Misna magyarul – Jevamot 12.

És a jevámá a férfi elé áll az öregek (bírák) szeme láttára és lehúzza cipőjét és a szemébe köp, hogy a bírák is lássák a nyálat. A (nő) jevámá hozzáteszi: „ez jár annak a férfinek, aki nem hajlandó házat (nevet) állítani elhúnyt testvére számára”.

Misna, magyarul Ismétlés (héberül מִ‏‏שְׁנָה misná) a Biblia utáni zsidó irodalom, az úgynevezett szóbeli tan (tórá se-beal-pe) alapja. Alapvetően a Tóra rendelkezéseihez kapcsolódó kérdések és válaszok, valamint az azokból leszűrt vallástörvények (halácha) gyűjteménye, ezen kívül rövidebb elbeszéléseket, tanításokat is tartalmaz. Végleges összeállítása Jehuda Hanászi nevéhez köthető.  

A Násim (Asszonyok) rendjének első traktátusa a Jevamot, (magyarul sógorházasság) szabályaival foglalkozik. Ha valakinek a fiútestvére gyermek nélkül meghal, az illető (ugyanattól az apától) köteles feleségül venni az özvegyet, hogy „nevet” állítson az elhunytnak, (ld. MTörv 25, 5-10).

Az ilyen házasságkötés neve héberül jibum (latinul levirátus). Ha a testvér családi állapotát folyatni kívánó férfi, héb. jávám, vagy a férfitestvérnek szánt asszony (jevámá) nem akarják folytatni a rokoni kapcsolatot, akkor a jibum helyébe lép a hálicá, a házasság alól való felmentés, szimbolikus módon a szandál lehúzása, amely a családon kívüli házasság számára is szabaddá teszi az özvegyet.

 

Misna Jevámot 12

 

Jevámot 12/1

A hálicá aktusát három bíró jelenlétében végzik, és ez akkor is szabályos, ha azok kezdő bírák.[1] Ha az asszony, (a levír szandálja helyett) cipőt húz le a hálicá szabályos.[2] Ha anpilin-t[3] húz le, a hálicá szabálytalan. Szandálban végzi, amelynek sarka van, szabályos. Ha nincs sarka, szabálytalan. Ha a (szandál) fűzőit a térd alatt köti meg, szabályos, ha a fűzőit a térd felett köti meg szabálytalan.

 

Jevámot 12/2

Ha olyan szandálban végzik, amely nem az övé, vagy fából készült, vagy bal oldali cipőben a jobb lábon, a hálicá érvényes. Hálicá nagy méretű szandállal, de járni lehet benne, vagy túl kicsivel, mely a láb nagy részét elfedi, a hálicá szabályos. Ha a hálicá művelete éjszaka történik, a hálicá szabályos. Rabbi Eliezer szabálytalannak tartja. Ha a bal lábon végezték, a hálicá érvénytelen, de Rabbi Eliezer elfogadja.

 

Jevámot 12/3

Levette a (levír) szandálját, és köpött, de nem mondta el a szokásos szöveget, a hálicá szabályos.[4] Elmondta és köpött, de nem vette le a férfi szandálját, a hálicá érvénytelen. Levette a szandált és mondta a szöveget. de nem köpött, Rabbi Eliezer szerint a hálicá érvénytelen. Rabbi Ákiva azt mondja: a hálicá érvényes. Rabbi Eliezer azt mondta: a következő módon járunk el: minden olyan szabály,[5] amely cselekvéssel párosul, elmaradása akadályozza a parancsolat érvényét. Ezt válaszolta neki Rabbi Ákiva: ugyanez a szöveg (a Tórából) bizonyíték arra, hogy „ezt cselekszik azzal az emberrel…” – minden, amely az ember testével kapcsolatban történik.[6]

 

Jevámot 12/4

A süketnek (vagy süketnéma) húzzák le a szandálját, vagy ha süket nő húzza le a szandált, vagy kiskorúnak húzzák le, a hálicá érvénytelen. Ha kiskorú lány húzza le, érvénytelen, felnőtt korában megismétli. Ha nem ismétli, a hálicá érvénytelen marad.

 

Jevámot 12/5

Ha a hálicá két ember (tanú) jelenlétében történik, vagy három jelenlétében, akik közül az egyik alkalmatlan (tanúságra) vagy rokon, a hálicá érvénytelen. Rabbi Simon és Rabbi Johánán háSzándlár érvényesnek tekinti. Megtörtént, hogy a börtönben lévő fogolynak végzett hálicát egy (kívül lévő) nő. Az eset Rabbi Ákivá elé került, aki érvényesnek tekintette.

 

Jevámot 12/6

Íme, a hálicá parancsolatának lefolyása: a levír (az elhunyt testvére) és a jevámá (az elhunyt testvér özvegye) a bíróság elé járul, ahol tanáccsal látják el őket a Tóra szerint (MTörv 25, 8): „Erre hívják meg városának vénei és szóljanak hozzá, ő meg odaáll és azt mondja: nem akarom elvenni.”  És a nő így szól: „a levir (jávám) vonakodik, hogy testvérének nevet állítson Izraelben: nem akar engem elvenni”, ő pedig így válaszol: „nem akarom elvenni”. Ezek a szavak a Tóra nyelvén hangzanak el, (héberül).[7] És a jevámá a férfi elé áll az öregek (bírák) szeme láttára és lehúzza cipőjét és a szemébe köp, hogy a bírák is lássák a nyálat. A (nő) jevámá hozzáteszi: „ez jár annak a férfinek, aki nem hajlandó házat (nevet) állítani elhúnyt testvére számára. Eddig tart a felolvasás. Történt, hogy Rabbi Hirkanosz a terebintus fa alatt, Eitam faluban, végig olvasta a szakaszt. Ezért szokássá vált befejezni az egész szakasz olvasását. Azt is hozzáteszik: „És így neveztessék Izraelben: a lehúzott sarujú háza” (MTörv 25, 10). Ezt a bírák kötelesek kimondani a (lehúzott sarujú családjáról) és nem a tanulók. Rabbi Jehuda azt mondja: Mindenki, aki az esemény körül áll, köteles ezt mondani: „a lehúzott sarujú, a lehúzott sarujú, a lehúzott sarujú!”

[1] Kezdő vagy laikus – nem kinevezett bíró: héb. sofet HEDIOT

[2] A hálicá során a szandál (és nem cipő) lehúzása szabály.

[3] Anpilin – filc

[4] Szokásos szöveg hálicá esetén: férjem bátyja nem akarja megörökíteni testvére nevét Izraelben, nem akarja elvégezni a hálicá parancsolatát…

[5] Cselekvéssel jár: MTörv, 25, 9.

[6] Cselekvés a szandál lehúzása, de a köpés nem az.

[7] Tóra nyelvén: arámiul nem mondhatják.