Misna magyarul – Ketubot 4.

Leány, akit elcsábítottak, a becsületén (esett folt) és a méltatlanság kárpótlása és a bírság a lány apját illeti, ugyanígy az erőszak okozta fájdalom kárpótlása. Ha az ügy a bíróság elé került az apa életében, a kártérítés az apát illeti. Ha az apa meghalt (a kártérítés) a fiútestvéreké. Nem jutott a bíróság elé, és az apja meghalt, a kártérítés a lányé.

Misna, magyarul Ismétlés (héberül מִ‏‏שְׁנָה misná) a Biblia utáni zsidó irodalom, az úgynevezett szóbeli tan (tórá se-beal-pe) alapja. Alapvetően a Tóra rendelkezéseihez kapcsolódó kérdések és válaszok, valamint az azokból leszűrt vallástörvények (halácha) gyűjteménye, ezen kívül rövidebb elbeszéléseket, tanításokat is tartalmaz. Végleges összeállítása Jehuda Hanászi nevéhez köthető.  

A ketubot (e.sz.: ketubá) jelentése házassági okirat. Az ezzel foglalkozó misnai traktátus a házastársi jogok és felelősségek fejezete. A ketubá az „írni” (héb. kátáv) szóból ered. A zsidó esküvőre ma is készítenek házassági okiratot, melynek azonban csak jogi értéke van.

 

Ketubot traktátus (4)

Násim rend

Ketubot 4 /1

Leány, akit elcsábítottak, a becsületén (esett folt) és a méltatlanság kárpótlása és a bírság a lány apját illeti, ugyanígy az erőszak okozta fájdalom kárpótlása. Ha az ügy a bíróság elé került az apa életében,[1] a kártérítés az apát illeti. Ha az apa meghalt (a kártérítés) a fiútestvéreké. Nem jutott a bíróság elé, és az apja meghalt, a kártérítés a lányé. Bíróság elé került, míg kiskorúnak számított, (a bírság az apáé). Ha az apa meghalt, a fiútestvéreké. Nem került a bíróság elé mielőtt nagykorú lett, (a bírság) őt illeti. Rabbi Simon azt mondja: „Ha nem sikerült megkapni (a bírságot) az apa életében, akkor az őt illeti.” Munkája és keresete (a kiskorú lány) apját illeti. Meghalt az apa, a testvéreket illeti.

 

Ketubot 4/2

Apa, aki eljegyeztette (kiskorú) lányát, aki elvált, majd újra eljegyezték, majd megözvegyült, a (lány) ketubája az apáé. Kiházasította, elvált, újra kiházasította, megözvegyült, a ketubá az övé. Rabbi Jehuda azt mondja: „az első (ketubá) az apáé.”. Azt válaszolták neki: „azé lesz, aki kiházasította, az apának már nincs joga (a ketubára).”

 

Ketubot 4/3

Ha a betért asszony (eljegyzett) lánya[2] paráználkodott, halálra ítélik (megfojtásra). Azonban nem viszik az „apja házának kapujához”[3] és (nem fizet a férje) száz szela bírságot.[4] Ha a megfogantatása nem volt „tiszta”, de a születése „tiszta” volt,[5] megkövezés jár neki és nem viszik az „apja házának kapujához”[6] és (nem fizet a férje) száz szela bírságot. Ha megfogantatása és születése tiszta volt, a lány minden szempontból Izrael lánya. Ha van apja, de nincs apja házának kapuja, vagy van az apja házának (kapuja) de nincs apja, büntetése megkövezés. Az „apja házának kapuja” a büntetés megnevezését jelöli.

 

Ketubot 4/4

Az apa tulajdonjogként rendelkezik (kiskorú) lánya eljegyzése felett, akár pénzben, akár a házassági szerződést, vagy a házastársi viszonyt illetően.[7] Ugyancsak rendelkezik a leány jövedelmével és keresetével, valamint a leány esküinek feloldása és a válási okiratának kézhezvétele[8] felett. De örökségéhez nem nyúlhat a lánya életében. Ha a lánya férjhez megy, a férj (az apja helyett) „eszik” a lány jövedelméből és gondoskodik ellátásáról (az apa helyett), a megváltásáról, (ha szükséges) és a temetéséről. Rabbi Jehuda azt mondja: „a legszegényebb ember Izraelben legalább két fuvolásról és egy siratóasszonyról kell gondoskodjon (a temetésen).

 

Ketubot 4/5

(A lány) mindig az apja házában tartózkodik, amíg (férje házába nem kerül a házasságkötés után). Ha az apa átadta őt a kérő küldöttjeinek, akkor már a férj házához tartozik. Ha az apa elkíséri a kérő küldöttjeit, vagy az apa küldöttei a kérő küldöttjeivel mennek, akkor (a lány) még az apja házában lévőnek tekinthető. Ha az apa küldöttei átadják a kérő küldöttjeinek, akkor már a férj házanépéhez tartozik.

 

Ketubot 4/6

Az apa nem köteles lányának (vagy fiának) ellátására hatéves kor felett. A következő midrás Rabbi Elázár ben Ázárjá szavait idézi, a Javnei Szőlőliget Bölcsei előtt: „a fiúk örökölnek, a lányok ellátást kapnak.[9] A fiúk csak az apa halála után örökölnek, a lány se kaphat ellátást, csak apja halála után.”

 

Ketubot 4/7

Ha a férj nem írt ketubát (a feleségének), szűznek kétszáz zuz jár, özvegynek mane (száz zuz) [10] mert ez a bet din (bíróság) szabálya. Ha a nevére írt egy mezőt, amely kétszáz zuz helyett csak százat ér, de nem írta le, hogy minden tulajdonommal fedezem a ketubá igényeit, köteles (még száz zuzt fizetni), mivel ez a bet din szabálya.

 

Ketubot 4/8

Ha nem írt záradékot a (ketubában) „ha foglyul esel, megváltalak és megtartalak feleségemül”, vagy pap felesége esetén azt, hogy „a házadba visszaveszlek”, kártérítésre köteles, a bet din szabálya szerint.

 

Ketubot 4/9

Ha foglyul esik, meg kell váltani. Ehelyett azt mondja (a férj) „itt a válólevele és a ketubája, váltsa meg magát” – nem teheti meg. Ha megbetegedett, köteles gondoskodni a gyógyításáról, de ehelyett azt mondja: „itt a válólevele és a ketubája, gondoskodjon magáról”, megteheti.

 

Ketubot 4/10

(A férj) ha nem írta bele a ketubába, hogy a fiúk, akik a házasságunkból születnek, öröklik a pénzt a ketubából, a másoktól örökölhető részesedésen felül, kötelezető a bet din szerint.

 

Ketubot 4/11

(A férj) ha nem írta bele a ketubába, hogy a lányok, akik a házasságunkból születnek, a házában élhetnek, a házasságukig ellátja őket, kötelezhető a bet din szerint.

 

Ketubot 4/12

(Ha nem írta bele a ketubába) hogy „a házamban élhetsz és ellátlak egész özvegységed alatt”, erre a bet din kötelezheti. A jeruzsálemiek így írták. A galileai emberek úgy írták, mint a jeruzsálemiek. A judeaiak így írták: amíg az örökösök meg akarják váltani a ketubáját (az özvegynek).  Ha az örökösök akarták, kifizették a ketubáját és „elengedték”.

[1] a lány még kiskorú

[2] Betért (prozelita) a lányával együtt

[3] MTörv 22, 21

[4] Száz szela bírság, ha a vád hamisnak bizonyul.

[5] Tiszta: héb. be kedusá.

[6] MTörv 22, 21

[7] Szerződés: héb. stár, viszony: héb. biá

[8] Ha a válás a nagykorúság elérése előtt történik.

[9] Örökölnek : anyjuk ketubájából,  a lányok az apjuk birtokából kapnak ellátást.

[10] A házasságuk idején szűz vagy özvegy volt