Misna magyarul – Peá traktátus 5.

Írta: Uri Asaf - Rovat: Hagyomány

“Ha két ember közösen bérbe vesz egy szántót, felesben fizetik a szegény embernek járó tizedet…”

Grain-field

A Misna, magyarul Ismétlés (héberül מִ‏‏שְׁנָה misná) a Biblia utáni zsidó irodalom, az úgynevezett szóbeli tan (tórá se-beal-pe) alapja. Alapvetően a Tóra rendelkezéseihez kapcsolódó kérdések és válaszok, valamint az azokból leszűrt vallástörvények (halácha) gyűjteménye, ezen kívül rövidebb elbeszéléseket, tanításokat is tartalmaz. Végleges összeállítása Jehuda Hanászi nevéhez köthető.

Brachot (Áldások) traktátus fordítása után most a Peá (Szeglet) traktátus fordítását közöljük részletekben. Az első rész a magyarázatokkal itt, a második rész itt, a harmadik rész itt, a negyedik rész itt olvasható.

Héberből fordította és magyarázatokkal ellátta Uri Asaf.

PEÁ: MISNA 5/1

Boglya, [vagy asztag], mely alól nem gyűjtötték össze a lehulló kalászt, minden része, amely a földet érinti, a szegényeké. Ha szél széjjel szórta a kalászokat, meg kell állapítani, mennyi kalász maradt volna a szegényeknek; Rábán Simon ben Gámliél azt mondja: Annyit ad a szegényeknek, amennyi különben is le szokott hullani.

 

PEÁ: MISNA 5/2

A leszedetlen kalász, ha a gabonasor magasságát eléri, a gazdát illeti, ha a helyén marad, a szegényeket. Ha az ilyen kalász az asztagba gyűjtött gabonához keveredik, a kalász tizedként jár a szegénynek. [1] Azt kérdi Rabbi Eliezer, hogyan váltja ki a szegény ember azt, ami még nincs a birtokában?[2] Úgy tesznek, mintha az egész asztag a szegénynek járna, és abból kap egy kalásznyi „tizedet”.

 

PEÁ: MISNA 5/3

Nem öntözik a zöldséget, Rabbi Meir szerint. A bölcsek megengedik, mert lehetséges.[3]

 

PEÁ: MISNA 5/4

A gazda helyről helyre járván, magához veszi a lehullott kalászt, az elhagyott kévéket és leszedi a földön álló kalászokat, valamint a szegény tizedet is. Ha majd hazatér, fizet, Rabbi Eliezer szerint. A bölcsek azt mondják: Abban az időben elszegényedett.[4]

 

PEÁ: MISNA 5/5

Cserél a szegényekkel. Ezután  mentes, a szegény azonban köteles. [5] Ha két ember közösen bérbevesz egy szántót, felesben fizetik a szegény embernek járó tizedet, még pedig úgy, hogy az egyik ad a terméséből a másiknak szegény-tizedet és fordítva. Ha egy [szegény] ember elszegődik aratónak, nem jár neki a lehullott kalász, kéve vagy szeglet, se a szegény-tized.  Azt kérdi Rabbi Jehuda: Milyen esetben? Ha [a gazda] az aratóval úgy állapodott meg, hogy [tied] a fele, a harmada, vagy a negyede. Ha így mondta: Tiéd a harmada, akkor a lehullott kalász, a meghagyott kéve, és a szeglet az aratóé, aki köteles szegény-tizededet adni [a learatott gabona harmada után].

 

PEÁ: MISNA 5/6

Ha eladja földjét, az eladónak jár, a vevőnek nem.[6] Nem fogadhat fel  munkást [aratót] azzal a feltétellel, hogy annak a fia kalászokat gyűjtsön utána.[7]  Aki nem engedi a szegényeknek, hogy kalászt gyűjtsenek, vagy egyeseknek engedi, másoknak nem, vagy segít gyűjteni az egyik szegénynek, az megrabolja a szegényt. Az ilyenről mondják: „Ne bontsd el a régi határt, melyet csináltak a te eleid” [Példabeszédek 22, 28].

 

PEÁ: MISNA 5/7

A kéve, melyet a munkások ott felejtettek, de a gazda nem feledkezett meg róla,[8] vagy a gazda megfeledkezett róla, de a munkások nem; vagy elé álltak a szegények, vagy eltakarták szalmával, nem számít elhagyott kévének (sichehá).

 

PEÁ: MISNA 5/8

Aki a kévéhez sapka szerű végződést készít, vagy az aljára alapzatot, vagy ha kis kévét készít sült gabonának, vagy kisebb kévéket köt, hogy azokat majd egyesítse, az nem hagy sichehá-t.[9] De ha innen [a mezőről] a magtárba viszi, akkor hagynia kell sichehát. Ha kévéket kötöz, hogy azokból asztag legyen, hagynia kell sichehát. Ha a gabonarakást [kepe] a magtárba szállítja, abból már nem kell leválasztani sichehát. Az általános szabály az, hogy a kévekötés helyén, a munka végeztével hagyni kell sichehát. Ha az aratás helyszínéről már elvitte a magtárba, nem kell hagyni. Ha elhordja más helyre és a [kévekötés] még nincs befejezve, nem kell hagyni sichehát, és ha innen a magtárba viszi, ott hagyni kell.

[1] Ez a nehezen követhető misna azzal az esettel fogalkozik, amikor a szegények nem gyűjtötték be a rájuk eső részt (leket), és egyetlen kalásszal jelképesen „elszámolnak”.

[2] Leket helyett hogyan kaphat a szegény ember tizedet?

[3] Öntözik: A héb. megalgelim szó valamilyen öntözőrendszerre utal; Zöldség: a Héb. tofeah olyan növényfajtára utal, melyet a gabonaföldön ültettek az aratás után. A misna véleménye szerint nem szabad öntözni, miközben a szegény az elhullott gabonát gyűjti. A misnához számos eltérő magyarázat járul.

[4] A gazda egy időre elszegényedett, ezért magához veszi azt, ami a földön hever, és ami a szegényeknek jár (a saját földjéről).

[5] A sajtát gabonájáért cserébe veszi a szegények összegyűjtött termését, mely eredete szerint peá, sichehá és leket, és ezek után nem kell fizessen szegény-tizedet (máászer áni), a szegénynek azonban fizetnie kell tizedet a „rendes” gabona után, (amire cserélte az övét).

[6] Ha a földjét eladja a rajta álló terméssel együtt, feltehetőleg elszegényedett, és jár a termés után a háromféle adomány, (szeglet, stb.) és ezen kívül a szegény-tized.

[7] Ezzel a szegényektől elveszi a szegletet.

[8] Csak az számít elhagyott kévének, amelyről mind a gazda, mind pedig a munkások megfeledkeztek; a gazda pusztán azért, mert távol volt. Erről így utasít a Tóra: Mikor learatod az aratni valódat a te meződön, és kévét felejtesz a mezőn, ne térj vissza annak felvételére; a jövevényé, az árváé és az özvegyé legyen az, hogy megáldjon téged az Úr, a te Istened, kezeidnek minden munkájában, (MTörv 24, 19).

[9] Mikor egyszerű gabonarakást hagy, vagyis nem készít szabályos kévéket, nem kell kévét a mezőn hagynia, az „elhagyott kéve” ez esetben nem kötelező.

támogatás

Címkék:Misna

[popup][/popup]