Misna magyarul – P’szachim 5.

(Az áldozatot felhasították), és kivették a belsőségeket, azt egy tálra helyezték és elégették az oltáron. Mikor kijött az első csoport, leültek a Templom hegyén, a második pedig a Szentély alacsony kerítésére ült, a harmadik pedig állva a helyén maradt. Mire besötétedett, mindnyájan elvonultak, hogy ki-ki megsüsse a bárányát.

Misna, magyarul Ismétlés (héberül מִ‏‏שְׁנָה misná) a Biblia utáni zsidó irodalom, az úgynevezett szóbeli tan (tórá se-beal-pe) alapja. Alapvetően a Tóra rendelkezéseihez kapcsolódó kérdések és válaszok, valamint az azokból leszűrt vallástörvények (halácha) gyűjteménye, ezen kívül rövidebb elbeszéléseket, tanításokat is tartalmaz. Végleges összeállítása Jehuda Hanászi nevéhez köthető.

Az Eruvin traktátus után most a P’száhim (Pészahok) – traktátus fordítását közöljük. Az első rész itt, a második részt itt , a harmadik rész itt, a negxedik rész itt olvasható.

A „Pészahok” a „Moed” (Ünnep) rend harmadik misna sorozata, amely a Széder ünnepével és annak törvényeivel foglalkozik, köztük a bárányáldozattal. Az első négy fejezet a hámec szabályait tárgyalja. Az 5-9 fejezetek a pészahi bárány áldozatáról, a tizedikpedig a Széder ünnepéről szól.

 

Pészahok (5)

5/1

A „támid” áldozatát[1] (a Szentélyben) fél órával a nyolcadik óra után szokás levágni, és fél órával a kilencedik óra után áldozzák fel. Pészah előestéjén fél nyolckor vágják le és fél kilenckor áldozzák fel, akár hétköznap akár szombaton. Ha a pészah előestéje péntekre esik, fél hétkor vágják le, és fél nyolckor áldozzák fel, és ezután következik a pészah.

 

5/2

Lehet, hogy a pészah áldozat (korbán peszah) nem a kimondott szándékkal lett levágva,[2] a vérét pedig nem a kimondott szándék szerint fogták fel és vitték az oltár elé és hintették oda. Vagy annak (az áldozatnak)[3] nevében (beszélt) és mégse azt (az áldozatot) végezte el, (vagy fordítva): nem az áldozat nevében (beszélt), és másik (áldozatra) nézve végezte a munkát. Az áldozat ekkor érvénytelen. (A misna kérdezi): Hogyan értsük azt, hogy „a nevében és nem a nevében”? (A válasz): a pészah áldozat nevében, vagy a slámim áldozat nevében, (vagy fordítva: hogyan értsük) a „nem a nevében és a nevében” kifejezéseket? A slámim nevében, vagy a pészah nevében.

 

5/3

Levágta az áldozati állatot annak, aki abból nem ehet, vagy aki nem iratkozott fel, vagy idegeneknek, vagy tisztátalanoknak – ez az áldozat érvénytelen. Levágta olyanoknak, akik ehetnek, és nem ehetnek belőle, akik feliratkoztak és akik nem iratkoztak fel, körülmetélteknek és körülmetéletleneknek, tisztáknak és tisztátalanoknak – az áldozat érvényes. Ha a dél előtt vágta le, érvénytelen, ahogy a Lev (23, 5) állítja: héb. ben há-árbájim” , vagyis alkonyatkor legyen. Ha a támid előtt vágta le, érvényes, de ehhez szükséges, hogy közben valaki a vért kavargassa, amig a támid vérét az oltárra hinti. Ha ez megtörtént, (a peszah) áldozata érvényes.

 

5/4

Ha levágja a pészah áldozatot, miközben hámec van a birtokában, tiltó parancsolatot szeg meg. Rabbi Jehuda azt mondja: ez a támid (nap-napi) áldozatra is érvényes. Rabbi Simon azt mondja: ha a peszah levágása szándékosan niszán hó tizennegyedikén történt, vétkes. Ha nem szándékosan tette, nem vétkes. Minden más áldozat esetében, akár szándékosan, akár nem szándékosan tette,[4] nem vétkes. Ha a pészah áldozatot a moed alatt (félünnepen) vágta le, bizonyos megfontolás (szándék) szerint, nem vétkes. Ha moed-kor vágta le, megfontolás nélkül, vétkes. Az összes egyéb áldozat esetén, akár megfontolás szerint, akár anélkül, vétkes, kivéve a hátát áldozat esetében (vétek áldozat), amelyet szándék nélkül vágtak le.

 

5/5

A pészáh áldozatot három csoportban vágják le, amint azt az Exodus könyvében említik, (12, 6): Kol káhál ádát Jiszrael („Izrael törzseinek egész gyülekezete” fogja levágni), a káhál, az edá és Izrael.[5] Az első csoport bevonul, amíg a Szentély udvara megtelik, és ekkor a kapukat bezárják és elhangzik a hosszú sófárhang – a tekiá, majd a szaggatott sófárhang: a truá és ismét a tekiá. A kohánim (papok) felsorakoznak kettős sorban, midőn a kezükben ezüst edény és arany edény. Az egyik sorban (minden pap) ezüst edényt tart, a másikban aranyat, és nem keverednek. Az edényeknek nem volt lapos alja, nehogy letegyék, és a vér megalvadjon.

 

5/6

Aki izraelita, levágja (a peszah bárányt), a kohen (pap) átveszi tőle a vért és tovább adja a társának, aki szintén tovább adja, és végül visszaadják üresen (az edényt). Az oltárhoz közel álló kohen, egyszeri hintéssel átönti (a vért) az aljára.

 

5/7

Kijött az első csoport és bement a második csoport. Kijött a második és bement a harmadik. Ahogy az első esetében, úgy történik a második és a harmadik csoportnál. Halelt mondanak (zsoltár), ha elmondták, másodszor is elmondják, és harmadszor is, akkor is ha életükben ezt soha nem tették. Rabbi Jehuda azt mondja: a harmadik csoport soha nem jutott el addig a verssorig, hogy héb. „áhávti, ki jismá hásem,” mivel a csoport kisebb volt.

 

 

5/8

A pészah áldozat lefolyása hétköznap és szombaton egyforma volt, azzal a különbséggel, hogy a papok szombaton is felmosták az udvart, aminek a Bölcsek nem örültek. Rabbi Jehuda azt mondja: egy poharat megtöltöttek az áldozatok kevert vérével és azt egy mozdulattal az oltárra öntötték. De ennek sem örültek a Bölcsek.

 

5/9

Hogy akasztották ki és hogyan nyúzták meg (a levágott állatokat)? Vas kampók voltak a falakon és az oszlopokon, amelyekre akasztottak, és azon is nyúztak. Akinek (nem jutott kampó), hogy arra akassza és azon nyúzza, sima és vékony rudakat tettek a vállukra, amelynek másik végét egy másik ember vállára tették, erre akasztottak és ezen nyúztak. Rabbi Eliezer azt mondja: Ha a tizennegyedike szombatra esik: a kezét a társa vállára teszi és társa kezét az övére, arra akasztja és azon nyúzza.

 

5/10

(Az áldozatot felhasították), és kivették a belsőségeket, azt egy tálra helyezték és elégették az oltáron. Mikor kijött az első csoport, leültek a Templom hegyén, a második pedig a Szentély alacsony kerítésére ült, a harmadik pedig állva a helyén maradt. Mire besötétedett, mindnyájan elvonultak, hogy ki-ki megsüsse a bárányát.

 

[1] Korbán Támid: állandó (napi) áldozat

[2] Pl. slamim (béketevő áldozat) áldozatnak vágták le, mikor pészahnak szánták

[3] Nagy számú áldozatot ismerünk, ilyenek pl. a fent említett Támid  vagy Slamim. Az áldozó szavakkal kíséri az áldozati állat levágását, eközben tévedhet az elmondott szövegben (formulában).

[4] Idő előtt vágta le az állatot.

[5] Nem ezek a csoportok valódi nevei, hanem a bibliai szöveg értelmezéséből tanuljuk, hogy három (egyenlő) csoport van.