Misna magyarul – maaszer seni 5.

„Nézz le a szent lakhelyedről, az egekből” . Mi megtettük, amit nekünk parancsoltál, Te is tedd meg, amit ígértél nekünk.

MÁÁSZER SENI: MISNA 5/ 1

Szőlő a negyedik évben (héb. kerem revai),[1] rögökkel jelölik, az orlát pedig cseréppel, a sírokat pedig mésszel, amit feloldanak és odaöntik.[2] Rábán Simon ben Gámliel azt mondta: Ez mikor van? A hetedik évben (sviit). Az előrelátó ember leteszi a érméket és azt mondja: A szőlő minden gyümölcse legyen hulin és kerüljön át a szentség ezekbe az érmékbe.

 

MÁÁSZER SENI: MISNA 5/ 2

A negyedik évben a szőlőt felhozták Jeruzsálembe [ha a távolság nem nagyobb, mint] egy napi járóföld. Mi ennek a határa? Eiláttól délen és Ákrábát északon,[3] Lod nyugaton és a Jordán folyó keleten. Mikor sok volt a gyümölcs, úgy döntöttek, hogy meg lehet váltani a városfal közelében. Ez azonban feltételesen tették, amikor lehetett, visszatérhettek a korábbi módszerhez. Rabbi Joszi azt mondja: Ez a helyzet a Szentély pusztulása óta, de ha újjáépítik, visszatérnek az eredeti megváltás módjához.

 

MÁÁSZER SENI: MISNA 5/ 3

A negyedik évi szőlőről Bet Sámáj azt mondja: Ha megváltják, nem szükséges az ötödrész hozzáadása, és nem kell elégetni.[4] Bet Hilel szerint kell. Bet Sámáj azt mondja: A peret és az olelot szabálya vonatkozik rá.[5] Ezeket a szegények megváltják maguknak. Bet Hilel azt mondja: Minden a szőlőprésbe kerül.

 

MÁÁSZER SENI: MISNA 5/ 4

Hogyan váltják meg a negyedik év gyümölcsét?[6] A kosarat három ember elé helyezi és azt mondja: Hány ilyen kosár gyümölcsöt vált meg egy szelá, úgy hogy a kiadásokat is felszámolja.[7] Leteszi a pénzt és azt mondja: Ami ebbe az összegbe belefér, legyen hulin, ennyi és ennyi kosár, szelá áron.

 

MÁÁSZER SENI: MISNA 5/ 5

A szombatévben megváltja az értékén. És ha az egész termés gazda nélkül maradt, csak a szüret költségét térítheti vissza. Aki a saját, negyedik év gyümölcsét váltja meg, hozzászámítja az ötödét, akár az övé volt, akár ajándékba kapta.

 

MÁÁSZER SENI: MISNA 5/ 6

A pészach első ünnepének előestéjén, a negyedik évben és a szombatévben, eltávolítás történt.[8] Hogy történt? Az adományt és az adomány tizedet, a gazdáiknak adják, az első tizedet a gazdáiknak, a második tizedet a gazdáiknak, a szegény tizedet a gazdáiknak. A máászer seni és a bikurim elégethető akárhol. Rabbi Simon azt mondja: A bikurim a papoké lehet adomány címén. Ha ebből főtt étel készül: Bet Sámáj szerint el kell égetni, Bet Hilel szerint már elégették.

 

MÁÁSZER SENI: MISNA 5/ 7

Volt ebben az időben gyümölcse [szentséget képviselő máászer seni], és eljött az eltávolítás ideje. Bet Sámáj szerint hulinra váltják ezüstpénzzel. Hilel szerint teljesen mindegy, hogy ezüstre váltják, vagy más termékre.

 

MÁÁSZER SENI: MISNA 5/ 8

Rabbi Jehuda azt mondta: Korábban az volt a szokás, hogy a gazdáknak üzentek: Igyekezzetek és helyezzétek el a termést, mielőtt eljön az eltávolítás ideje, míg aztán jött Rabbi Ákiva és azt tanította, hogy bármilyen gyümölcs, amely nem érte el a tized időszakát, mentes az eltávolítás alól.

 

MÁÁSZER SENI: MISNA 5/ 9

Akinek a termése távol van, [de már kiválasztotta a rájuk vonatkozó tizedeket, és eljött az eltávolítás ideje], néven kell nevezze.[9] Történet Rábán Gámliellel és a vénekkel, akik hajón utaztak. Azt mondta Rábán Gámliel: Tizedet, amelyet én kiválasztok, Jósuának adom, a helye fenn van tartva. Másik tized, melyet a jövőben kimérek, legyen Ákiva ben Joszefé, melyet a szegények nevében vesz át, a helye ki van jelölve. Rabbi Josua azt mondta: A tized, melyet a jövőben kimérek, Elázár ben Ázárját illeti, a helye fenn van tartva. Mindenki fizet, egyik a másiknak.

 

MÁÁSZER SENI: MISNA 5/ 10

 Az utolsó ünnepnap délutánján esküt tesznek. Mit mondanak? „Eltávolítottam kodest a házból” (MTörv 26, 13). Ez a máászer seni és a neta revai.[10] Vagy: „A levitának adtam”– ez a máászer levi (első tized, ami levitát illeti). Vagy: „Azt odaadtam”- ez a trumá vagy trumát máászer. Vagy: „Az idegennek, az árvának és az özvegynek” – ez  szegény ember tizede, „háleket, hásikhehá és a peá”, ezek nem érvénytelenítik az esküt. „A házból való” – ez a kalács.

 

 MÁÁSZER SENI: MISNA 5/ 11

 „Mint minden parancsolatodat, amellyel utasítottál” (MTörv 26, 13). Ha a  máászer seni-t (második tized) a máászer rison (első tized) elé helyezi, nem jelenthet ki semmit.[11] [Nem mondhatja]: „Nem hágtam át a parancsolataidat”, „nem választottam le a tizedet eltérő fajtából, mint kellett volna”, „nem választottam a gyökerestül kitépett termést a földben lévő termés helyett”, „sem újat a régi helyett”, „sem régit az új helyett”, nem mulasztottam el a nevedet áldani és megemlíteni eközben.

 

MÁÁSZER SENI: MISNA 5/ 12

„Nem ettem belőle gyász közben” (MTörv, 26, 14). Ha evett belőle gyász közben nem mondhatja a [Tóra] esküjét. „Nem vettem el belőle tisztátalan kézzel”. Ha elvett belőle tisztátalan kézzel, nem tehet vallomást. „És nem adtam belőle a halottnak”- vagyis nem vásároltam belőle [a máászer seni pénzén] koporsót vagy halotti leplet a halottnak, és nem adtam más gyászolóknak sem. „Hallgattam az Úr, Istenem hangjára és felvittem a Szentélybe. Úgy tettem, ahogy megparancsoltad.” Örültem, és örömet okoztam.

 

 MÁÁSZER SENI: MISNA 5/ 13

„Nézz le a szent lakhelyedről, az egekből” (MTörv 26, 15). Mi megtettük, amit nekünk parancsoltál, Te is tedd meg, amit ígértél nekünk „Nézz le a szent lakhelyedről, és áldd meg a nemzeted, Izraelt,” fiaival és lányaival együtt. „És a földet, amit nekünk adtál”, áldd meg harmattal és esővel és frissen ellett borjúval. Épp úgy, ahogy atyáinknak tejjel mézzel folyó országot esküvel ígértél,” és ízeket adtál a gyümölcsnek.

 

MÁÁSZER SENI: MISNA 5/ 14

A [máászer esküjéről] ezt mondták: Izraelita és fattyú tehet esküt, de prozeliták és felszabadított rabszolgák nem, mert nincs földjük.[12] Rabbi Meir azt mondja: még papok és léviták sem, mert nekik sincs földjük. Rabbi Joszi azt mondja: De vannak városaik, földterülettel.

 

MÁÁSZER SENI: MISNA 5/ 15

Johánán a főpap, megszüntette a tized eskütételét.[13] Azokat is elküldte, akik az ébresztőt mondják, és a megsebzőket.[14] Az ő idejében a kalapács zaját nem hallhatták Jeruzsálemben.[15] Az ő idejében nem kellett a demáj felől tudakozódni.

[1] Kerem revai: a szőlő és a gyümölcsfa negyedik évének termése (az első három év gyümölcsének fogyasztása tilos, ez az orlá). A negyedik év gyümölcsét fel kell vinni Jeruzsálembe és csak ott szabad elfogyasztani.

[2] Az arra járó papok, nehogy halott tisztátlansága közelébe kerüljenek.

[3] Az itt említett Eilát, valószínűleg Hebron melletti helység.

[4] Az elégetés (eltávolítás) itt a pészah előtti napra vonatkozik.

[5] Peret : lehullott szemek, olelot: nem teljes fürtök. Ezeket a szegényeknek kell hagyni.

[6] Negyedik év gyümölcse: netá revái.

[7] Kiadások: (A gyümölcsfa ápolásával járó munka) ezt levonja a megváltás árából.

[8] Héb. biur: radikális eltávolítás, vagy égetés, a házból való eltávolítás. Az első három évről megmaradt tizedeket el kell tüntetni. Negyedik év: a hét év közül a negyedik, a szombatév – a hetedik: snát smitá, vagy sviit.

[9] Ki kell jelentse pl.: azt a bizonyos papot illeti a trumá, amely bizonyos helyen van.

[10] Mindkettő kodes, vagyis szentséggel bír.

[11] Kijelent: eskü a Tóra szavai szerint.

[12] Ők nem vettek részt a Jósua idején történt földosztásban.

[13] Ezra azzal büntette a levitákat, hogy a tizedet helyettük a papok kapták, mert a leviták nem akartak visszatérni (alijázni) Judeába. Ennek a büntetésnek lett az eredménye Johánán határozata.

[14] Megsebzők : héb. nokfim – akik az áldozati állat két szeme között vágást tesznek, amely megvakítja az állatot és így könnyebb az állatott megkötözni.

[15] A főpap nem engedte meg, hogy a műhelyekben dolgozzanak félünnepkor (héb. hol hámoed).