Misna magyarul – Jevamot 15

Asszony a férjével a tengeren túlra utaztak, amikor békesség volt köztük és a világban is, majd az asszony visszajött és azt mondja: meghalt a férjem… Rabbi Jehuda szerint az asszony szava nem hiteles, csak akkor, ha sírva jön és a ruháit megszaggatja (a gyász miatt). Azt válaszolták neki (a Bölcsek) az egyik így öltözik, a másik úgy. Férjhez mehet.

Misna, magyarul Ismétlés (héberül מִ‏‏שְׁנָה misná) a Biblia utáni zsidó irodalom, az úgynevezett szóbeli tan (tórá se-beal-pe) alapja. Alapvetően a Tóra rendelkezéseihez kapcsolódó kérdések és válaszok, valamint az azokból leszűrt vallástörvények (halácha) gyűjteménye, ezen kívül rövidebb elbeszéléseket, tanításokat is tartalmaz. Végleges összeállítása Jehuda Hanászi nevéhez köthető.  

A Násim (Asszonyok) rendjének első traktátusa a Jevamot, (magyarul sógorházasság) szabályaival foglalkozik. Ha valakinek a fiútestvére gyermek nélkül meghal, az illető (ugyanattól az apától) köteles feleségül venni az özvegyet, hogy „nevet” állítson az elhunytnak, (ld. MTörv 25, 5-10).

Az ilyen házasságkötés neve héberül jibum (latinul levirátus). Ha a testvér családi állapotát folyatni kívánó férfi, héb. jávám, vagy a férfitestvérnek szánt asszony (jevámá) nem akarják folytatni a rokoni kapcsolatot, akkor a jibum helyébe lép a hálicá, a házasság alól való felmentés, szimbolikus módon a szandál lehúzása, amely a családon kívüli házasság számára is szabaddá teszi az özvegyet.

 

JEVAMOT 15

Jevamot 15/1

Asszony a férjével a tengeren túlra utaztak, amikor békesség volt köztük és a világban is, majd az asszony visszajött és azt mondja: meghalt a férjem, férjhez mehet, vagy ha azt mondja: meghalt a férjem (utód nélkül) levirátus útján férjhez mehet.[1] Ha a házaspár békében élt, de a világban háború dúlt, vagy a házaspár között megromlott a viszony, de a világban békesség honolt, és az asszony visszajön és kijelenti: meghalt a férjem, nem hisznek neki.[2] Rabbi Jehuda szerint az asszony szava nem hiteles, csak akkor, ha sírva jön és a ruháit megszaggatja (a gyász miatt). Azt válaszolták neki (a Bölcsek) az egyik így öltözik, a másik úgy. Férjhez mehet.

 

Jevamot 15/2

Bét Hilel iskolájában mondják: ilyesmit az aratásból megtérő asszonytól, ugyanabban az országban megtörtént esetről hallottunk.[3] Bét Sámáj azt válaszolták nekik: az egyik eset az aratásból megtérő asszony, a másik az olajbogyó szüretről, és egy másik a szüretről, és végül a külföldről megtérő. A Bölcsek az aratásról megtérőről beszéltek, mert ez akkor, (az ő idejükben) történt. Ekkor Hilel iskolája visszavonta az állítását és elfogadták Sámáj iskolájának szavát.

 

 

Jevamot 15/3

Sámáj iskolája szerint: Az asszonynak megengedik, hogy férjhez menjen és megtartsa a ketubáját. Hilel iskolája szintén megengedi az új házasságkötést, de nem tarthatja meg a ketubát. Azt mondták nekik Sámáj iskojából: Ti hisztek neki, és megengeditek (a házasságkötést) még akkor is ha súlyos „ervá” van a dologban,[4] de azt nem engednétek meg, hogy (a férje) pénze (a ketubá jussa) övé legyen! Hilel iskolája erre azt mondta: úgy tudjuk, hogy a testvérek nem vehetik magukhoz az örökségüket az asszony (özvegy) állítása szerint.[5] Erre Sámáj iskolája ezt válaszolta: nem azt tanultuk a ketubá előírásából: ha az asszony más férfihez megy: megkapja, amit előírtak neki? Ekkor Hilel iskolája véleményt változtatott és Sámáj iskolája szerint döntött.

 

 

Jevamot 15/4

Mindenki tanúskodhat (a férje halála ügyében), öt féle nő kivételével: az anyósa, az anyósának lánya, „rivális”asszonytársa,[6] a sógornője, az (elhunyt) férj lánya. Mi a különbség a válólevél (get) és a halál esetéről adott tanúság között? Az, hogy az írás bizonyító erejű. Ha meghal (a férj), jön egy tanú, (és ezután) férjhez megy, majd jön egy másik tanú, aki azt állítja: nem halt meg. A nő nem (szabad), nem mehet férjhez. Ha egy tanú azt állítja: halott, és két tanú[7] azt állítja nem halt meg. Az asszony) ha férjhez ment, el kell válnia. Ketten azt állítják: meghalt és egy tanú azt állítja, hogy nem halt meg, ha nem ment addig férjhez, férjhez megy.

 

Jevamot 15/5

Egy asszony azt állítja: (férjem) meghalt, és a másik (a feleségtárs – rivális) azt állítja nem halt meg. Aki azt állította, hogy meghalt, férjhez megy és viszi a ketubáját. Aki azt állította, nem halt meg, nem házasodik meg és nem viszi el a ketubáját. Az egyik azt állítja: meghalt, a másik azt állítja: megölték, erre Rabbi Meir azt mondja: mivel egymásnak ellentmondanak, nem házasodnak meg. Rabbi Jehuda és Rabbi Simon azt mondják: mivel mindketten ugyanazt mondják (hogy férjük már nem él) megházasodnak. Ha egy tanú azt mondja: meghalt, a másik tanú szerint nem halt meg, egy asszony szerint meghalt, másik asszony szerint nem halt meg: nem házasodhat meg.

 

Jevamot 15/6

Asszony és férje a tengeren túli országba mentek, majd az asszony visszatért és azt mondta: férjem meghalt, megházasodhat és viheti a ketubáját, a riválisa azonban nem szabad. Ha feleségtárs (rivális) izraelita volt, aki paphoz ment (feleségül), továbbra is ehet a papi adományból, ezek Rabbi Tarfon szavai. Rabbi Ákiva azt mondta: ez nem a helyes út, amely a bűntől megvédi, inkább ne házasodjon meg, és inkább maradjon tiltva a papi adomány fogyasztása.

 

Jevamot 15/8

Asszony és férje a tengeren túli országba mentek, és fiúk velük ment, visszajött az asszony és azt mondta: a férjem és aztán a fiam is meghalt: hisznek neki. Ha azt mondja: a fiam meghalt és azután a férjem meghalt, nem hisznek neki. Gyanú kíséri a szavait. Hálicát gyakorol, de levirátusra nem kerül sor.

 

 

Jevamot 15/9

Ha az asszony azt mondja: fiút szültem a tengeren túl, és aztán azt mondja: a fiam meghalt és azután a férjem meghalt. Hisznek neki. (De ha azt mondja): a férjem meghalt, és később a fiam meghalt. Nem hisznek neki. Gyanú kíséri szavait: hálicát végez, de levirátusra nem kerül sor.

 

Jevámot 15/10

Levírt kaptam[8] a tengeren túlon, és aztán azt mondja: a férjem meghalt és később a levír (sógor) is meghalt, vagy a levír után a férjem meghalt. Hisznek neki. Vagy ha a férje és a levir tengeren túlra mentek, és később azt mondja: a férjem meghalt és azután a levír meghalt vagy a levír meghalt és később a férjem meghalt, nem hisznek neki, mivel annak, aki azt mondja a levírem meghalt, mert ez lehetővé tenné, hogy megházasodjon (ahogy akar). Annak se hisznek, aki azt mondja: a nővérem meghalt, mert ez megengedné, hogy nővére férjének házába lépjen. Annak a férfinek se hisznek, aki azt mondja: a fivérem meghalt, mert ez megengedné, hogy levirátust legyen a fivér feleségével, és annak se hisznek, aki azt mondja: a feleségem meghalt, mert ez lehetővé tenné, hogy elvegye annak nővérét.

[1] Meghalt a férjem: A saját tanúsága alapján, vagy egy tanú segítségével bizonyítja.

[2] nem hisznek neki: a saját vallomása nem elég.

[3] Az aratásból megtérő asszony azt állítja, hogy férjét halálra marta egy kígyó.

[4] Ervá: tiltott nemi kapcsolat.

[5] Azt jelenti, hogy az asszonynak nem hisznek anyagi dolgokban.

[6] rivális: a másik feleség

[7] Két tanú: akár rabszolgák.

[8] Jávám: aki a levirátus kérő. Vagyis volt velük egy anyós, a fiával.