Misna magyarul – P’szachim 4.

Aki átmegy olyan helyről, ahol szokás a munka, olyan helyre, ahol nem, vagy fordítva, mindkét hely előírásai vonatkoznak rá… Senki se viselkedjen az adott hely szokásaitól eltérően.

Misna, magyarul Ismétlés (héberül מִ‏‏שְׁנָה misná) a Biblia utáni zsidó irodalom, az úgynevezett szóbeli tan(tórá se-beal-pe) alapja. Alapvetően a Tóra rendelkezéseihez kapcsolódó kérdések és válaszok, valamint az azokból leszűrt vallástörvények (halácha) gyűjteménye, ezen kívül rövidebb elbeszéléseket, tanításokat is tartalmaz. Végleges összeállítása Jehuda Hanászi nevéhez köthető.

Az Eruvin traktátus után most a P’száhim (Pészahok) – traktátus fordítását közöljük. Az első rész itt, a második részt itt , a harmadik rész itt olvasható.

A „Pészahok” a „Moed” (Ünnep) rend harmadik misna sorozata, amely a Széder ünnepével és annak törvényeivel foglalkozik, köztük a bárányáldozattal. Az első négy fejezet a hámec szabályait tárgyalja. Az 5-9 fejezetek a pészahi bárány áldozatáról, a tizedikpedig a Széder ünnepéről szól.

 

Pészahok (4)

4/1

Ahol a munka szokásos pészah előestéjén, a nap közepéig tehetik.  Ahol nem, nem végeznek munkát. Aki átmegy olyan helyről, ahol szokás a munka, olyan helyre, ahol nem, vagy (fordítva) olyan helyről, ahol nem szokás, olyan helyre, ahol szokás, mindkét hely előírásai vonatkoznak rá, részben azé, ahonnan jött, és az, ahová jött. Senki se viselkedjen az adott hely szokásaitól eltérően.

 

4/2

Ehhez hasonlóan, ha valaki a hetedik év (snát smitá) termését[1] átviszi arról a helyről, ahol kifogyott, egy másik helyre, ahol nem fogyott ki, vagy (fordítva): arról a helyről, ahol nem fogyott ki, olyan helyre, ahol kifogyott, mindkét esetben el kell égetni. Rabbi Jehuda azt mondja: azt mondják neki: „menj és nézd meg magad, ha van még, és hozd el”.[2]

 

4/3

Ahol szokás az idegenekkel való kisállat kereskedés (bárány, kecske), ott kereskednek. Ahol nem szokás a kisállat eladása, nem adnak el. Nagy háziállattal (marha) sehol nem kereskednek idegenekkel, borjút és csikót sem adnak el, legyen ép vagy beteg. Rabbi Jehuda megengedi a beteg állat eladását. Ben Betera megengedi a lovak eladását.

 

4/4

Olyan helyen, ahol a helyi lakosok sült húst esznek Pészah estéjén (széder este) ott mi is ehetünk. Olyan helyen, ahol nem szokás sültet enni, mi se együnk. Olyan helyen, ahol a lakosok gyertyát gyújtanak Jom Kipur előestéjén, mi is gyújthatunk. Ahol nem szokás, mi sem gyújtunk. Gyertyát gyújthatunk (Jom Kipur estéjén) a zsinagógában, a tanteremben, sötét folyosókon és a beteg mellett.

 

4/5

Olyan helyen, ahol a lakosok munkát végeznek Áv hó 9-én,[3] dolgozhatunk, ahol a lakosok nem dolgoznak, mi sem dolgozhatunk. Bármilyen helyen, a Tóra művelői tartózkodnak a munkától. Raban Simon ben Gamliel szerint az ember mindig viselkedjen úgy, mint a tálmid háchám.[4]  A Bölcsek azt mondják: Júdeában Pészah előtt délig dolgoztak, Galileában aznap egyáltalán nem dolgoztak. Éjszaka[5] Bét Sámáj tiltja a munkát Bet Hilel megengedi a hajnalhasadásig.

 

4/6

Rabbi Meir azt mondja: bármilyen munka, amit Niszán hó 14-e előtt kezdtek el, 14-én be kell fejezni, de nem kezdhet új munkába 14-e kezdetén, akkor se , ha be tudja fejezni. Bölcsek mondták: háromféle munka végezhető Pészah előestéjén délig: a szabóé, a borbélyé és a mosodásé. Rabbi Josze bár Jehuda szerint: a szíjjártóé is.

 

4/7

Beültetjük a tyúkot a keltetőbe tizennegyedikén, és visszatehetjük a tyúkot, mely elszökött a helyéről. Ha megdöglött, másikat teszünk a helyébe. Kiseperhetjük az ürüléket a háziállatok alól 14-én, de az ünnep közbenső napjain (moed) csak oldalra takarítjuk. Hozhatunk és vihetünk edényeket a fazekastól, akkor is, ha nem szükséges a moed idején.

 

4/8

Hat dolgot műveltek Jerikó emberei: ezek közül három miatt tiltakoztak a Bölcsek, és három miatt nem tiltakoztak. Ezek miatt nem tiltakoztak: egész nap (Niszán 14-én) datolyapálmát nyestek (oltottak), a smá imát nem mondták szabályosan, az omer[6] előtt gabonát kaszáltak és kévét kötöttek – nem tiltakoztak. És ezek miatt a Bölcsek tiltakoztak: vettek a hekdes ágaiból,[7] ettek a fákról lehulló gyümölcsből szombaton, a veteményes kertekben is hagytak peát.

 

4/9

Ha dolgot cselekedett Hizkijáhu király, ebből hármat megköszöntek a Bölcsek és hármat nem fogadtak el. Apja csontjait kötélből csomózott ágyon vonszolta maga után: ezért köszönetet mondtak. Összezúzta a bronz kígyót[8] – ezt is megköszönték neki, elrejtette az orvoslások könyvét, ezt is megköszönték. Háromért nem mondtak köszönetet: levetette (az aranyat) a szentély kapujáról és elküldte Asszíria királyának – ezért nem járt köszönet, a Gihon forrás felső szakaszát elzárta – nem köszönték meg. Niszán hónapot megtoldotta[9] – ezért sem járt köszönet.

[1] Smitá (hetedik év, szombatév ) termését általában a vadon élő állatokkal etetik meg. A smitá év termését el kell távolítani az otthonból – a hamechez hasonlóan.

[2] Mindegyik helyen meggyőződnek, hogy a sviit (terméséből) maradt –e vagy sem, s ha maradt, megsemmisítik.

[3] Áv hó 9 – a szentély böjt és gyásznapja.

[4] Tálmid háchám  – bölcs tanítvány.

[5] Éjszaka: Niszán hó 14-én.

[6] Omer . kalász áldozat pészah után.

[7] Hekdes: a szentély számára felajánlott gyümölcs.

[8] Bronz kígyó: bálvány.

[9] Meghosszabbította: A hold év 11 nappal rövidebb a napévnél és Ádár hónaphoz hozzá szoktak adni egy kiegészítő Ádár hónapot. Niszán esetében ez nem szokás.