Misna magyarul – Ketubot 8.

“A gyümölcs, amely a földön áll (nem szedték le) a férjé, a gyümölcs, amelyet leszedtek, az az asszonyé.”

Misna, magyarul Ismétlés (héberül מִ‏‏שְׁנָה misná) a Biblia utáni zsidó irodalom, az úgynevezett szóbeli tan (tórá se-beal-pe) alapja. Alapvetően a Tóra rendelkezéseihez kapcsolódó kérdések és válaszok, valamint az azokból leszűrt vallástörvények (halácha) gyűjteménye, ezen kívül rövidebb elbeszéléseket, tanításokat is tartalmaz. Végleges összeállítása Jehuda Hanászi nevéhez köthető.  

A ketubot (e.sz.: ketubá) jelentése házassági okirat. Az ezzel foglalkozó misnai traktátus a házastársi jogok és felelősségek fejezete. A ketubá az „írni” (héb. kátáv) szóból ered. A zsidó esküvőre ma is készítenek házassági okiratot, melynek azonban csak jogi értéke van.

 

KETUBOT TRAKTÁTUS (8)

 Násim rend

 

Ketubot 8 /1

Ha a nő eljegyzése előtt örökséghez (vagy ajándékhoz) jut, az eljegyzés után (a házasság előtt) eladhatja, és tette törvényes. Ebben Sámáj és Hilel iskolája megegyeznek. Ha tulajdon birtokába jut az eljegyzés után, Sámáj háza szerint eladhatja, Hilel iskolája szerint nem, de abban mindkét iskola egyetért, hogy ha már eladta vagy elajándékozta, jogosan tette. Rabbi Jehuda tanúskodik, hogy Rábán Gámliel előtt a Bölcsek azt kérdezték: „ha a férfi jogot szerzett a nőre (a házasság révén) nem tehet szert a tulajdonaira is?” Azt válaszolta nekik: „Elég szégyenkezést okoz nekünk az újonnan kapott (tulajdon)[1] és ti most emlékeztettek és bele akartok keverni minket az eljegyzése előtt kapott régi (tulajdon ügyére)? Mindkét iskola megegyezik abban, hogy ha már férjnél van és eladta vagy elajándékozta (a tulajdont) a férj visszaveheti magának. Ha a tulajdon a házasság előtt (jutott a birtokába) és közben megházasodott, Rábán Gámliel azt mondja: „ha eladta vagy odaadta (ajándékba) az aktus szabályos”. Rabbi Hániná ben Ákávjá tanúskodik, hogy a Bölcsek ezt mondták Rábán Gámliel előtt: „Mivel a férfi asszonyt szerzett, ne szerezze meg a tulajdonait is?” Azt válaszolta nekik: „mi már szégyenkezünk az új tulajdon miatt, ti pedig a régit emlegetitek nekünk?”

 

Ketubot 8/2

Rabbi Simon különbséget tesz tulajdon és tulajdon között. Tulajdon, amelyről a férjnek tudomása van (pl. ingatlan) azt (az asszony) nem adhatja el. Ha eladta vagy odaadta valakinek, az egyezség felbontatik. Amiről a férj nem tud (pl. ingóságok): nem adhatja el. Ha mégis eladta, az egyezség érvényben marad.

 

Ketubot 8/3

Ha pénzhez jut,[2] földet vesznek érte és a férj élvezi annak gyümölcsét. Ha gyümölcshöz jut, amit a földről (fáról) szedtek, annak bevételéért is földet vesznek, és a férj élvezi annak gyümölcsét. Gyümölcs, mely a földön van (nem szedték le) Rabbi Meir azt mondja: „felértékelik a földet, mennyit ér a rajta termő gyümölccsel és mennyit ér gyümölcs nélkül, és a különbözetért (földet) vásárolnak, és annak gyümölcsét élvezi a férj.” A gyümölcs, amely a földön áll (nem szedték le) a férjé, a gyümölcs, amelyet leszedtek, az az asszonyé. A haszonért földet vesznek és annak gyümölcse a férj jussa.

 

Ketubot 8/4

Rabbi Simon: olyan esetben, ahol a házasság nyereséges, ennek ellenkezőjét teszi a válás, és olyan esetben, ahol a házasság nem hoz hasznot, hasznos a válás. A földön álló termés,[3] a házasság révén (az övé lesz), váláskor a nőé lesz (vagy marad). A leszedett termést a házasság beálltával a nő birtokolja, a váláskor a férjé marad.

 

Ketubot 8/5

(A nő) rabszolgákat, szolgálólányokat, öregeket örökölt, eladja és a pénzből földet vesz, melynek gyümölcsét a „férj élvezi”. Rábán Simon ben Gámliel azt mondja: nem kell eladnia, mert ez az ő apjának emléke és öröksége. Öreg olajfák és szőlő jutott neki örökségbe, eladják, mint fát, (a hasznot) földvásárlásra fordítják, melynek gyümölcsét a férj élvezi. Rabbi Jehuda azt mondja: nem kell (az asszonynak) eladnia, mert ez az apja házának dísze. Ha a (férjnek) kiadása van a feleség tulajdona fenntartásával, lehet, hogy sokat költ, és keveset keres (eszik) vagy keveset költ, vagy sokat eszik (keres), költ amit költ, de amit keres, azt megette. Ha csak költött és nem „evett” megesküszik (feljegyzi) mennyit költött és elveszi.[4]

 

Ketubot 8/6

Someret Jávám,[5] aki örököl, Bet Sámáj és Bet Hilel megegyeznek abban, hogy eladhat és elajándékozhat, törvényesen. Ha meghal, mit tesznek a ketubájával és a tulajdonával, amit a házasságra tartogatott, illetve a halálesetet követően? Bet Sámáj azt mondja: „a férj örökösei megosztoznak a (nő) apjának örököseivel”, Bet Hilel szerint: „bizonyos tulajdon a helyén marad, a ketubája pedig a férj örököseinek ellenőrzése alatt marad, a tulajdon, mely vele jött és távozik, az apja örököseihez kerül.

 

Ketubot 8/7

Ha a jávám (levir) elhunyt testvére pénzt hagyott hátra, azért földet kell vásárolni, hogy annak gyümölcsét a (levir) élvezze. Ha az elhunyt leszedett (földről leválasztott) terméssel rendelkezett, értéke szerint földet vásárolnak. A földön álló terméssel kapcsolatban Rabbi Meir azt mondja: „felértékelik, mennyit ér a föld a rajta álló gyümölccsel és nélküle, a különbözetért földet vásárolnak, és a jávám a gyümölcsét élvezi. A Bölcsek mondják: a gyümölcs, a földön álló az övé, és a földről elválasztott (leszedett) is. De aki azt először elveszi azé lesz. Ha (a jávám veszi) elsőnek, övé lesz. Ha (az özvegy) az első, az értékből földet vásárolnak, és a jávám élvezi annak gyümölcsét. Ha (a jávám) elveszi feleségül, a felesége lesz, a ketubá kivételével, mely az első férj tulajdonát képezte.

 

Ketubot 8/8

(A jávám) ne mondja neki: „a ketubád az asztalon fekszik”, hanem helyette: „minden tulajdonod felér a ketubával”. Ezért ne is mondja valaki a feleségének, hogy „ott a ketubád” az asztalon. Mivel minden tulajdon a ketubá záloga. Ha elválik tőle, az asszonynak csak a ketubája marad. Ha visszaveszi, az asszony, mint más asszony egy ketubával jön.

[1] amit a házasság után kapott

[2] Pl. örökölt.

[3] Földön álló termés a nőé

[4] elveszi: a feleségétől.

[5] Someret jávám: aki férjre –levir vagy hálicára vár.