Misna magyarul – P’szachim 10.

Pészah előestéin… sötétedésig már nem ehetünk. Még az se ehet az étkezésig, aki Izrael legszegényebbjei közül való. És ne kapjon az előírt négy pohár bornál kevesebbet a szegények konyháján.

Misna, magyarul Ismétlés (héberül מִ‏‏שְׁנָה misná) a Biblia utáni zsidó irodalom, az úgynevezett szóbeli tan (tórá se-beal-pe) alapja. Alapvetően a Tóra rendelkezéseihez kapcsolódó kérdések és válaszok, valamint az azokból leszűrt vallástörvények (halácha) gyűjteménye, ezen kívül rövidebb elbeszéléseket, tanításokat is tartalmaz. Végleges összeállítása Jehuda Hanászi nevéhez köthető.

Az Eruvin traktátus után most a P’száhim (Pészahok) – traktátus fordítását közöljük. Az első rész itt, a második részt itt , a harmadik rész itt, a negyedik rész itt, az ötödik részt itt, a hatodik rész itt, a hetedik rész itt, a nyolcadik rész itt, a kilencedik rész itt olvasható.

A „Pészahok” a „Moed” (Ünnep) rend harmadik misna sorozata, amely a Széder ünnepével és annak törvényeivel foglalkozik, köztük a bárányáldozattal. Az első négy fejezet a hámec szabályait tárgyalja. Az 5-9 fejezetek a pészahi bárány áldozatáról, a tizedikpedig a Széder ünnepéről szól.

 

Pészahok (10)

10/1

Pészah előestéin, a minha imádság ideje körül a sötétedésig már nem ehetünk. Még az se ehet az étkezésig, aki Izrael legszegényebbjei közül való. És ne kapjon az előírt négy pohár bornál kevesebbet a szegények konyháján.

 

10/2

Kitöltötték neki[1] az első pohárral. Bet Sámáj szerint elmondja a nap áldását, és azután a bor áldását. Bet Hilél szerint a bor áldásával kezdi, és aztán megáldja az ünnepnapot.

 

10/3

Elé hozzák (a zöldséges) tálat, bemártja (a zöldséget) a tormás (keserű) keverékbe, amíg elkövetkezik a mácá (pászka) evése. Elébe teszik a mácát és a tormát, valamint a hároszet [2] keverékét és két tál ételt, de tudni kell, hogy a hároszet nem micvá.[3] Rabbi Eliezer, Rabbi Cádok fia azt mondja: de micvá. A Szentélyben elébe tették a pészah áldozati (bárány) testét.

 

10/4

Majd kitöltik neki a második poharat, és ekkor a fiú kérdést tesz fel az apjának. Ha a fiú nem tud (az ünnepről), az apja megtanítja, hogy miben különbözik ez az éjszaka a többi éjszakától. Minden más éjszaka együtt esszük a hámecet a kovásztalan kenyérrel, ezen az éjszakán csak kovásztalan kenyeret eszünk. A többi éjszakán mindenféle zöldséget eszünk, de ezen az éjszakán csak keserű fűvet eszünk (máror). A többi éjszaka eszünk sült húst, pároltat és főttet, ezen az éjszakán csak sültet szabad enni. A többi éjszaka egyszer mártjuk be a (zöldséget) ezen az éjszakán kétszer. Az apa, a fia tudása szerint tanítja gyermekét. Kezdi az ítélettel és végzi a dicsérettel. Elmagyarázza az „arámit, aki apámat el akarta veszíteni”, egészen a szakasz végéig.[4]

 

10/5

Rábán Gámliel azt tanította, hogy aki nem mondta ki ezt a három dolgot pészahkor, nem tett eleget a kötelességének, ezek: pészah, mácá és máror.[5] Pészah, azért mert az Örökkévaló elkerülte atyáink házait Egyiptomban, mácá-t azért, mert atyáink megmenekültek Egyiptomból. És máror-t pedig azért, mert az egyiptomiak megkeserítették atyáink életét Egyiptomban. Minden nemzedékben mindenki úgy tekintsen magára, mintha ő menekült volna Egyiptomból, mint írva van: Kiv 13: „azon a napon elmondtad a fiadnak: ezért tette velem az Úr, mikor kimenekültem Egyiptomból.” Ezért kötelesek vagyunk köszönetet mondani, dicsérni, a nevét emlegetni, a magasságát hirdetni, nagyságát hangoztatni, hálálkodni, felemelni, áldani és felmagasztalni, azt, aki atyáinkkal és velünk mind ezeket a csodákat művelte, és a rabságból kivezetett minket a szabadságba, búslakodásból az örömre, gyászból az ünnepre és homályból a fényességre, szolgaságból a megváltásba, és Ő előtte mondjuk: halleluja.

 

10/6

Meddig mondjuk a (Hágádá) szövegét? Bet Sámáj szerint a „a fiaknak boldog anyjá”-ig, Bet Hilel szerint: „a kemény kő a vízforrásban-ig”, és a megváltással kell zárni.[6] Rabbi Tarfon így véli: „aki megváltottál minket és megváltottad atyáinkat Egyiptomból,” és nem mond ezek után áldást. Rabbi Ákiva azt mondja: Hozzá kell tegyük ezt is: „Az Úr a mi Istenünk és Atyáink Istene vigyen minket békében más ünnepekhez és zarándokünnepekhez, legyünk boldogok Városának építésében, és boldogok áldozatai munkájában.[7] Ott eszünk majd a pészahokból és az áldozatokból” és ezután: „Áldott légy Ó Urunk, aki megváltottad Izraelt.”

 

10/7

Miután kitöltötték a harmadik poharat, az ételáldás következik. A negyedik (pohár) után befejezi a Hálelt, és elmondja a „dal áldását”[8]. Ha a poharak között inni kíván, ihat. A harmadik és negyedik között nem ihat.

 

10/8

A peszah után nem ehet desszertet. Alhat egy keveset, és aztán folytatja a (hús) evését. Ha mindenki (alszik), nem folytathatják az evést. Rabbi Joszi azt mondta: ha bóbiskoltak, egyenek. Ha elaludtak: ne egyenek.

 

10/9

Éjfél után, a pészah (húsa) tisztátalanná teszi a kezet. A pigul és a notár tisztátalanná teszi a kezet.[9] Ha elmondta a pészah áldását, a hágigá áldozathoz[10] már nem kell mondani áldást, ezen felül. Fordítva: ha áldást mondott a hágigá vágásakor, kell mondani áldást a peszah-hoz. Ez Rabbi Ismael véleménye. Rabbi Ákiva véleménye: egyik áldozat vágásánál mondott áldás sem ment fel a másikhoz járó áldás alól.

 

[1] Kitöltötték: a ház urának.

[2] Hároszet: alma és dió vegyüléke.

[3] Nem micvá:  nem kötelező.

[4] Mózes 5. Könyve, 26.5.

[5] Pészah, pászka és keserűfű.

[6] Megváltás: a geulá c. áldás.

[7] Munka: a templomi áldozatokat munkának nevezi a Tóra.

[8] Dal áldása: birkát há sir: nismát kol háj (ld. Hágádá)

[9] Pigul : rossz szándékkal hozott áldozat, notár: egy bizonyos idő eltelte után már nem fogyasztható.

[10] Hágigá: Pészahkor a pészah bárány nem az egyetlen áldozat. Az ünnep során áldoznak másikat is: ez a korbán hágigá.