Misna magyarul – Ros Hasana 4.

Írta: Uri Asaf - 2018-06-08 Rovat: Hagyomány

Misna, magyarul Ismétlés (héberül מִ‏‏שְׁנָה misná) a Biblia utáni zsidó irodalom, az úgynevezett szóbeli tan (tórá se-beal-pe) alapja. Alapvetően a Tóra rendelkezéseihez kapcsolódó kérdések és válaszok, valamint az azokból leszűrt vallástörvények (halácha) gyűjteménye, ezen kívül rövidebb elbeszéléseket, tanításokat is tartalmaz. Végleges összeállítása Jehuda Hanászi nevéhez köthető.

A Moed Katan traktátus után, most a Ros Hasana traktátust közöjük, melynek első része ide, második része ide, a harmadik rész ide kattintva olvasható.

A Ros há-sáná traktátus a Misna Moed rendjéhez tartozik.

Az újhold megfigyelésének szabályaival és a zsidó újévvel foglalkozik. Négy fejezetből áll.

Ros-hásáná

Negyedik fejezet

4/1

Ha ros-hásáná ünnepe szombatra esik, a szentélyben fújnak (sófárt), de (máshol), az országban nem. Miután a szentélyt elpusztították, Rábán Johánán ben Zákáj úgy határozott, hogy mindenütt fújnak, ahol működik bet din.[1] Rabbi Elázár azt mondta: Rábán Johánán ben Zákáj ezt Jávnét[2] illetően mondta. Azt válaszolták neki (Rabbi Elázárnak), hogy a döntés egyformán vonatkozik Jávnére és más helyre, ahol működik bet din.

4/2

Ebben különb volt Jeruzsálem Jávnénál, mivel azok a helyek, ahol a lakók láthatták és halhatták (Jeruzsálemet) mivel közel voltak hozzá, és el is juthattak oda, megfújhatták (a sófárt), de Jávnében nem fújhatták meg, csak a bíráskodás udvarában.

4/3

Kezdetben a lulávot[3] a szentélyben hétszer (az ünnep hét napján) lengették, az országban csak egyszer. A szentély pusztulása után, Rábán Johánán ben Zákáj úgy határozott, hogy az országban (Jeruzsálemen kívül) hétszer lengessék a szentélyre való emlékezés miatt, de az egynapos lengetést betiltotta.[4]

4/4

Kezdetben egész nap elfogadták[5] az újhold tanúságát. Egyszer az történt, hogy a tanúk késtek és zavar keletkezett a léviták beosztásában.[6] Úgy döntöttek, hogy legkésőbb a minhá (délutáni áldozat) idejéig meg kell érkezni a tanúknak. Ha a tanúk a minhá idejében és az után érkeztek, akkor az a nap és a rákövetkező, az (ünnep) szentségével bírt. A szentély pusztulását követően, Rábán Johánán ben Zákáj úgy döntött, hogy az újhold tanúságát elfogadják egész nap. Rabbi Jehosua ben Kárhá azt mondta, hogy Rábán Johánán ben Zákáj arról is döntött, akárhol legyen a bét din feje,[7] a tanúk menjenek egyenesen a tanácskozás helyére.

4/5

Rabbi Johánán ben Nuri szerint az áldások rendje a következő:[8] elmondja az Ávot és a Gevurot és a Kedusát háSem[9] áldásait, és a Málchujot-ot,[10] de nem fúj a sófárba. Kedusát-háJom és a sófárba fúj, majd ezután jön a Zichronot [11]és a sófárba fúj, majd Sofárot és a sófárba fúj.[12] Ezután az Ávodá, Hodáá és a Birkát Kohánim következik.[13] Rabbi Ákiva azt kérdezte tőle, ha nem fúj a Málchujot említésével, miért említ sófár fújást? Vagyis a helyes sorrend így hangzik: Ávot, Gevurot, Kedusát háSem, majd összekötik a Málchujot és a Kedusát-háJom áldásokat a sófárba fújással. Zichronot és fúj, Sofárot és fúj, aztán mondja: Ávodá és Hodáá és Birkát Kohánim.

4/6

Nem mondanak tíznél kevesebbet (verset) a Málchujot áldásában, ugyancsak tíznél kevesebbet a Zichronot, de tíznél kevesebbet sem a Sofárot áldásainál. Johánán ben Nuri azt mondja: ha mindegyiknél hármat-hármat mond, eleget tesz a kötelességének. Nem (szokás idézni) a zichron, málchut és sófár említéseiből a pusztulással kapcsolatban. A Tórával kezdi, és a prófétákkal fejezi be. Rabbi Joszi szerint ha a Tórával fejezi be, az is rendben van.[14]

4/7

Nem az (első), aki a frigyszekrény előtt imádkozik ros-hásáná ünnepén,[15] hanem a második ad jelet a sófárhoz, mégpedig a muszáfban. Ha hálelt mondanak, azt is az első vezeti.

4/8

Azért, hogy sófárhoz jussunk az ünnepen, nem megyünk ki a kijelölt területről, nem keressük a kőrakás alatt, nem mászunk fára, nem lovagolunk állatok hátán, nem úszunk a vízben, nem vágjuk le semmilyen szerszámmal, amely a szombatot sérti, vagy egyéb tiltott tevékenység árán. De ha valaki vizet vagy bort akar beletölteni, teheti. Nem gátoljuk meg a gyerekeket, hogy belefújjanak, hanem türelmesen megtanítjuk őket a használatára. Aki a sófárt próbálgatja, nem felel meg, aki az előbbi próbálgatását hallgatja, az sem felelt meg.

4/9

A sófár rendje: három hang-sorozat hármasa.[16] Tekiá-nak (hosszan kitartott hang) megfelel három truá (szaggatott hang), truá-nak megfelel három „jajszó” (héb. jebává). Megfújta az első kitartott hangot, majd a másodikat kétszer hosszan kitartotta (mintha már a következő hármas eleje lenne), az csak egy hármasnak számít. A muszáf végeztével kézbe veszi a sófárt, tekiá-t fúj, truá-t, majd ismét tekiá-t, mindezt háromszor. Ahogy az előimádkozó tudja az imádságokat, ugyanúgy mások is kötelesek ismerni az imádságokat. Rábán Gámliel szerint az előimádkozó sokakat (akár imádkoznak, akár nem) felment a kötelességük alól.

[1] Bet din: rabbinikus bíróság.

[2] Jávne: az a város, ahova Rábán Johánán ben Zákáj áthelyezte a Szanhedrint (a nagy bíróság), miután Jeruzsálem elesett.

[3] Luláv: pálmaág és még háromféle ág, ill. citron melyet két kézben tartva lengetnek Szukot ünnepén.

[4] Gabona termés (másképp: omer) egynapos lengetése : héb. jom henef – szertartás mely az új gabona fogyasztását engedélyezte.

[5] Egész nap: elul hónap harmincadik napján.

[6] A léviták délutáni istentiszteletében.

[7] Akárhol legyen: más is dönthet helyette, a távolléte ne akadályozza meg a tanúságtételt.

[8] Áldások sorrendje: az újévi muszáf imádság imarendjében.

[9] Ld. a tizennyolc áldás (tfilát smoneszre – ámidá) első három áldása.

[10] Málchujot: Isten királyságai.

[11] Zichronot: Isten megemlékezik a teremtményeiről.

[12] Sofarot: bibliai szövegek említése, ahol a sófár szerepel.