Misna magyarul – Máászrot 1.

A bölcsek azt a szabályt fektették le a tizedek ügyében, hogy minden, ami étel és őriznek és a földön terem, tizedet rónak ki rá.

A Misna, magyarul Ismétlés (héberül מִ‏‏שְׁנָה misná) a Biblia utáni zsidó irodalom, az úgynevezett szóbeli tan (tórá se-beal-pe) alapja. Alapvetően a Tóra rendelkezéseihez kapcsolódó kérdések és válaszok, valamint az azokból leszűrt vallástörvények (halácha) gyűjteménye, ezen kívül rövidebb elbeszéléseket, tanításokat is tartalmaz. Végleges összeállítása Jehuda Hanászi nevéhez köthető.

A Brachot, Peá, Demáj, Kilájim, Sviit és Trumá traktátusok után most a Máászrot traktátust közöljük folytatásokban.

 

MISNA: MÁÁSZROT (tizedek)

Első rend, hetedik traktátus

A misna traktátus címe máászrot. (A máászer szó többesszáma). A máászer  jelentése tized. A traktátus a tized leválasztásának kötelességéről és az attól való felmentésről, és a tized változatairól szól. A Tórában lefektetett törvény szerint:

„ímé a Lévi fiainak örökségül adtam minden tizedet Izráelben; az ő szolgálatjokért való osztályrész ez amellyel teljesítik ők a gyülekezet sátorának szolgálatát” (Szám 18, 21)

A tized a lévitáknak (Lévi fiai) járó fizetség, mivel ők a szentély szolgálatát végzik. De azért is, mivel a Lévi törzse nem rendelkezik birtokkal és egyéb jövedelemmel, akárcsak Áron fiai, a papok (hákohánim). Erről így szól a törvény:

„Mivelhogy Izráel fiainak tizedét, amit felemelt áldozatul visznek fel az Úrnak, adtam a lévitáknak örökségül: azért végeztem ő felőlök, hogy Izráel fiai között ne bírjanak örökséget” (Szám 18, 24).

 A tizednek az adja a szentségét,  hogy a szentélyben dolgozó lévitákat illeti. Különböző tizedek vannak. Az első a máászer rison (első tized), amit a lévita minden évben kap a gabona után. A léviták ennek a tizednek a tized részét leválasztották a papoknak, és az ő részüket szentségben elfogyasztották a szentélyben. Később, a Második Szentély idején, a bölcsek úgy döntöttek, hogy a máászer rison akárhol elfogyasztható. A máászer seni (második tized) – ezzel külön traktátus foglalkozik, amit a parasztok a máászer rison után leválasztottak és Jeruzsálembe vittek és ott fogyasztottak el. Amennyiben Jeruzsálem messze volt, és a gabona mennyisége jelentős, megváltották a második tizedet pénzzel, és azt Jeruzsálemben költötték el lakomára. Az első, a második, a negyedik és az ötödik években választottak le második tizedet. A tized harmadik formája a máászer áni, szegénytized, (vagy harmadik tized), amit a harmadik és a hatodik évben választottak le a smita év (szombatév) előtt. A szegénytizedet a szegények és a léviták a városkapuban kapták a parasztoktól.

A tized ősi szokás. Már említést nyer a Tóraadás előtt, Jákob látomásának fejezetében, Bet El-ben:

„És fogadást tőn Jákob, mondá: Ha az Isten velem leénd, és megőriz engem ezen az úton, a melyen most járok, és ha ételül kenyeret s öltözetül ruhát adánd nékem; És békességgel térek vissza az én atyámnak házához: akkor az Úr leénd az én Istenem; És ez a kő, amelyet oszlopul állítottam fel, Isten háza lészen, és valamit adándasz nékem, annak tizedét néked adom” (Ter 28, 20-22).

 

 MÁÁSZROT: MISNA 1/1

A bölcsek azt a szabályt fektették le a tizedek ügyében, hogy minden, ami étel és őriznek és a földön terem, tizedet rónak ki rá. És még egy szabályt mondtak: Minden, amely a kezdetén és a végén étel,[1] és annak ellenére, hogy őrzi és gyarapítja, de közben nem eszik belőle, tizedet fizet az éretlen és az érett után. Minden, melynek eleje nem étel (ehető) de a vége az, nem fizet utána tizedet, amig nem lesz ehető.

 

MÁÁSZROT: MISNA 1/ 2

Mikortól ad tizedet a gyümölcs után? A füge után, amikor érni kezd, a szőlő és mazsola után, mikor érett, a szomak és a szeder után, mikor vörös lesz.[2] Minden piros gyümölcs, mikortól megpirosodik. A gránátalma, mikor megpuhul, a datolya, mikor megduzzad, a barack, mikor erek látszanak rajta. A dió, mikor belülről „tárháznak” néz ki, Rabbi Jehuda azt mondja: A dió és a mandula, mikor a magon belső hártya képződik.

 

MÁÁSZROT: MISNA 1/ 3

A karob,[3] mikor sötét foltok keletkeznek rajta. Minden sötét gyümölcs, ha foltok keletkeznek rajta. A körte, a vadkörte, a birsalma, a naspolya, amikor kifakul a színe. A fehér színűek, ahogy kifakulnak. A görögfű, mikor a magjaiból kinő, a gabonafajta és az olíva, mikor egyharmadára nőtt.

 

MÁÁSZROT: MISNA 1/ 4

A zöldségek közül: a tök, a sütőtök, a dinnye, az uborka. Az alma, a citron (etrog), tizedre köteles, a kicsi és a nagy. Rabbi Simon a kisméretű etrogot felmenti a tizeda tized alól. Az, ami tizedre köteles a keserű mandulában, az mentes az édes mandulában. És fordítva, ami köteles az édesben, az mentes a keserűben.[4]

 

MÁÁSZROT: MISNA 1/ 5

Hogyan és mikor végzik a tárolóban a tized leválasztását? A tök esetén, ahogy leveszik a szárát.[5] Ha nem veszik le a szárát, ahogy halomba rakják. A dinnyénél, amikor megpuhul. Ha nem puhul meg, sorba rakják.[6] Zöldségeknél kötegbe köti, és [akkor veszi le a tizedet]  amikor ez történik. Ha nem köti csomóba, az edénybe való szedés közben.

Ha nem tölti meg az edényt, amikor leszedte a magának szükséges mennyiséget. Ha kosárba szedi, amikor befedte a kosarat. Ha nem fedi be, miután feltöltötte a kosarat. Ha nem töltötte fel, miután magának elegendő mennyiséget szedett. Mikor jár el ily módon? Mikor a piacra viszi. De aki haza viszi, addig ehet belőle, amíg haza nem ér.[7]

 

MÁÁSZROT: MISNA 1/ 6

Szárított gránátalma, mazsola és karob, miután halomba rakta. Hagyma, miután meghámozta. Ha nem hámozta meg, miután halomba rakta. A gabona, miután elsimította.[8] Ha nem simította el, miután halomba rakta. Száraz hüvelyesek, miután megszitálta. Ha nem szitálta meg, miután a rakást elsimítja. De akkor is ehet az oldaláról vagy akár a magok közepéből.

 

MÁÁSZROT: MISNA 1/ 7

A bor után [akkor vesz tizedet], miután leszűrte. Azután, hogy leszűrte, vehet és ihat a felső taposókádból és a csőből. Az olaj után, miután lefolyt a gyűjtő edénybe. Azután, hogy lefolyt, még vehet a préselt bálából, vagy a felső préselő kő alól, vagy a szűrőből. Vehet a sütemény olajozásához, a főzéshez, de nem vehet a tálba vagy edénybe, melynek tartalma forrásban van. Rabbi Jehuda azt mondja, mindenhez vehet, kivéve azt, amiben borecet vagy sós lé van.

 

MÁÁSZROT: MISNA 1/ 8

Kerek fügés lepény, miután elsimították. Elsimíthatják tevel füge, vagy szőlő levével.[9] Rabbi Jehuda nem engedi meg. Ha szőlő lével simítják el, nem fogadja magába a tisztátalanságot. Rabbi Jehuda azt mondja: befogadja. A szárított fügéből, miután összepréselték, kerek formában. Hordóba préselte [kézzel], vagy edényben. Eltörött a hordó, vagy kinyílt a tároló, ne egyen onnan, még kis időre sem. Rabbi Joszi megengedi.

[1] Kezdete és a vége: a termés növekedésének kezdete és a beérés. A zöldségek már a növekedés kezdetén ehetők, de a gyümölcs csak a beérés után.

[2] S(z)omak (héberül og – a szó jelentésé arámiul: vörös) fanyar, citromsav ízű vörös bogyó, cserzésre is alkalmas.

[3] Karob: szentjánoskenyér.

[4] A keserű mandula akkor ehető, mikor még kicsi, az édes pedig akkor, mikor nagy.

[5] Az itt említett „szár” (héb. fikász) a görög fikusz szóból ered.

[6] Itt a héb. „mukce” szó (tiltott) szerepel, de nem a szokásos értelme szerint. Itt sort, rendet jelent (a polcon vagy a földön).

[7] A misna lényege: meddig ehet szabadon a gyümölcsből vagy a zöldségből, mielőtt a tizedet leválasztaná.

[8] Elsimították: a magtárban.

[9] Mint említettük a tevel az a termés, melyből nem vontak le tizedet.