Misna magyarul – P’szachim 7.

Írta: Uri Asaf - Rovat: Hagyomány

„Aki a tiszta pészahi bárány egyetlen csontját is eltöri, az negyven botütésben részesül. De aki meghagyja a tiszta állatnál, és eltöri a tisztátalannál, nem jár neki negyven botütés.”

Képünk illusztráció (Fotó: United Mikdash Movements)

Misna, magyarul Ismétlés (héberül מִ‏‏שְׁנָה misná) a Biblia utáni zsidó irodalom, az úgynevezett szóbeli tan (tórá se-beal-pe) alapja. Alapvetően a Tóra rendelkezéseihez kapcsolódó kérdések és válaszok, valamint az azokból leszűrt vallástörvények (halácha) gyűjteménye, ezen kívül rövidebb elbeszéléseket, tanításokat is tartalmaz. Végleges összeállítása Jehuda Hanászi nevéhez köthető.

Az Eruvin traktátus után most a P’száhim (Pészahok) – traktátus fordítását közöljük. Az első rész itt, a második részt itt , a harmadik rész itt, a negyedik rész itt, az ötödik részt itt, a hatodik rész itt olvasható.

A „Pészahok” a „Moed” (Ünnep) rend harmadik misna sorozata, amely a Széder ünnepével és annak törvényeivel foglalkozik, köztük a bárányáldozattal. Az első négy fejezet a hámec szabályait tárgyalja. Az 5-9 fejezetek a pészahi bárány áldozatáról, a tizedikpedig a Széder ünnepéről szól.

 

Pészahok (7)

 

7/1

Hogyan sütik a pészahot (bárányt)? Hoznak egy gránátalmafa[1] nyársat, azt áttűzik a száján keresztül a végbeléig, a lábait és a belső részeket a testüregbe tömik. Ezek Rabbi Joszi háGlili szavai. Rabbi Ákiva szerint olyan ez, mintha főznék:[2] ehelyett felkötik a nyárs két végét.

 

7/2

Nem sütik a pészahot, se nyárson, sem pedig rostélyon,[3] mondta Rabbi Cádok. Rábán Gámliellel történt, aki azt mondta szolgálójának, Távinak, menj ki és süsd meg nekünk a pészahot a rostélyon. Ahol a hús a kemence oldalához ért, azt a részt lehántotta. Ahol a lecsepegett, vissza a húsra, azt a részt is lehántotta. Ha a zsiradék lisztre[4] hullik, a kezével eltakarítja onnan.

 

7/3

Trumá olajjal[5] locsolta meg a (pészahot), ha a csoport papokból áll, esznek belőle. Ha a csoport Izrael, lemossák a nyers áldozatról az olajat, ha már megsült, lehámozzák a külső réteget. Ha máászer seni olajával[6] kenték be, a csoport tagjai nem tartoznak érte külön fizetséggel,[7] mivel Jeruzsálemben nem váltják meg a máászer seni –t.

 

7/4

Ötféle dolog kerülhet áldozatra a tisztátalanság állapotában, de nem esznek belőle ebben az állapotban. Ezek az omer,[8] a két cipó,[9] lehem há-pánim,[10] sálméi cibur,[11] bakkecske, a hónap kezdetén.[12] A peszah, mely tisztátalanság állapotában kerül áldozásra, ebben az állapotban eszik meg, mivel eleve azt a célt szolgálja, hogy megegyék.

 

7/5

A hús tisztátalan lett, de a zsiradék tiszta maradt, nem hintik a vérét (az oltárra). Ha a zsiradék tisztátalan, de a hús tiszta, a vérét hintik. Más áldozatok esetén nem ez a helyzet, mert ha a hús tisztátalan és a zsiradék tiszta, a vért hintik.

 

7/6

Ha a közönség, vagy a többség tisztátalan,[13] vagy a papok tisztátalanok és a közönség tiszta, a (pészahot) feláldozzák a tisztátalanság állapotában. Ha a közönség kis része tisztátalan, a tiszták megcsinálják az elsőt, a tisztátalanok a másodikat.[14]

 

7/7

Miután a pészah vérét elhintették, és kiderül, hogy a vér vagy a hús tisztátalan volt, a főpap fejpántja[15] felment a vétek alól. De ha az áldozó teste tisztátalan, a cic nem segít, mivel a Bölcsek azt mondták: a názir[16] és a pészah áldozó esetén a cic felment a vér tisztátalansága alól, de a test tisztátalansága alól nem. A mélység tisztátalansága[17] esetén, a cic felment.

 

7/8

Ha az (áldozat) egésze, vagy a nagy része tisztátalanná vált, elégetik a Szentélyen kívül, azon a máglyán, amit az oltár mellől hoztak.  Ha csak kis része tisztátalan, vagy a notár[18], a saját udvarában vagy a házának tetején égeti el, a saját tüzelőfájával. A szegények a Szentély előtt égetik el, hogy használhassák az oltár mellől való máglyát.

 

7/9

Pészah áldozat, melyet kivittek (Jeruzsálemből Niszán hó 14-ik napján) vagy tisztátalanná vált (Niszán hó 14-én), azonnal el kell égetni. Ha a tulajdonosok tisztátalanná váltak, vagy meghaltak, az áldozati állat formáját megváltoztatják („érvénytelenítik”) és később, Niszán tizenhatodikán elégetik. Rabbi Johánán ben Beroka szerint ezt is azonnal el kell égetni, mert úgy sincs, aki enne belőle.

 

7/10

A csontok, az inak és a notár, tizenhatodikán égettessenek el. Ha a tizenhatodika szombatra esik, akkor legyen tizenhetedikén, mivel se a szombatot, se az ünnepet nem halaszthatják el.

 

7/11

Amit az ökörből elfogyasztanak, az egy kis gödölyében is megehető, a vállai és a porcogói, egyaránt. Aki a tiszta pészahi bárány egyetlen csontját is eltöri, az negyven botütésben részesül. De aki meghagyja a tiszta állatnál, és eltöri a tisztátalannál, nem jár neki negyven botütés.

 

7/12

Ha az áldozati állatból kilóg valami,[19] megvágja, amíg eljut a csontig, és lenyúzza azt a részt, amíg eljut a hajlatig, és ott levágja az egészet. Másféle áldozatoknál a kilógó részt levágja a bárddal, amely nem okoz a csontokban szilánkokat. Az ajtótól befele az „belül”- nek számít, az ajtótól és kifele, az kívül van, az ablakok és a falak vastagsága, belül van.[20]

 

7/13

Két csoport, akik egy házban (vagy szobában) esznek (a peszahi bárányból), az egyik csoport egyfelé néz és eszik, a másik is egy felé néz és eszik. A (két csoport) között forróvizes kanna áll, a sámás felkel, hogy vizet öntsön (a borhoz), becsukja a száját és másfelé néz, amig a csoportjához nem érkezik, leül és velük eszik. A menyasszony is elfordítja az arcát és eszik.

 

[1] Gránátalma fa – nyársnak jó, mert kevés nedvességet tartalmaz.

[2] Ákiva szerint a nyársból kipárolgó vízgőz főzi a húst, és a legkisebb mértékben is tilos.

[3] Nyárson: a legmegfelelőbb sütés nyílt tűzön történik.

[4] Tilos a pészah zsíradékát liszttel összegyűjteni.

[5] Trumá: a papok számára félretett olaj, melyet csak papok fogyaszthatnak.

[6] Máászer seni: második tized, amelyet Jeruzsálemben fogyasztanak el.

[7] A peszahi áldozatot csoportosan fogyasztják el, családok, ismerősök, sőt idegenek.

[8] Omer: A peszah áldozatot követő első napon, új árpakenyérből készült áldozat, mely ehető.

[9] A két cipó: sávuotkor (sátoros ünnepen) áldozzák fel.

[10] Lehem hápánim: Készer hat kenyér, mely állandóan a szentélyben van kitéve.

[11] Sálmé cibur: közözös békeáldozat.

[12] Az új hónap (új hold) kezdetén (héb. ros hodes) bakkecskét áldoznak

[13] Tisztátalan: halott érintésétől.

[14] Másodikat: a második pészahot.

[15] A főpap, (héb. kohen gadol) a héb. cic nevű arany fejpántot viseli.

[16] Názir: aki fogadalmat tesz, hogy halottat nem érint.

[17] Mélység: ahol a föld alatt halott teteme található.

[18] Notár: az áldozatból hagyott hús, melyet nem fogyasztottak el időben.

[19] Kilóg: pl. a szentély falán vagy ajtaján. Ez elképzelhető a pészahi nagy tömeg esetén. Több, mint egy millió zarándok jön ilyenkor Jeruzsálembe, és hozzák a bárányokkat.

[20] Kívül – belül: az áldozati állat elhelyezése a Szentélyben.

támogatás
Pop up banner

Címkék:Misna, P'szachim

[popup][/popup]