Misna magyarul – Skalim 3.

Rábán Gámliel házának (küldöttei) beléptek a (kincstárba) a magukkal hozott sekellel ujjaik között, és (a persely) felé dobták, illetve behelyezték a perselybe. Az adomány nem volt érvényes, amig nem hangzott el a kérdés, „adjak”? És ők háromszor ismételték: Adjál, adjál, adjál!

Misna, magyarul Ismétlés (héberül מִ‏‏שְׁנָה misná) a Biblia utáni zsidó irodalom, az úgynevezett szóbeli tan (tórá se-beal-pe) alapja. Alapvetően a Tóra rendelkezéseihez kapcsolódó kérdések és válaszok, valamint az azokból leszűrt vallástörvények (halácha) gyűjteménye, ezen kívül rövidebb elbeszéléseket, tanításokat is tartalmaz. Végleges összeállítása Jehuda Hanászi nevéhez köthető.  

A Ros Hasana traktátus után, most a Skalim traktátust közöjük.

A skálim a moed rend negyedik traktátusa és 8 részből áll. A fejezet az évi FÉL SEKEL templomi adományról szól, amelyet a Szentély fenntartása és az ott folyó kiadások céljából fizetnek be Mózes törvényhozása óta. A skálim fejezetéhez a Babilóniai Talmudban nem tartozik gemara. Az első fejezet ide, a második fejezet ide kattintva olvasható.

 

Misna MOED RENDJE

SKÁLIM traktátus (3)

 

3/1

Az év három szakaszában vételeznek a szentély kincstárából,[1] (tizenöt nappal) pészah előtt, (tizenöt nappal) sávuot előtt és (tizenöt nappal) szukot előtt. Ezekre az időszakokra esik az állatok tizedének leadása is – Rabbi Ákiva szavai szerint. Ben Ázáj azt mondta:[2] Ádár hó huszonkilencedikén, Sziván hó elsején és Áv hó huszonkilencedikén. Rabbi Elázár és Rabbi Simon azt állítják: Niszán hó elsején, Sziván hó elsején és Elul hó huszonkilencedikén. Miért mondtak Elul huszonkilencedikét Tisré hónap elseje helyett?[3] Mert az ünnep, és ünnepnapon nem szokás tizedet kivetni. Ezért előre hozták Elul huszonkilencedikére.

 

3/2

A kincstárból való kivétel három perselyben történik, melyek tartalma három szeá. Rájuk (a perselyekre) volt írva: álef, bet, gimel.  Rabbi Ismáel szerint a számozás görögül volt: alfa, beta, gamla. [4] Aki kihozza, nem megy be a kincstárba, úgy, hogy köpeny, vagy cipő vagy szandál lenne rajta, vagy tefilin, vagy amulett, nehogy szegénnyé váljon, mert (a nép azt szokta mondani) hogy szegény ember lesz belőle, mert vétkezett a kincstárban, és nehogy meggazdagodjon, mert (a nép azt is szokta mondani), hogy meggazdagodott a kincstár pénzén. Az embernek ártatlannak kell látszani a nép előtt, miként ártatlan Isten szemében: „és mentek (tiszták) lesztek az Örökkévaló és Izrael részéről” Szám (32, 22) vagy „hogy találj kegyet és kiváló észt Isten és ember szemeiben” (Példabeszédek 3, 4).

 

3/3

Rábán Gámliel házának (küldöttei) beléptek a (kincstárba) a magukkal hozott sekellel ujjaik között[5], és (a persely) felé dobták, illetve behelyezték a perselybe. Az adomány nem volt érvényes, amig nem hangzott el a kérdés, „adjak”? És ők háromszor ismételték: Adjál, adjál, adjál!

 

3/ 4

Megtörtént az első „vételezés” (a perselyből), ezután letakarták bőrtakaróval, majd jött a második, majd azt is letakarták bőrtakaróval, a harmadikat nem takarták le, nehogy elfelejtsék és véletlenül abból vételezzenek, amelyben a frissen adományozott pénz volt. Az első persely Izrael országa adományát tartalmazta, a második az országhoz közel fekvő városok adományát, a harmadik Babilónia, Médea és a távoli országok adományait.

[1] A szentély kincstára, ahova a sekel adományt hozzák, gyűjtik egész évben. Három kosárral (persellyel) kivesznek a kincstárból és ebből fedezik az áldozatok kiadásait.

[2] Ben Ázáj pontosan meghatározza a három időszakaszt.

[3] Tisré Elul után következő hónap.

[4] Gamlát ír gamma helyett, mely a gimelre utal.

[5] Az adományozott sekelt a vételező perselybe dobták, hogy biztosak legyenek benne, hogy ebből a pénzből a közösség áldozati állatát vásárolják majd.