Misna magyarul – Peá traktátus 6.
Két szár len sichehá (szándékosan otthagyott termés) , három már nem, két szőlő szem lehullott szőlőnek számít [peret], három már nem…
A Misna, magyarul Ismétlés (héberül מִשְׁנָה misná) a Biblia utáni zsidó irodalom, az úgynevezett szóbeli tan (tórá se-beal-pe) alapja. Alapvetően a Tóra rendelkezéseihez kapcsolódó kérdések és válaszok, valamint az azokból leszűrt vallástörvények (halácha) gyűjteménye, ezen kívül rövidebb elbeszéléseket, tanításokat is tartalmaz. Végleges összeállítása Jehuda Hanászi nevéhez köthető.
A Brachot (Áldások) traktátus fordítása után most a Peá (Szeglet) traktátus fordítását közöljük részletekben. Az első rész a magyarázatokkal itt, a második rész itt, a harmadik rész itt, a negyedik rész itt, az ötödik rész itt olvasható.
Héberből fordította és magyarázatokkal ellátta Uri Asaf.
PEÁ: MISNA 6/1
Bét Sámáj azt mondja, a szegénynek hagyott hefker az hefker.[1] Bét Hillel azt mondja, csak akkor számít hefkernek, ha a gazdagok is vehetnek belőle, mint a Szombatévben.[2] Ha a mezőn lévő kévék káb[3] mennyiséget képeznek, és egy akad egy elhagyott kéve, mely négy káb, ez Bét Sámáj szerint nem számít sichehának, Bét Hillel szerint igen.
PEÁ: MISNA 6/2
Kéve, melyet kőkerítés, vagy kepe mellett, vagy háziállatok vagy szerszámok közelében hagytak, Bét Sámáj szerint nem tekinthető elfelejtett kévének. Bét Hillel azt mondja, hogy igen, ez elfelejtett kéve.
PEÁ: MISNA 6/3
A sorok elejénél lévő kéve számít.[4] Ha kiválaszt egy kévét, hogy a városba szállítsa, [Hillel iskolája] egyetért abban, hogy ez a kéve nem számít sichehának.
PEÁ: MISNA 6/4
Ezek a kévesorok elejei.[5] Ketten kezdték a sor közepén, az egyik arccal észak felé néz, a másik ellenkező irányba és hagynak maguk előtt és mögött, az előttük hagyott sichehának számít, a mögöttük hagyott nem sichehá. [6] Ha egy ember kezdi a sor elején, aki maga előtt felejt és maga után is hagy. Amit maga előtt hagy, az nem sichehá, ami maga után, az pedig igen. Sichehá, mert ő rá vonatkozik a bál tásuv[7]. Ez a szabály: akire vonatkozik a bál tásuv elve, annak [a kévéje] sichehá, akire nem vonatkozik a bál tásuv, nem sichehá.
PEÁ: MISNA 6/5
Két kéve sichehá, de ha három van, [közel egymáshoz] nem sichehá. Két csomó olajbogyó, vagy szentjánoskenyér sichehá, de ha három van,[8] már nem sichehá. Két szár len sichehá, három már nem, két szőlő szem lehullott szőlőnek számít [peret], három már nem peret. Két lehullott kalász [leket], három már nem leket. Ezt állítja Bet Hillel iskolája. Az összes esetre Bet Sámáj azt mondja: Három a szegényé és négy a gazdáé.[9]
PEÁ: MISNA 6/6
Ha a kévében, melyet a földön felejtettek, van két vékányi mag,[10] nem számít sichehának; ha két kévényit felejtett a földön, mely együtt két vékányi magot tartalamaz, Rábán Gámliél szerint a gazdát illeti, a bölcsek azt mondják: A szegényeket illeti. Azt kérdezte Rábán Gámliél: Vajon a kévék növekvő száma erősíti vagy gyengíti a gazda [tulajdoni] jogát? Azt válaszolták: Tulajdonjoga ettől erősödik. [Rábán Gámliél]így válaszolt: Ha a kéve esetében, melyben két vékányi [mag van] és elfelejtették, és nem számít sichehának, két kéve esetében, mely együtt két véka, magától értetődően nem sichehá. Ezt válaszolták neki: Nem, mert ha olyan egyedi kévéről beszélsz, mely több kéve kötege, nem állíthatod, hogy két kis kéve tartalma [nem számít sichehának].[11]
PEÁ: MISNA 6/7
Lábon álló gabona , melyről megfeledkeztek, és két véka magot tartalmaz, nem sichehá ; ha nincs benne két vékányi mag, de [jó hozam esetén] ki lehet hozni két vékát, például kis magokat, úgy tekintjük, mint egy jó árpa termést.
PEÁ: MISNA 6/8
Lábon álló gabona „felmenti” a mellette fekvő kévét, vagy a mellette álló [learatatlan] gabonát a sichehá [kötelezettsége] alól. A kéve azonban nem menti fel se a [mellette lévő] lábon álló gabonát, se a másik kévét. Melyik az az a lábon álló gabona, amely felmenti a kévét? Az, amelyik nem sichehá, még akkor is, ha egyetlen kalász.
PEÁ: MISNA 6/9
Véka levágott gabona, és véka nem vágott fajta, fán termett termés, vagy fokhagyma, hagyma, nem „összegezhetők” , hogy a két vékányi mennyiség[12] kiadódjon, hanem a szegényeket illeti. Rabbi Joszi azt mondja: Ha a szegényeknek jár a [peá, peret, leket adománya], nem összegezhető a fenti egy-egy véka, ha pedig nem, összegezhető.
PEÁ: MISNA 6/10
Termés, amit takarmánynak szántak, vagy kévekötéshez, vagy a fokhagyma szárak, vagy a fokhagyma és a hagyma csomói, utánuk nem jár sicheha.[13] A földben fejlődő fajták, mint a kígyógyökér, a fokhagyma és a hagyma, Rabbi Jehuda szerint nem jár utánuk[14] sichehá, de a bölcsek szerint jár.
PEÁ: MISNA 6/11
Aki arat és kévét köt éjszaka, vagy a vak ember, a sichehá szabályát betartja. Ha azonban a nagy [kévéket] szándékozik először felszedni, a nagyokra nem érvényes sichehá szabálya. Ha azt mondja: „Abban az esetben aratok, ha összegyűjthetem, amit a földön felejtek”– ebben az esetben a földön felejtett termés után jár a sichehá.[15]
[1] Héb. hevker (hefker) a földön vagy a fán [többnyire szándékosan] hagyott termés, amelyből bárki vehet magának.
[2] Szombatév, héb. snát smitá; ekkor a föld pihen, és ami magától megterem, abból a gazdag is vehet.
[3] A káb bibliai térfogat egység, 1 káb = 1102 köbcenti.
[4] A sor elején hagyott kéve nem sichehá (szándékosan otthagyott) kéve, hanem a következő (kévekötéshez való) sor kezdetét jelöli.
[5] Az előző misnában említett sorkezdet magyarázata; „sornak” a levágott termés sorát tekintjük, és a betakarítók a misna példájában kévekötők.
[6] Kettőjük közül, aki elől megy, arra számít, hogy az utána jövő majd felemeli a kévét, amit ő a földön hagyott, ezért az első kévéje szándékosan ott hagyott kévének számít.
[7] Bál tásuv: ne térj vissza, idézet: MTörv (24, 19) „kévét felejtesz a mezőn, ne térj vissza annak felvételére”
[8] Három, vagy annál több kéve nem számít a mezőn felejtettnek.
[9] Az előbbi szabályok szerint három kéve vagy kalász, stb. együtt már nem számít a szegénynek hagyott termésnek, ezt a Sámáj iskolája eggyel megtoldja. Bet Hillel szerint a határ (amelytől a földön hagyott termés nem a szegényeké) három, Bet Sámáj szerint pedig négy.
[10] Véka: a misna héb. szeát említ, mely 96 font (súlymértékben) és 13190 köbcentiméter (térfogat mértékben); a véka leginkább megfelel az ókorban használatos, bibliai szeának.
[11] A vitából kiderül, hogy Rábán Gámliel egy kéve esetében töbszörös kévére gondol, ahol a mag mennyisége feltétlenül meghaladja a két vékát, és így nem számít sichehának, az összehasonlítás alatt álló két kis kéve, külön külön két véka alatti mennyiségű magot tartalmaz, így a két kéve sichehának számít.
[12] Nem „adhatók össze” különböző fajta termések, hogy az így nyert két véka megmaradjon a gazdának.
[13] Az ún. sicheha, a szegények számára a földön „felejtett” termés szabálya főként a gabonára érvényes.
[14] Rabbi Jehuda kivételnek tekinti azokat a növényeket, melyek ehető része a föld felszíne alatt fejlődik. De a szabály a bölcsek szerint van.
[15] Nem fogadkozhat a Tóra szabálya ellen, amely kötelezővé teszi a sichehát.
