Misna magyarul – Sabat 24.

Ha az utasra ráesteledik, pénzét rábízza az idegenre. Ha nincs vele idegen, ráerősíti a szamara hátára.

Misna, magyarul Ismétlés (héberül מִ‏‏שְׁנָה misná) a Biblia utáni zsidó irodalom, az úgynevezett szóbeli tan(tórá se-beal-pe) alapja. Alapvetően a Tóra rendelkezéseihez kapcsolódó kérdések és válaszok, valamint az azokból leszűrt vallástörvények (halácha) gyűjteménye, ezen kívül rövidebb elbeszéléseket, tanításokat is tartalmaz. Végleges összeállítása Jehuda Hanászi nevéhez köthető.

A Misna első rendje (Z’raim) magyar fordításának közlését befejeztük. Most a második rend, a Moed magyar fordítását közöljük. A Sabat traktátus 1. része itt, második része itt, harmadik része itt, a negyedik-ötödik rész itt, a hatodik rész itt, a hetedik rész itt, a nyolcadik rész itt, a kilencedik rész itt, a tizenegyedik rész itt, a tizenharmadik rész itt, a tizennegyedik rész itt, a tizenötödik rész itt, a tizenhatodik rész itt, a tizenhetedik rész itt, a tizenkilencedik rész itt, a huszadik rész itt, a huszonegyedik rész itt, a huszonkettedik rész itt, a 23. rész itt olvasható.

 

Misna Sábát (24)

 

24/1

Ha az utasra[1] ráesteledik, pénzét rábízza az idegenre. Ha nincs vele idegen, ráerősíti a szamara hátára. Mikor megérkezik a ház[2] külső udvarába, magához veszi azokat a dolgokat, melyeket szabad használni szombaton,[3] és a dolgok felett, melyeket nem használhat, megoldja a tartó zsineget, hogy a zsákok maguktól a földre essenek.

 

24/2

Takarmány köteg kioldható az állat előtt, valamint a nedves cédrus ágak is, feltéve, ha nem túlságosan elágazók.[4] A szénát (füvet) és a karobot nem vagdalják fel az állatnak, akár vékony, akár vastag. A karob esetében Rabbi Jehuda megengedi, ha ez kisebb állatnak kell.

 

24/3

Nem tömik a tevét, nem tolják erőszakkal a torkába, de a szájába teheti egyenként, [ahonnan az állat kiköpheti] nem hizlalják a borjút [akarata ellenére], hanem szelíden etetik. A szárnyast lehet tömni, vizet lehet adni a szárnyasnak való magokhoz, de összekeverni nem szabad. Nem adnak vizet a méheknek és a dúcokban lévő galamboknak, de adnak a tyúkoknak és a libáknak, és a hardisi galamboknak.[5]

 

24/4

Feldarabolják a tököt[6] a marhának és az állat tetemét a kutyáknak. Rabbi Jehuda azt mondja: ha az állat még élt szombat előtt, tilos, mert nem számít muhán-nak.[7]

 

24/5

Eskü megszeghető szombaton, ha ez a szombathoz szükséges. Be szabad zárni az ablakot, ablaktáblával, megmérhetik a ruhadarabot,[8] és a mikvét.[9] Rabbi Cádok apja idején és Ábá Saul ben Botnit idején történt, hogy az ablakot korsóval takarták el, és a mércét nádlevéllel kötötték meg, [ezzel mérve, mennyi maradt a hordóban]. Ebből tanultuk, hogy szombaton szabad takarni, kötni és mérni.

A Sabat traktátus itt végetér.

 

[1] Utazás közben beáll a szombat (péntek este).

[2] A legközelebbi település háza.

[3] pl. ruhát, takarót.

[4] A hajtások többfelé ágaznak, és munka szükséges ahhoz, hogy az állat számára ehető legyen.

[5] Galambfajta.

[6] Tököt: melyet szombat előtt szedtek.

[7] Muhán (jelentése: kész) szombatra készen áll, mint „étel”.

[8] Ruhadarab, rongy, stb. (héb. mátlit) „megmérik”: a tumáá és táhárá szempontjából lényeges, mert egy bizonyos méret felett tisztátalanságot okoz.

[9] Mikve: hogy legyen könyöknyi víz a 3 könyök minimum felett.