Misna magyarul – Ketubot 3.

Aki elcsábít (egy szűzlányt) három dolgot fizet, aki megerőszakol, négyet. A csábító a (lány) tiszteségéért, az „érték” vesztésért fizet, és magát a bírságot fizeti. Az erőszakot elkövető az okozott testi fájdalomért (is) fizet.

 

Misna, magyarul Ismétlés (héberül מִ‏‏שְׁנָה misná) a Biblia utáni zsidó irodalom, az úgynevezett szóbeli tan (tórá se-beal-pe) alapja. Alapvetően a Tóra rendelkezéseihez kapcsolódó kérdések és válaszok, valamint az azokból leszűrt vallástörvények (halácha) gyűjteménye, ezen kívül rövidebb elbeszéléseket, tanításokat is tartalmaz. Végleges összeállítása Jehuda Hanászi nevéhez köthető.  

A ketubot (e.sz.: ketubá) jelentése házassági okirat. Az ezzel foglalkozó misnai traktátus a házastársi jogok és felelősségek fejezete. A ketubá az „írni” (héb. kátáv) szóból ered. A zsidó esküvőre ma is készítenek házassági okiratot, melynek azonban csak jogi értéke van.

 

Ketubot traktátus (3)

 

3 /1

Ezekkel a lányokkal,[1] (való viszony) pénzbüntetést von maga után: aki a mámzeret-tel, netiná-val vagy kuti (szamaritánus) lánnyal vagy betérítettel közösül. Továbbá az is, aki fogollyal, vagy szolgáló lánnyal, vagy azzal, akit megváltottak, megtérítettek, megszabadítottak, amikor még csak hároméves és egy napos volt. Ha valaki nemi viszonyt folytat a lánytestvérével vagy apja vagy anyja testvérével, vagy feleségének lánytestvérével, vagy testvérének feleségével, vagy apja testvérének feleségével, vagy menstruáló nővel, bírságot fizet, azon felül, hogy ezek a vétkek „káret” büntetéssel[2] járnak. (Bírósági) halálbüntetés nem jár neki.

 

3/2

Ezekkel a lányokkal bírság nélkül is folytatható viszony: a betért nő (gijoret), a fogoly, a szolgálólány, akiket megváltottak, betérítettek, és (ekkor) legalább háromévesek és egy naposak[3] voltak. Rabbi Jehuda azt mondja: „Ha megváltottak egy fogolynőt, (valószínű) hogy tisztaságát megőrizte, akkor is, ha már felnőtt”. Aki együtt hál a lányával, a lányának lányával, a fiának lányával, a feleségének lányával, a felesége fiának lányával, a felesége lányának lányával, nem fizet bírságot, mivel ez az életébe kerül, a bíróság halálra ítéli. A halálra ítéltek nem fizetnek bírságot, miként írva van: „midőn tusakodnak férfiak és meglöknek egy viselős asszonyt, úgyhogy elmegy a magzatja, de (élet)veszély nincsen: bírságoltassék meg…” (Kiv 21, 22).

 

3/3

A lány, aki eljegyezte magát és (aztán) elválik, Rabbi Josze háGlili azt mondja: „nem fizet bírságot” és Rabbi Ákiva mondja: „de fizet, és ezzel magát váltja meg”.

 

3/ 4

Aki elcsábít (egy szűzlányt) három dolgot fizet, aki megerőszakol, négyet. A csábító a (lány) tiszteségéért, az „érték” vesztésért fizet, és magát a bírságot fizeti. Az erőszakot elkövető az okozott testi fájdalomért (is) fizet. Mi a különbség a csábító és az erőszakot elkövető között?

Az erőszakos az okozott fájdalomért fizet, a csábító nem fizet az okozott fájdalomért. Az erőszakot elkövető azonnal fizet, a csábító csak akkor fizet, ha elküldi a nőt.[4] Az erőszakosan közösülő „az utolsó cseppig kiissza a poharat”[5], vagyis soha nem válhat el ettől a nőtől, míg a csábító elküldheti a nőt.

 

3/5

Hogyan néz ki a „keserű pohár”?  Akkor se (válhat el), ha a nő nyomorék, vagy vak, vagy himlőhelyes. Ha azonban illetlen viselkedés miatt, vagy az izraeliták közösségéhez nem méltó, nem kell róla gondoskodnia, mint írva van:„ a felesége lesz, feleség, aki hozzá méltó” (MTörv 22).

 

3/6

Árva lány, aki eljegyezte magát és aztán elvált, Rabbi Elázár azt mondja: „A csábító nem fizet (bírságot), de ha megerőszakolta, fizet.”

 

3/7

Mit kell fizetni a tisztességen esett csorba miatt? A szégyent okozó szerint és akinek a szégyent okozták. (Az érték romlásával kapcsolatban) úgy járnak el, mintha szolgálólány lenne, akit eladnak, megállapítják mi volt az értéke az eset előtt és mi az értéke az eset után. (A bírsággal kapcsolatban) ez mindenki számára egyforma, mert a Tóra ugyanazt állapítja meg mindenki számára.

 

3/8

Ahol az apa jogában áll a lányt eladni, ott nincs bírság. Ahol van bírság, ott nincs „eladás”. A nemi érettség előtt álló lányt az apja eladhatja, de arra nincs lehetőség, hogy bírságot is fizessenek neki. Fiatal lány esetében, (héb. neárá) bírságra joga van, de nem lehet őt eladni, a nemi érés korában (héb. bogeret)[6] lévő (lányt), az apja nem adhatja el, de bírságot se kaphat.

 

3/9

Aki önként bevallja: „elcsábítottam ennek és ennek a lányát” a tisztességen esett csorba és az érték romlása miatt fizet, de bírságot nem. Aki önként bevallja: „ elloptam (az állatot) levágtam és eladtam, megfizeti az árát, a vallomása szerint, de nem fizet kétszeres se a négyszeres, se az ötszörös árat. Aki azt mondja: „az ökröm megölte ennek és ennek az ökrét”, a saját vallomása szerint fizet. De ha azt mondja: „az ökröm megölte ennek és ennek a rabszolgáját”, nem a saját vallomása szerint fizet. A szabály a következő: Akinek sokkal többet kell fizetnie annál a kárnál, amit okozott, nem a saját vallomása szerint fizet (bírságot).

Jegyzetek

[1] Ezek a lányok: 12 év és egy napos, aki amúgy sem alkalmas izraelitának feleségül. Az ő „birtoklásukért”, 50 sekelt fizetnek a lány apjának.

[2] Káret: a túlvilág izraelitái közül kivágattatik.

[3] Feltehetően megerőszakolták őket, (hároméves korukig).

[4] Elküldi: vagyis nem veszi el feleségül.

[5] Úgy is mondhatjuk: megeszi, amit főzött.

[6] 12 éves és fél éves