Misna magyarul – Skalim 1.

Aki sekelt adományoz szegény ember, szomszéd, vagy városlakó társa nevében, mentes a felár alól. Ha azonban kölcsön gyanánt adja a nevükben, akkor fizet felárat.

Misna, magyarul Ismétlés (héberül מִ‏‏שְׁנָה misná) a Biblia utáni zsidó irodalom, az úgynevezett szóbeli tan (tórá se-beal-pe) alapja. Alapvetően a Tóra rendelkezéseihez kapcsolódó kérdések és válaszok, valamint az azokból leszűrt vallástörvények (halácha) gyűjteménye, ezen kívül rövidebb elbeszéléseket, tanításokat is tartalmaz. Végleges összeállítása Jehuda Hanászi nevéhez köthető.  

A Ros Hasana traktátus után, most a Skalim traktátust közöjük.

A skálim a moed rend negyedik traktátusa és 8 részből áll. A fejezet az évi FÉL SEKEL templomi adományról szól, amelyet a Szentély fenntartása és az ott folyó kiadások céljából fizetnek be Mózes törvényhozása óta. A skálim fejezetéhez a Babilóniai Talmudban nem tartozik gemara.

 

1/1

Ádár hó elsején hirdetnek a skálim és a kilájim ügyében.[1] (Ádár) tizenötödik napján felolvassák a megilát (Eszter története) azokban a városokban (amelyeket Jósua idején fal védett), rendbe hozzák az közutakat, az utcákat, és a mikvéket.[2] Eljárnak a lakosság ügyeiben (pl. jogi ügyek), megjelölik a sírokat, és (ellenőrzik) a kilájim eltávolítását (a földeken).[3]

 

1/ 2

Rabbi Jehuda szerint régen kitépték és maguk elé hajították (a kilájim termését). Mikor elszaporodtak a törvénysértők, kitépték (a földből) és az útra hajították. Azt is bevezették, hogy az ilyen földet gazdátlannak tekintették.[4]

 

1/ 3

A hónap (Ádár) tizenötödik napján asztalokat[5] állítottak fel az egész országban. Huszonötödikén a szentélyben is. Mikor a szentélyben ültek (a pénzváltók) váltani kezdtek.[6] Kinek váltottak? A levitáknak, az izraelitáknak, a betérteknek és felszabadított rabszolgáknak. Asszonyoknak, rabszolgáknak és kiskorúaknak nem. Minden kiskorú, akinek nevében az apa leadta a fél sekelt, nem hagyhat fel ezzel a szokásával. Kohánim (papok) nem adnak fél sekelt, a békesség kedvéért.

 

1/ 4

Rabbi Jehuda azt mondta, hogy Ben Buchri Jávnében arról tanúskodott, hogy az olyan pap, aki ad, nem vétkezik.[7] Erre azt válaszolta Rábán Johánán ben Zákáj: nem így van, mert az olyan pap, aki nem ad fél sekelt, az vétkezik. A papok úgy értelmezték a Lev 6: 16 versét, hogy ők fel vannak mentve a fél sekel parancsolata alól: „a pap ételáldozatát teljes mértékben el kell füstölni, nem szabad enni belőle.” Ha pedig az omer, a két cipó és a lehem hápánim a miénk,[8] hogyan ennénk belőle?

 

1/5

Asszonyokat, rabszolgákat és kiskorúakat nem adnak „zálogba”, és mégis, ha adomány fejében tették, elfogadják tőlük. Idegenek és a somroniak sekel adományát nem fogadják el. Hasonlóképpen a záv és a zává és a szülőasszony[9] madár adományát sem fogadják el, se a bűn vagy vétekáldozatot. De eskü és önkéntes ajándékot elfogadnak tőlük. Ez a szabály: ami nem eskü, vagy fogadalom, vagy önkéntes ajándék, nem fogadják el tőlük.[10] Ezra könyvében (4, 3) le van fektetve: „nincs hozzánk semmi közötök, abban hogy Isten házát építsétek…”

 

1/6

A következők felárat fizetnek:[11] léviták, izraeliták, betértek, felszabadított rabszolgák, papok, asszonyok és kiskorúak azonban nem. Ha valaki maga és (másodiknak) pap, vagy asszony, vagy rabszolga vagy kiskorú számára fizet, nem ad felárat. Ha valaki sekel adományt fizet maga és a barátja után, egy kalbon felárat ad.[12] Rabbi Meir szerint két kalbont ad. Aki egy szelát ad,[13] és sekelben (fél) kap vissza, két kálbont ad.

 

1/7

Aki sekelt adományoz szegény ember, szomszéd, vagy városlakó társa nevében, mentes a felár alól. Ha azonban kölcsön gyanánt adja a nevükben, akkor fizet felárat. Testvérek vagy társak, akik fizetnek felárat, az állat után járó tized aló mentesek. De amikor fizetnek állat után járó tizedet, nem fizetnek kálbont. Mennyi a kálbon? Rabbi Meir szerint egy máá ezüst.[14] Bölcsek szerint fél máá.

[1] Skálim: a sekel többesszáma, kilájim: tiltott keverék: pl. gyapjú és gyapotszál keveréke a szövésben.

Hirdetnek: a Szanhedrin udvara kihirdeti az egész országban minden városban.

[2] Mikve: rituális fürdő

[3] Kilájim a földeken: ahol tiltott keveréket ültetnek.

[4] Földet gazdátlannak tekintették, mert a tulajdonosok nem távolították el a kilájim termését.

[5] Asztalok: pénzváltás céljából.

[6] Váltani: tulajdon és személyi tárgyakért pénzt fizettek, hogy akinek nem volt meg a fél sekelje, tudjon fizetni.

[7] Hogyan vétkezne, mikor a köz pénzéből vásárolt áldozatot teljes mértékben elfüstöli.

[8] Miénk: omer, két cipó, stb. áldozati ételek.

[9] Záv, Zává: (genitális) folyásban szenvedők.

[10] Tölük: somroni, ill szamaritánus és nem zsidó.

[11] Felár: a fél sekel nagy kereslete miatt, annak értéke még a sekelnél is nagyobb, ezért, ha valaki két ember számára sekellel fizet, felárat kell adjon.

[12] Kalbon: a felár.

[13] Szela: a teljes sekel érme.

[14] Máá: 1/12 sekel.