Misna magyarul – Peá traktátus 8.

Mikortól szabad a lehullott mag akárkinek? Amikor már a görnyedt hátú szegények mindent felszedtek.

A Misna, magyarul Ismétlés (héberül מִ‏‏שְׁנָה misná) a Biblia utáni zsidó irodalom, az úgynevezett szóbeli tan (tórá se-beal-pe) alapja. Alapvetően a Tóra rendelkezéseihez kapcsolódó kérdések és válaszok, valamint az azokból leszűrt vallástörvények (halácha) gyűjteménye, ezen kívül rövidebb elbeszéléseket, tanításokat is tartalmaz. Végleges összeállítása Jehuda Hanászi nevéhez köthető.

A Brachot (Áldások) traktátus fordítása után most a Peá (Szeglet) traktátus fordítását közöljük részletekben. Az első rész a magyarázatokkal itt, a második rész itt, a harmadik rész itt, a negyedik rész itt, az ötödik rész itt, a hatodik rész itt, a hetedik rész itt  olvasható.

Héberből fordította és magyarázatokkal ellátta Uri Asaf.

 

PEÁ: MISNA 8/1

Mikortól szabad a leket akárkinek?[1] Amikor már a görnyedt hátú szegények[2] mindent felszedtek. És a peret és az olelot ?[3] Miután a szegények másodszor is szedtek az otthagyott szőlőből, jöhet akárki. És az olajfaligetben? Miután leesett a második eső, [a joren belül a második revijá].[4] Azt kérdi Rabbi Jehuda: Vannak, akik az olajbogyót már a második eső után leszedik? Ez akkor történik, ha kimegy a szegény, és négy iszárnál kevesebbet visz haza.[5]

 

PEÁ: MISNA 8/2

A leket és a sichehá és a peá járandósága, az annak megfelelő időben és a szegények tizede az egész évben megilleti a szegényt. A lévita fiát mindig megilleti. [Őket mindaz] megilleti, amit a szegényeknek adni szokás.

 

PEÁ: MISNA 8/3

Szegényeket [és lévitákat] gabona esetében megilleti a járandóság, de liszt és kenyér esetében nem. Megilleti őket a hántolatlan rizs után, de nem a nyers, vagy a főtt rizs után, babfélék után is, de ha őrölt és nyers, vagy főtt, akkor nem; megilleti őket a járandóság az olívaolaj után, mondván, ha szegény tized, de nem, ha fán hagyott olajbogyóból készült.

 

PEÁ: MISNA 8/4

Megilleti[6] őket a nyers zöldség, de a főtt már nem, kivéve ha kis adagot vesz ki az edényből kóstoláshoz, ami szokás.

 

PEÁ: MISNA 8/5

[Ha megnyitja] a magtárát, legalább fél véka búzát, és egy egész véka árpát [ad] a szegényeknek.[7] Rabbi Meir azt mondja, fél vékát. Másfél véka tönkölyt és egy véka szárított fügét vagy máne[8] préselt fügét. Rabbi Ákivá: Fél mánet. [Rabbi Meir]: Fél log bort.[9] Rabbi Ákivá: Egy negyedet. [Rabbi  Meir]: Egy negyed [log] olajat. Rabbi Ákivá: Nyolcad logot. Az összes többi gyümölcsről mondja Ábá Sául: [Annyit adjon], hogy elegendő legyen eladásra, [és az árából] két étkezésnyi ételre teljen.

 

PEÁ: MISNA 8/6

Az előbbi egyformán vonatkozik a papokra, lévitákra és izraelitákra. Ha félre akar tenni,[10] a felét oda adja, a másik felét félreteszi. Ha kevés[11] van neki, elébük teszi és ők [a szegények] elosztják maguk között.

 

PEÁ: MISNA 8/7

A vándorló szegényembernek nem adnak kenyérből kevesebbet, mint a fondion,[12] mikor a négy szeá egy szelába kerül.[13] Ha megszáll éjszakára, jár neki alváshoz való párnászá [itt: ágynemű]. Ha szombatra marad, három étkezést is kap.[14]  Ha van már két étke, ne kérjen élelmet a szegénykonyhán, a tizennégy étkezéses konyháról,[15] és ne vegyen a kupából [pénztár].[16] A kupával legalább ketten járnak gyűjteni, és hárman [vannak jelen] a kiosztásnál.

 

PEÁ: MISNA 8/8

Akinek kétzáz zuz[17] a vagyona, az nem vehet a leketből [lehullott kalász], a sichehából [leszedetlen termés] se a peából [szeglet], se a szegények tizedéből. Ha egy dínár híján készáz zuz a vagyona, és egyszerre ezer zuzt kap valahonnan, akkor is vehet ezekből. Ha elzálogosította [a vagyonát] a hitelezőjének, vagy a feleségének a ketubá [18]szerint, az is vehet. Nem kell eladja a házát, vagy [drága] ruháit.[19]

 

PEÁ: MISNA 8/9

Akinek ötven zuz a vagyona, és ezzel kereskedik, az nem vehet a [szegényekéből]. Akinek nincs szüksége rá, de mégis vesz, az még az életében megízleli, milyen a másokra rászorulni. És az, akinek szüksége van rá, de nem nyúl a szegényekéhez, még az életében megízleli, milyen az, ha másokat táplál. Róla szól az idézet: „Áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, és akinek bizodalma az Úr” (Jer 17, 7). Az olyan, mint az igaz bíró, aki az igazság törvénye szerint ítél. Aki nem nyomorék, nem vak és nem sántít, és ilyennek tetteti magát, még a halála előtt ilyenné válik, róla szól: „Aki jóra igyekezik, jóakaratot szerez: aki pedig gonoszt keres, ő magára jő az” (Péld. 11, 27). Mert azt is mondták: „Igazságot, igazságot kövess, hogy élhess” (MTörv 16, 20). Az a bíró, akit megvesztegetnek és aki az igazságot elferdíti, még az életében elveszti a látását, mert azt mondták: „El ne fordítsd az ítéletet; személyt se válogass; ajándékot se végy; mert az ajándék megvakítja a bölcsek szemeit, és elfordítja az igazak beszédét” (MTörv 16, 19).

 

—– A PEÁ  TRAKTÁTUS VÉGE —-

[1] Mikor a szegények már felszedték a lehulló kalászokat (héb. leket), attól kezdve gazdag és szegény egyaránt gyűjtögethet.

[2] Héb. nemusot kifejezés, a „görnyedt, bottal járó szegény gyűjtögető”, aki után nem igen marad kalász.

[3] Pere: lehullott szőlőszem, olelot: meghagyott fürt

[4] Második esős időszak: Az első esőn (héb. jore) belül, mely három időszakra osztható, a héb. revijá (megtermékenyítés) első, második és harmadik idejére.

[5] Ez a minimum, amit a kéregető szegénynek adni kell (két étkezésnyi, neki és a feleségének: négy iszár).

[6] A „megilleti” ebben és az előző misnákban az egyszerű szegény és tanulatlan emberre vonatkozik és a szegény lévitákra, akiknek nincs földjük és jövedelmük; ezek az emberek nem értenek a tizedek adózásához, de a „megilleti” kifejezéssel a misnában jelölt árut a piacra vihetik eladás céljából, és ez az árú úgy tekinthető, melyre nem vonatkozik a tized fizetés kötelessége.

[7] Ez a misna a szegény-tized adományára vonatkozik  (héb. máászer áni), melyet a harmadik és a hatodik évben adnak a szegényeknek  a hétéves smitá cikluson belül.

[8] A mane súlyegység, mely száz dínár súlyával egyezik

[9] A log halachikus mértéke: ¼ log: másfél tojásnyi térfogat

[10] A szegényeknek ajándékozandó tized egy részét a rokon vagy ismerős szegényeknek tenné félre.

[11] Kevés: az ajándékozásra szánt szegény tized (héb. máászer áni) mennyiség csekély

[12] Fondion – dupondius, római rézpénz a köztársaság és a császárság idején.

[13] A szeá (térfogat – mérték) ellenértéke szelában, amely nem más, mint a sekel (19 gram ezüst).

[14] Szombat napján három kötelező étkezés van, ld. (Kiv 16, 25).

[15] Tizennégyszer  osztanak a szegényeknek az „ingyenkonyhán” (héb. támhuj) a hét során; hat napra 2-2, és szombaton három, ebből leszámítják a szombat kimeneteli étket, – ez lenne a tizenötödik; az említett vándornak már van két étke erre a szombatra, ezzel kiegészül a heti ellátása, tahát nem kell kérjen a szegénykonyháról.

[16] Kupá (itt) jótékonysági pénztár, melyből pénteken  pénzt osztanak a szombati étkezésre rászorulóknak.

[17] zuz : 1 ezüst dínár

[18] ketubá : házassági szerződés

[19] Ha nem a szegényeknek való kupából vesz ételre való pénzt, hanem rokonoktól kap ellátást, akkor nem kell pénzzé tegye az ingóságait, vagy a házát.