Misna magyarul – Jevámot 9.

“Izraelita lány, aki kohanitához ment nőül, ehet az adományból. Ha (férje) meghal, és gyereke van tőle, továbbra is eszik az adományból. Lévitához ment nőül, eszik a tizedből. Meghal. Van a lévitától fia, továbbra is eszik a tizedből. Izraelitához megy nőül, nem ehet az adományból, se a tizedből.”

Misna, magyarul Ismétlés (héberül מִ‏‏שְׁנָה misná) a Biblia utáni zsidó irodalom, az úgynevezett szóbeli tan (tórá se-beal-pe) alapja. Alapvetően a Tóra rendelkezéseihez kapcsolódó kérdések és válaszok, valamint az azokból leszűrt vallástörvények (halácha) gyűjteménye, ezen kívül rövidebb elbeszéléseket, tanításokat is tartalmaz. Végleges összeállítása Jehuda Hanászi nevéhez köthető.  

A Násim (Asszonyok) rendjének első traktátusa a Jevamot, (magyarul sógorházasság) szabályaival foglalkozik. Ha valakinek a fiútestvére gyermek nélkül meghal, az illető (ugyanattól az apától) köteles feleségül venni az özvegyet, hogy „nevet” állítson az elhunytnak, (ld. MTörv 25, 5-10).

Az ilyen házasságkötés neve héberül jibum (latinul levirátus). Ha a testvér családi állapotát folyatni kívánó férfi, héb. jávám, vagy a férfitestvérnek szánt asszony (jevámá) nem akarják folytatni a rokoni kapcsolatot, akkor a jibum helyébe lép a hálicá, a házasság alól való felmentés, szimbolikus módon a szandál lehúzása, amely a családon kívüli házasság számára is szabaddá teszi az özvegyet.

 

Misna Jevámot 9

Jevámot 9/1

Vannak olyan nők, akik házasok, nem köthetnek házasságot sógorukkal jibum útján.[1] Mások hozzámehetnek sógorukhoz, bár az (elhunyt férjükkel való) házasságuk nem volt törvényes. Mások házassága mind a férjükkel, mind pedig a sógorukkal megengedett, mások házassága pedig egyik esetben sem megengedett. Törvényes házasságot kötött, mégis tiltott a sógora számára, ilyen (pl.) özvegyasszony, aki közönséges paphoz (kohen hediot) ment feleségül, vagy akinek főpap (kohen gadol) a testvére, vagy hálál[2], aki kóser nőt vett feleségül és kóser testvére van, vagy izraelita, aki izraelita nőt vett feleségül és a testvére mámzer. Vagy mámzer, aki mámzeret-et vett feleségül és izraelita testvére van—ezek mind megengedettek férjeiknek és tiltottak a jibum jelöltjei számára.

 

Jevámot 9/2

Ezek megengedettek a jibum számára és férjeiknek tiltottak: Főpap, aki özvegyasszonyt vett feleségül, és a testvére közönséges pap. Kóser, aki hálálát vett feleségül, és a testvére hálál. Izraelita, aki mámzeret-tel (fattyú nő) házasodott, és a testvére mámzer (fattyú). Vagy mámzer aki izraelita nőt vett feleségül, és izraelita testvére van. Ezek szabadok a jibum számára és férjeiknek tiltottak. Tiltottak mindkét esetben: Főpap, aki özvegyasszonyt vett feleségül és a testvére is főpap vagy közönséges pap. Kósernek számít, aki hálálá-t vett feleségül és kóser testvére van, vagy izraelia, aki mámzeret-et vett feleségül és a testvére izraelita, vagy mámzer, aki izraelita nőt vett feleségül és mámzer testvére van, ezek mindkét esetben tiltottak. Minden egyéb nő házasodhat jibum által.

 

Jevámot 9/3

A másodfokúak[3] tiltása a Bölcsek[4] által. A feleség (lehet) másodfokú a férj számára, de nem az a jávám[5] számára, ezért tiltott a férj számára és megengedett a jávámnak. Másodfokú a jávám számára, és nem másodfokú a férjnek: tilos a jávám számára és megengedett a férjnek. Másodfokú ennek és annak, tilos mindkettőnek. Nem kap ketubá-t[6], nincs hozománya és nem kap ellátást, ruházatot, de a gyermeke kóser, a férjét válásra kötelezik. Özvegy és főpap, elvált és jibum-ra elutasított közönséges pap esetében, mámzeret és netiná izraelitával, izraelita nő és nátin vagy mámzer, jár nekik ketubá.

 

Jevámot 9/4

Izraelita lány, aki kohénnel eljegyezte magát, vagy kohéntől állapotos, vagy a kohéntől jibumra számít, és ugyanígy kohén lánya izraelitával, nem ehet a papi adományból. Izraelita lány, aki lévitával jegyezte el magát, vagy lévitától állapotos, és lévitának jibumra kész, ugyanígy lévita lány izraelitával, nem ehet a tizedből. Lévita lány, aki kohénnel eljegyezte magát, kohéntől állapotos, kohénnal jibumra kész, és ugyanígy a kohanita lánya a lévita felé, nem ehet se a papi adományból se a tizedből.

 

Jevámot 9/5

Izraelita lány, aki kohanitához ment nőül, ehet az adományból. Ha (férje) meghal, és gyereke van tőle, továbbra is eszik az adományból. Lévitához ment nőül, eszik a tizedből. Meghal. Van a lévitától fia, továbbra is eszik a tizedből. Izraelitához megy nőül, nem ehet az adományból, se a tizedből. Meghal. Gyermeke van tőle. Továbbra se ehet, se az adományból, se a tizedből. Meghalt az izraelitától való fia, ehet a tizedből. Ha meghal a lévitától való fia, eszik az adományból. Meghal a kohéntől való fia, nem ehet se az adományból, se a tizedből.

 

Jevámot 9/6

Kohanita lánya, aki izraelitával házasodik, nem ehet a papi adományból. Meghal, és tőle fia van. A (nő) nem ehet az adományból. Lévitához megy nőül. Eszik a tizedből. Meghal, és tőle fia születik. A (nő) eszik a tizedből. Kohanitához megy nőül, eszik az adományból. Meghal. A nőnek gyerek van tőle. Továbbra is eszik az adományból. A kohentől való fiú meghal, nem ehet az adományból. A lévitől való fia meghal, nem ehet a tizedből. Meghalt az izraelitától való fia, visszatér apja házába, és róla mondják: (Lev 22, 13): „és a papnak leánya, midőn özvegy vagy elvált lesz, de magzatja nincs neki, és visszatér atyja házába, mint leány korában, atyja kenyeréből ehetik, de senki idegen ne egyék abból.”

 

[1] jibum: meghal a férjük, akinek nem született gyermeke, a férj testvére köteles az özveggyel összeházasodni.

[2] hálál : pap gyermeke, aki tiltott házasságból született.

[3] Másodfokú rokonságok, tiltottak a házasság szempontjából.

[4] Bölcsek határozatai: a rabbinikus határozatok, a Tóra törvényein felül.

[5] Jávám: a sógor, aki elvesz testvére özvegyét.

[6] Ketubá: házassági okirat, a nő jogairól.