Misna magyarul – Ketubot 12.

Ha egy özvegyasszony azt mondja, „nem vagyok hajlandó elhagyni férjem házát” a férj örökösei nem mondhatják neki azt: hogy „menj az apád házába, majd ott gondoskodunk az ellátásodról”, hanem az (elhunyt) férj házában maradhat és ott hozzá méltó ellátásról gondoskodnak.

Misna, magyarul Ismétlés (héberül מִ‏‏שְׁנָה misná) a Biblia utáni zsidó irodalom, az úgynevezett szóbeli tan (tórá se-beal-pe) alapja. Alapvetően a Tóra rendelkezéseihez kapcsolódó kérdések és válaszok, valamint az azokból leszűrt vallástörvények (halácha) gyűjteménye, ezen kívül rövidebb elbeszéléseket, tanításokat is tartalmaz. Végleges összeállítása Jehuda Hanászi nevéhez köthető.  

A ketubot (e.sz.: ketubá) jelentése házassági okirat. Az ezzel foglalkozó misnai traktátus a házastársi jogok és felelősségek fejezete. A ketubá az „írni” (héb. kátáv) szóból ered. A zsidó esküvőre ma is készítenek házassági okiratot, melynek azonban csak jogi értéke van.

 

KETUBOT TRAKTÁTUS (12)

Násim rend

 

Ketubot 12/1

Ha az ember feleségül vett egy nőt, és akivel megegyezett, hogy a lányát (aki a nő előző házasságából való) öt évig ellátja, akkor köteles ellátni a lányt öt évig. Ha (a lány anyja, elválik) és hozzámegy egy másik férfihez, és megállapodik vele, hogy a lányát öt évig ellátja, a férj köteles őt öt évig ellátni. Az első férj nem mondhatja, „ha eljön hozzám, ellátom”, hanem az anyja lakhelyére kell vigye a lány ellátását (élelmét). És azt se mondhatja a (két férj), hogy majd együtt ellátjuk a lányt, hanem az egyik ellátja, a másik pedig kifizeti (az ellátás) költségeit.

 

Ketubot 12/2

(Ha a lány) férjhez megy,[1] a férje ellátja, és a két férfi (anyjának férjei) tovább fizetik az ellátást. (Ha a két férj) meghal, az ő lányaik ellátása a szabadon lévő vagyonból történik, az (előbbi) lány ellátása a lefoglalt vagyonból történik, mert ő (a lány) adósság tárgyát képezi. Az előrelátó ember a megegyezésben ezt írja: „ellátom a lányt öt évig, azzal a feltétellel, hogy velem marad erre az időre”.

 

Ketubot 12/3

Ha egy özvegyasszony azt mondja, „nem vagyok hajlandó elhagyni férjem házát” a férj örökösei nem mondhatják neki azt: hogy „menj az apád házába, majd ott gondoskodunk az ellátásodról”, hanem az (elhunyt) férj házában maradhat és ott hozzá méltó ellátásról gondoskodnak. Ha azt mondja „nem vagyok hajlandó elhagyni apám házát”, az örökösök mondhatják: „ha velünk maradsz, lesz ellátásod, ha nem laksz velünk, nem lesz ellátásod”. Ha azt állítja, hogy ő még kiskorú és az örökösök is azok, apja házában kap ellátást.

 

Ketubot 12/4

Amíg apja házában lakik, a ketubáját visszakaphatja. Amíg a férje házában lakik, huszonöt éven belül visszakaphatja a ketubát, mivel a huszonöt év sok alkalmat ad jótéteményekre a ketubá értéke szerint,[2] melyeket meg is tesz. Ezek Rabbi Meir szavai, Raban Simon ben Gámliel nyomán. A Bölcsek szerint, amíg férje házában lakik, bármikor visszakérheti a ketubát. Míg apja házában él, csak huszonöt évig kérheti a ketubát. (Ha az özvegy meghal) az örökösök huszonöt éven belül kérhetik a ketubáját.

 

[1] Az öt év letelte előtt

[2] jótétemény: élelmezi a szomszédait.