Misna magyarul – P’szachim 8.

„Bét Hilel szerint, aki megválik az előbőrtől, az olyan, mint aki megvált a sírtól.”

Misna, magyarul Ismétlés (héberül מִ‏‏שְׁנָה misná) a Biblia utáni zsidó irodalom, az úgynevezett szóbeli tan (tórá se-beal-pe) alapja. Alapvetően a Tóra rendelkezéseihez kapcsolódó kérdések és válaszok, valamint az azokból leszűrt vallástörvények (halácha) gyűjteménye, ezen kívül rövidebb elbeszéléseket, tanításokat is tartalmaz. Végleges összeállítása Jehuda Hanászi nevéhez köthető.

Az Eruvin traktátus után most a P’száhim (Pészahok) – traktátus fordítását közöljük. Az első rész itt, a második részt itt , a harmadik rész itt, a negyedik rész itt, az ötödik részt itt, a hatodik rész itt, a hetedik rész itt olvasható.

A „Pészahok” a „Moed” (Ünnep) rend harmadik misna sorozata, amely a Széder ünnepével és annak törvényeivel foglalkozik, köztük a bárányáldozattal. Az első négy fejezet a hámec szabályait tárgyalja. Az 5-9 fejezetek a pészahi bárány áldozatáról, a tizedikpedig a Széder ünnepéről szól.

  

Pészahok (8)

 

8/1

Asszony után, aki a férje házában lakik, a férje vágott pészah áldozatot és ugyanakkor az apja is vágott, a férje áldozatából eszik. Ha a (házasságkötés utáni) első pészah ünnepet az édesapja házában tölti, és ekkor a férje vágott és az apja is vágott (bárányt). Azon a helyen eszik, ahol akar. Árva esetében, akinek gyámjai is vágtak, annál eszik, akinél akar. Rabszolga, akinek két gazdája van, nem eszik mindkettőből. Aki félig rabszolga és félig szabad ember, ne egyen a gazdájánál.

 

8/2

Aki azt mondja a rabszolgájának, menj és vágasd le számomra a pészahot, ha levágott egy kecskegidát, a (gazda) megeheti. Ha kisbárányt vágott, a gazda abból is ehet. Ha gidát és kisbárányt is vágott, a gazda abból eszik, melyet elsőnek vágtak le. Elfelejtette, mit kért tőle a gazdája,[1] mit tegyen? Kisbárányt vág és kecskegidát és azt mondja: ha kecskegidát mondott a gazdám, a gida az övé, és a bárány az enyém, ha pedig kisbárányt mondott a gazdám, a kisbárány az övé, a gida az enyém. Elfelejtette a gazda, mit mondott, mindkét (állat teteme) az égető helyre kerül, és nem kell másodszor is peszahot áldozni.[2]

 

8/3

Azt mondja a fiainak, a pészahot annak áldozom, aki közületek elsőnek megy fel Jeruzsálembe. És mihelyt elsőnek bejuttatta a fejét és teste zömét (az áldozati állatnak) ezzel a helyét elfoglalta, és vele a testvérei helyét. A pészah áldozatból annyi ember részesül, amíg egyenként legalább egy olajbogyónyi hús jut minden egyes részvevőnek. Az áldozatban részvevőket kijelölik, és eltávolítják (a csoportból) addig az ideig, míg az állatot levágják. Rabbi Simon szerint addig, míg az állat vérét az oltárra nem hintik.

 

8/4

Aki mást felszólít, hogy vegyen részt az áldozatában[3], a csoport részvevői kiadhatják neki az ő részét, és ő ehet abból a részből a barátaival. A csoport, tőle és barátaitól függetlenül eszik.

 

8/5

A záv[4], aki kétszer (két napig) látott folyást, a hetedik napon más áldoz számára. Ha háromszor látott, a nyolcadik napon vágnak számára.  (Asszony), aki a második nap megfigyelése alatt van,[5] vágnak számára a második napon,[6] ha két napig látott, a harmadik napon vágnak. És ha zává,[7] számára csak a nyolcadik napon vághatnak.

 

8/6

Az onen esetében,[8] és aki a romhalmazt őrzi,[9] és annak, akinek megígérték, hogy kijön a börtönből, és a beteg és az öregember, akik ehetnek olajbogyó nagyságú húst, mindezek számára vágnak. Ezen esetekben nem vágnak külön (egyénileg), nehogy a peszah (áldozatot) érvénytelenítsék. Ha ezek közül valamelyikről közben kiderül, hogy nem tiszta a peszahi áldozatra, fel van mentve a második peszah alól, kivéve azt, aki a romhalmazt őrzi, aki eleve tisztátalan.

 

8/7

Nem vágnak peszahi áldozatot egyedül álló személy számára, ez Rabbi Jehuda véleménye. Rabbi Joszi megengedi. Még száz emberből álló csoport számára sem vághatnak, ha közülük egyikük sem ehet egy bogyónyi húst. Nem képezhetnek kizárólag nőkből álló csoportot, rabszolgákból vagy kiskorúakból álló csoportot.

 

8/8

Onen, aki már megmártózott,[10] estére már ehet a peszah áldozat húsából, de a kodasimból[11] nem. Aki (közeli rokon) halálhírét vette, és aki a csontokat már összegyűjtötte,[12] megmártózik, és eszik a kodasimból. Ger, aki[13] betért pészah előestéjén, Bet Sámáj szerint megmártózik és este már ehet a pészahból, Bét Hilel szerint, aki megválik az előbőrtől, az olyan, mint aki megvált a sírtól.[14]

 

[1] Elfelejtette: a rabszolga elfelejtette, milyen állatot kért a gazda.

[2] Másodszor: A második pészahkor.

[3] Az áldozati hús elfogyasztásában.

[4] Záv: genitális folyással, rendellenességgel bír.

[5] Asszony: akinek ún. atipikus vérzése van, és meg kell bizonyosodjon, hogy már a második napon vége van.

[6] Második napon, miután a vérzés befejeződik niszán hó 14-én.

[7] A menstruációtól eltérő vérzés.

[8] Onen: akinek meghalt a közeli hozzátartozója, akit még nem temettek el.

[9] Romhalmaz: romhalmaz alatt fekvő áldozatokról szól a misna, akiket még nem hoztak elő.

[10] Megmártózott: a mikvében.

[11] Kodasim: itt: más áldozatból

[12] Csontokat összegyűjti: a régi temetés végleges fázisa.

[13] Ger: aki zsidó hitre tér.

[14] Sírtól: a tetem okozta tisztátalanságtól.