Misna magyarul- Hagigá 1.

Mindenki köteles eleget tenni a jeruzsálemi zarándoklat parancsolatának, kivéve a süketet, a szellemileg fogyatékost, a kiskorút, a bizonytalan neműt, az androgünoszt, a nőt, a rabszolgát, aki nem szabad, a nyomorékot (sánta), a vakot, a beteget, az öreget és aki nem képes a lábai miatt a zarándoklatra.

Misna, magyarul Ismétlés (héberül מִ‏‏שְׁנָה misná) a Biblia utáni zsidó irodalom, az úgynevezett szóbeli tan (tórá se-beal-pe) alapja. Alapvetően a Tóra rendelkezéseihez kapcsolódó kérdések és válaszok, valamint az azokból leszűrt vallástörvények (halácha) gyűjteménye, ezen kívül rövidebb elbeszéléseket, tanításokat is tartalmaz. Végleges összeállítása Jehuda Hanászi nevéhez köthető.

A Beicá traktátus befejezése után következő traktátus a Moed rendben a Hágigá. Jelentése: ünnepi felajánlások. Ebben a három zarándokünnepről és a jeruzsálemi templomot ilyenkor megillető felajánlásokról van szó.

 

HÁGIGÁ

 

1/1

Mindenki köteles eleget tenni a reijá parancsolatának,[1] kivéve a süketet, a szellemileg fogyatékost, a kiskorút, a bizonytalan neműt, az androgünoszt, a nőt, a rabszolgát, aki nem szabad, a nyomorékot (sánta), a vakot, a beteget, az öreget és aki nem képes a lábai miatt a zarándoklatra. Kit tekintenek kiskorúnak? Bet Sámáj szerint, aki nem lovagol az apja vállán, hogy Jeruzsálemből felvigye őt a Szentély Hegyére. Bet Hilel szerint, aki nem tud az apjával kézen fogva felmenni Jeruzsálemből a Szentély Hegyére. Mivel azt mondták: „három zarándoklat”. [2]

 

1/ 2

Bet Sámáj szerint, a reijá két ezüstpénz, a hágigá pedig egy ezüstpénz.[3] Bet Hilel szerint a reijá egy pénz, a hágigá két pénz.

 

1/ 3

Az ünnep közbenső napjain az égő áldozatok (héb. olot) a hulin-ból[4] kerülnek ki. A slámim[5] pedig a (második) tizedből. Bét Sámáj szerint (a slámim) pészah első napján, a hulinból, Bét Hilel szerint pedig a tizedből kerül ki.

 

1/ 4

Izrael teljesíti a kötelességét az esküvel megfogadott adományban, máászer behemá-val,[6] a papok pedig a hátát, és az ásám áldozattal,[7] valamint elsőszülött állattal, (és abból is) a mellével és a combjával, és nem szárnyassal és nem lisztáldozattal.

 

1/5

Aki sok embert lát el, de kevés a vagyona, a slámimból sokat hoz és az égőáldozatból keveset. Aki gazdag és kevés szájat etet, bőséges égőáldozatnak valót hoz és kevés békeáldozatot. Ha valakinek mindkettőből kevés van, erről mondják: máá ezüstöt,[8] és két ezüstöt hoz. Ha valakinek mindkettőből sok van, erről mondják: „mindenki (vigyen), amit adni tud aszerint, ahogyan az Úr, a te Istened megáld” (MTörv 16, 17).

 

1/6

Aki nem ünnepelt a sátoros ünnep első napján, megünnepli az egész regelt (zarándokünnepet) és a sátoros ünnep utolsó napját. Ha elmúlt az egész ünnep, nem köteles pótolni. Erről mondták a Prédikátor könyvében (1, 15): „Ami görbe, azt nem lehet kiegyenesíteni, és ami nincs, azt nem lehet számba venni.”

 

1/7

Rabbi Simon ben Menászjá azt kérdezi: mi az, ami görbe, és nem lehet kiegyenesíteni? Az a férfi, aki tiltott női kapcsolatában fattyút nemz. Ha az mondod, és ha lop, vagy rabol?  Visszaadhatja és minden rendben van. Rabbi Simon ben Joháj azt kérdezi: ki az aki görbe? Aki kezdetben egyenes volt, és aztán elgörbült. És ki az? A bölcs tanuló, aki otthagyta a Tóra tudományát.

 

1/8

Az eskü alól való felmentés a levegőben száll, nincs annak semmi támasza. A szombat, az ünnepi szabályok és a felszentelt dolgok eltulajdonításának törvénye olyan, mint a hegy, amely hajszálon függ, kevés bennük a (tórabeli) szabály, de sok a (rabbinikus) ítélet. Az ítélkezés, a templomi szolgálat, a tiszta és a tisztátalan, a tiltott nemi kapcsolatok mind törvényen alapulnak. Ez maga a Tóra „teste”.

[1] Reijá, látás: mindenki köteles megjelenni (magát láttatni) a Jeruzsálemi Szentély udvarán háromszor egy évben: pészahkor, sávuotkor és szukotkor.

[2] Zarándoklat héberül „regalim” – a regel – láb szóból. Vagyis aki képes a gyaloglásra.

[3] A zarándok ezt az árat fizeti a kétféle áldozatért (reijá és hágigá ).

[4] Hulin: hétköznapi, ún. nem felszentelt állat.

[5] Slámim: béke áldozat.

[6] Máászer behemá: állat tized.

[7] Ásám és hátát – bűn és vétek áldozatok.

[8] Máá – ezüstpénz a talmudi időkből.