Misna magyarul – Skalim 2.

Ha a sekelt átadja a barátjának, hogy a nevében vigye el, de a barátja felhasználja a saját nevében, mint sekel adományt, és ha ezt addig elismerték, mint adományt, az lopásnak számít.

Misna, magyarul Ismétlés (héberül מִ‏‏שְׁנָה misná) a Biblia utáni zsidó irodalom, az úgynevezett szóbeli tan (tórá se-beal-pe) alapja. Alapvetően a Tóra rendelkezéseihez kapcsolódó kérdések és válaszok, valamint az azokból leszűrt vallástörvények (halácha) gyűjteménye, ezen kívül rövidebb elbeszéléseket, tanításokat is tartalmaz. Végleges összeállítása Jehuda Hanászi nevéhez köthető.  

A Ros Hasana traktátus után, most a Skalim traktátust közöjük.

A skálim a moed rend negyedik traktátusa és 8 részből áll. A fejezet az évi FÉL SEKEL templomi adományról szól, amelyet a Szentély fenntartása és az ott folyó kiadások céljából fizetnek be Mózes törvényhozása óta. A skálim fejezetéhez a Babilóniai Talmudban nem tartozik gemara. Az első fejezet ide kattintva olvasható.

 

Misna MOED RENDJE

SKÁLIM traktátus (2)

 

2/1

A sekelt felcserélik dárkonot-ra,[1] hogy könnyítsenek az utazás terhén. Miként voltak sófár (alakú perselyek)[2] a szentélyben, ugyanúgy voltak sófárok[3] (mindenütt) az országban. Ha a városlakók által beküldött sekel adományt ellopták, vagy elveszett és (az adományt) már felírták, a kincstárnokok megesketik a (küldöncöket). Ha még nem írták fel, esküt tesznek a város lakóinak, és helyette a városlakók új sekel adományt ajánlanak fel. Ha megtalálják, vagy a tolvajok visszaadják, elismerik mindkét sekel adományt, de ez nem menti fel az adományozót a következő évben esedékes adomány alól.

 

2/2

Ha a sekelt átadja a barátjának, hogy a nevében vigye el, de a barátja felhasználja a saját nevében, mint sekel adományt, és ha ezt addig elismerték, mint adományt, az lopásnak számít. Ha a sekel miatt a hekdeshez nyúl,[4] és ha közben a (hekdesből vásárolt) állatot már feláldozták, lopásnak számít. Ha a második tized vagy a seviit alapjából[5] vette el (a sekelt), (kifizeti) és megeszi.

 

2/3

Pénzt tesz félre, mondván – a sekelre gyűjtök – a többletet szent adományként adja le, Bét Sámáj szerint. Bet Hilel szerint a többlet nem számít szent adománynak. Ha azt mondja, – (a gyűjtött pénzből) félreteszek sekelre -, mindkettő[6] megegyezik abban, hogy a (többlet) hulin.[7] (Ha azt mondja) – a többlet legyen a vétekáldozaté – mindkettő megegyezik abban, hogy ez adomány. (Ha azt mondja) – majd hozok ebből vétekáldozatot –megegyeznek abban, hogy a többlet hulin.

 

2/4

Azt kérdi Rabbi Simon, miben különbözik a sekel a vétekáldozattól? A skálim meghatározott mennyiség, a vétekáldozat pedig nem. Rabbi Jehuda azt mondta: a skalim se volt mindig (pontosan) meghatározott mennyiség. Mikor Izrael visszajött a babiloniai száműzetésből, dárkonotban[8] fizettek, majd áttértek a szelára,[9] majd a tibinre, és aztán dinárban fizettek.[10] Rabbi Simon azt mondta: ennek ellenére, mindenki egyforma ellenértéket fizetett. A hátát (vétekáldozat) esetében az egyik szelát hoz, a másik ennek kétszeresét, és a harmadik a háromszorosát.

 

2/5

A skálim többletében[11] nincs szentség. Az éfá tizedével[12] adott többlet, valamint a folyásban szenvedő férfi áldozata, vagy a folyásban szenvedő asszonyé, vagy a szülőasszony áldozata, valamint a bűn és vétek áldozatok többlete adománynak számít. Ez a szabály: ha hátát vagy ásám áldozatot[13] hoz, a (mértéken felüli mennyiség) adománynak számít. Az olá [14] többlete maga is olá, a minhá többlete maga is minhá, a slámim többlete maga is slámim, a pészah áldozat többlete slámim, a názir áldozat[15] többlete a náziroknak jár, a szegényeknek ajánlott áldozat többlete a szegényeké, szegény többlete, a szegényé, a foglyok többlete a foglyoké, egy fogoly többlete a fogolyé.  A halottak többlete a halottaké, a halott többlete az örököséi. Rabbi Meir azt mondja: a halott többletét félreteszik, Elijáhu (Illés) eljövetelére. Rabbi Nátán azt mondja: A halott többletéből a sír fölé emlékművet emelnek.

 

[1] Dárkonot: nagy címletű érmék.

[2] Elismerték: még mielőtt a pénz a szentélybe érne, az már a szentély tulajdonát képezi.

[3] Sófár: itt a misna egyszerűen sófárnak nevezi a kürt alakú perselyeket.

[4] Hekdes, a szentély pénzalapja.

[5] Seviit: a hetedik évre félretett élelem.

[6] Mindkettő: Sámáj és Hilel

[7] Hulin: nincs benne szentség.

[8] Dárkon – perzsa eredetű pénz mely 4 sekel értékkel bírt.

[9] 1 szela felér 2 sekellel.

[10] Mindegyik pénznemben a fél sekel ellenértékét fizették.

[11] Többlet, ráadás: amennyivel több mint fél sekel.

[12] Tized efá liszt, melyet a hátát-áldozathoz szokás adni.

[13] Hátát,  ásám – vétek és bűn áldozat

[14] Olá- égő áldozat, minhá – ételáldozat, slámim – békeáldozat.

[15] A názir, aki fogadalmat tesz, hogy tartózkodik a bortól és a hajvágástól és halott érintésétől.