy a frigyláda ott volt elrejtve.

 

6/3

Hol volt az arcra borulás (tizenhárom) helye? Négy északon, négy délen, három keleten, kettő nyugaton, szemben a tizenhárom kapuval. A déli kapuk, közel a (szentély) nyugati oldalához, a Felső kapu, a Tüzelő kapuja, az Elsőszülött (állatok) kapuja, és a Víz kapuja. Miért hívták a Víz kapujának? Mert ezen a kapun át hozták be a szukoti vízáldozathoz való palack vizet. Rabbi Eliezer ben Jákov másképp mondja: mert ezen a kapun keresztül fog majd folyni a szentély küszöbje alól eredő víz. (Ezekkel a kapukkal) átellenben, az északi oldalon, a nyugati oldalt érintve volt a Jechonjá kapu, az Áldozat kapuja, az Asszonyok kapuja, a Dal kapuja.[2] Miért nevezik Jechonjá kapujának? Mert ezen keresztül ment Jechonjá a száműzetésbe. Keleten volt a Nikanor kapu, melynek két kisebb nyílása is volt,[3] egy jobbra és egy balra. Még volt két kapu nyugaton, melyeknek nem volt nevük.

 

6/4

Tizenhárom asztal volt a szentélyben, nyolc márványból, ahol az állatokat feldarabolták és ahol megmosták a belsőségeket. (Ezen kívül) kettő az oltár feljárójától nyugatra, az egyik márvány, a másik ezüst. A márványasztalra helyezték a (feldarabolt állat) részeit, az ezüstasztalon voltak a szerszámok. Kettő (asztal) volt a bejárattal szembeni teremben, az egyik márványból, a másik aranyból. A márványasztalra helyezték az áldozati kenyeret (lehem hápánim) annak behozatalakor, és az aranyasztalra helyezték a kihozatal alkalmából, mert a szentséget emelik és nem vesznek el belőle. És belül is volt egy aranyasztal, melyen folyamatosan helyet foglalt áldozati kenyér.

 

6/5

Tizenhárom (sófár – formájú) persely volt a szentélyben, azokra a következő címek voltak felírva: új fél sekel, régi fél sekel, „fészek”, fiókák (égő áldozatra), (tüzelő) fa, füstölő, a kerubokra való arany.[4] Hat perselyre ez volt írva: adomány. (Magyarázat): Új fél sekel – abban az évben hozott adomány, régi fél sekel – az előző év adománya, amit az előző évben nem fizettek, és most fizetik ki. Fészek: gerle fiókák. Fiókák égő áldozatra: galambfiókák. Rabbi Jehuda szerint ezek égőáldozatra valók. Bölcsek szerint a „fészek”: egyike égő áldozat, a másik vétek áldozat. Fiókák: mind égő áldozat.

 

6/6

Aki adományként tűzifát ajánl, nem hozhat két gerendánál[5] kevesebbet. Aki füstölőt ajánl, az ne legyen kevesebb, mint a három ujj csipete. Aki aranyat kínál, nem lehet kevesebb, mint egy arany dinár. Hat persely adománynak való. Mit tettek a hat adománypersellyel? A bennük lévő pénzért égőáldozatot vettek, és azok húsát az oltárnak adták, és a bőröket a papoknak. Jehojádá, a főpap a következőket mondta: „bűnáldozat az, bűnt követett el az Örökkévaló ellen” (Lev 5, 19). Jöjjön bármi az Örökkévaló elé, vétek vagy bűn miatt, árából égőáldozatot vesznek, a hús az oltáré, a bőrök a papoké. Két írás létezik (az egyik): vétek az Örökkévalónak, és vétek a papoknak, (a másik): „a bűnáldozat pénze és a vétekáldozatok pénze nem vitetett az Örökkévaló házába,[6] ez a papoké volt” (2Királyok, 12. 17).[7]

[1] A perselyt a misna egyenesen sófárnak (szarukürt)  a hasonlatosság miatt.

[2] Dal kapuja: ahol a hangszereket vitték be.

[3] A nagy kapun belül volt két kisebb kapu.

[4] Kerubok: a frigyládát borító kerubokkal díszített fedél – héb. kaporet.

[5] Az oltárhoz méretezett.

[6] Örökkévaló, vagy Örökkévaló háza mindkét esetben a szentély oltárát jelenti, ahol el kell égetni a bűn vagy vétekáldozat húsát. A visszamaradó bőr, minden esetben a papoké.

[7] A két írás között a misna magyarázók nem találnak ellentmondást.