Misna magyarul – Jomá 3.

Senki nem léphetett be szolgálatra a szentély udvarába (héb. ázárá), akkor sem, ha tiszta, csak akkor, ha lemerült a mikvében. A főpap ezen a napon (Jom kipur) ötször merül alá és tíz kéz- és lábszentelést végez.

Misna, magyarul Ismétlés (héberül מִ‏‏שְׁנָה misná) a Biblia utáni zsidó irodalom, az úgynevezett szóbeli tan (tórá se-beal-pe) alapja. Alapvetően a Tóra rendelkezéseihez kapcsolódó kérdések és válaszok, valamint az azokból leszűrt vallástörvények (halácha) gyűjteménye, ezen kívül rövidebb elbeszéléseket, tanításokat is tartalmaz. Végleges összeállítása Jehuda Hanászi nevéhez köthető.  

A Táánit után a Moed rendből útóljára sorra kerülő misna a Jomá.  Ez arámi szó, jelentése: a nap. Az év legszentebb napjáról van szó, a Jom Kipurról, (magyarul engesztelő nap). Jom Kipur törvénye a Tóra által elrendelt parancsolat. Olyan böjtnappal jár, amely még a hagyománytól eltávolodó zsidóknak sem idegen. A traktátus nyolc fejezetből áll, melyek közül az első a főpapról szól, a további hét pedig a nép számára előírt szabályokról.

Szeder MOED

Misna Jomá 3

 

3/ 1

Azt mondta nekik a (főpap) embere: menjetek ki, nézzétek meg, vajon eljött-e már a vágás ideje.[1] Ha eljött, a megfigyelő azt mondja: bárkái.[2] Mátitjá ben Smuel azt mondja: (nem elég azt mondani, hogy felkelt a nap), hanem: „a kelet fényben áll.” „Hebron is?” Ő azt mondja, „igen”.

 

3/2

Miért van erre szükség? Azért, mert egyszer az történt, hogy a hold fénye feljött és azt hitték, hogy felkelt a nap, és levágták a támid áldozatát, aztán kivitték a hamvasztóba.[3] Lekísérték a főpapot a merülés házába.[4] Ez volt a szabály a szentélyben: aki könnyített magán, meg kellett merülnie a mikvében, aki pedig vizelt, megszentelte a kezét és lábát.

 

3/3

Senki nem léphetett be szolgálatra a szentély udvarába (héb. ázárá), akkor sem, ha tiszta, csak akkor, ha lemerült a mikvében. A főpap ezen a napon (Jom kipur) ötször merül alá és tíz kéz- és lábszentelést végez. Mindezt szent helyen teszi, a Párvá terem tetején, az elsőt kivéve.[5]

 

3/ 4

Lenvászon leplet emeltek a Főpap és a nép közé, levetkőzött, lement (a mikve lépcsőin) és megmerült, feljött és megtörölközött. Arany ruhát hoztak neki, felvette azokat, majd megszentelte a kezeit és a lábait. Elébe hozták a támid (áldozatát), megjelölte[6] és a vágást valaki más elvégezte. Ő átvette a vért, és széthintette. Bement, és elvégezte a reggeli füstölő áldozatot, megtisztította a lámpás kanócát, elvégezte a fej, a lábak, a hávitin és a bor áldozatait.

 

3/5

A reggeli füstölő áldozata a vér és a lábak (áldozata) között történt. A délutáni füstölő áldozata a lábak és az italáldozat (libáció) között történt.[7] Ha a főpap öreg volt és kényes, (a mikve vizéhez) vizet melegítettek és hozzáöntötték a hideg vízhez, hogy felmelegedjen.

 

3/6

Átvitték a Párvá termébe, amely szent helynek számított. Lenvászon lepedőt vontak ő és a nép közé. Megszentelte a kezeit és a lábait és levetkőzött. Rabbi Meir azt mondja: levetkőzött (és ezután) megszentelte kezeit és lábait. Leszállt és megmártózott, feljött és megtörölközött. Fehér ruhát hoztak neki, felöltözött, és megszentelte kezeit és lábait.

 

3/7

Hajnalban tizenkét máne értékű pelusiumi vásznat viselt.[8] Rabbi Meir szerint délután hindu vásznat, nyolcszáz zuz értékben. A Bölcsek szerint hajnalban tizennyolc máne értékű vásznak viselt, délután tizenkét máne értékűt, összesen harminc máne értékben. Mindez a nyilvános kincstárból. Ha hozzá kíván tenni, a sajátjából teszi.

 

3/8

Odamegy a bikához, amely a csarnok és az oltár között áll, a feje délre fordul, a pofája nyugatra. A pap az oltárnál áll, arca nyugatra néz, a két kezét az állat fejére teszi, és így fohászkodik: kérlek, Örökkévaló, vétkeztem, rosszat tettem, bűnöztem a színed előtt, én és házam népe. Kérlek, Örökkévaló, bocsásd meg a vétkeimet, a rossz miatt, a bűnök miatt, amit a színed előtt elkövettem, én és a házam népe, miként írva van Mózes, szolgád törvényében: „mert e napon engesztelést szereznek számotokra, hogy megtisztítsanak benneteket, mind a ti vétkeitektől, az Örökkévaló színe előtt megtisztultok” (Lev 16, 30). És így válaszol (a nép): „Áldassék mindörökké a dicsőséges királyságának neve.”

 

3/9

Majd a szentély keleti udvarába megy, az oltártól északra, a helyettes főpap a jobbján, a papi családfő a balján. És ott van már a két bakkecske, és sorhúzásra való doboz két sorsjeggyel, melyek bukszusfából voltak, és Ben Gámlá[9] készítette őket, akire emlékeztek és dicsérték is ezért.

 

3/10

Ben Kátin (főpap neve) tizenkét csapot készített a mosdó számára, ahol (korábban) csak kettő volt. Azonkívül szerkezetet is, mellyel a mosdót (leeresztették a ciszternába) hogy a vize ne legyen használhatatlan állás közben. Munbaz király az összes jom kipuri szerszám fogóját aranyból csináltatta. Anyja, Heleni, arany lámpást csináltatott a csarnok bejárata fölé. Arany táblát is csináltatott, melyre a szotá  passzus[10] szövegét írták.

 

3/11

És ezek nevét említették a szégyen miatt: Bét Gármu nevét, aki nem akarta az áldozati kenyér szabályait tanítani. Bet Ávtinász, aki nem akarta a füstölő áldozat szabályait tanítani. Hugrász ben Levi, aki egy dal hangjait vonakodott másoknak tanítani. Ben Kámcár nem akart az írás szabályairól tanítani. Az elsőkről azt mondták: a cádikok neve áldott emlékű, és ezekről pedig ezt mondták: a gonoszok nevei[11] megrothadnak.

[1] A támid áldozat. Meg kell várni a napkeltét, mert az éjszaka vágott állat áldozata érvénytelen.

[2] Bárkái: „világít és ragyog (a napkelte).”

[3] Az érvénytelen áldozatot elégetik egy erre való helyen.

[4] Mikve, ahol a reggeli áldozat előtt megtisztul.

[5] Első: az első merülést a főpapi termen kívül levő, külső mikvében teszi. Bertanura szerint a Párvá név a ház építőjének neve.

[6] Megjelölte: a torkán, kis vágással.

[7] Délután: délutáni támid.

[8] Pelusium: egyiptomi város neve.

[9] Rabbi Jehosua ben Gámlá – egykor főpap.

[10] Szotá: a házasságtörő asszony talmudja.

[11] Akik vonakodtak tovább adni a hagyományt.